A Guide the Diver projekt kukázó emberek számára keres hasznos tárgyi megoldásokat. A kukabúvár életmód kapcsolódik az újrahasznosításhoz, a jogilag éppen szürke zónában működő ételosztáshoz, a rászorulóknak segítő gerillamozgalmakhoz, a pénzt elutasító freeganok életformájához. Hogyan segít egy kukára szerelhető, üveggyűjtő gyűrű? Hogy hívják az egyébként kidobott alkoholba hígítót keverő polgárokat? Mennyi még használható élelmiszert dobunk ki?

„A II., a XII. és a VII. kerületekben mászkáltunk, este. Ahol jobb az életszínvonal, jobb a szemét, a kukakihúzás is. A területek és a kereshető tárgyak le vannak osztva. Van, aki ételt keres, más újrahasznosítható dolgokat, például sörösüvegeket gyűjt. Olyannal is találkoztam, akinek gyertyára volt szüksége, de a Margit körúton például egy fickó alumíniumdobozokkal tölti meg a bevásárlókocsiját napról napra.”

Göttler Anna a Kultúrgorilla csoport egyik alapítója, a kukabúvárkodást a dizájnon keresztül megközelítő Guide the Diver projektről mesél. Első blikkre furcsa lehet, hogyan jön a dizájn a szegénységi problémához, a fehér kiállítóterek címkézett tárgyai az utcai kukákban keresgélő emberek gondjaihoz.

„Anna egyik este hazafelé sétált és látta, mennyien kukáznak. Odament hozzájuk beszélgetni, érdekelte, pontosan mit keresnek. Így indult” – mondja Tornyánszki Éva, a Kultúrgorilla másik alapítója. Hajléktalan embereken segítő dizájntárgy például Laczkó Juli kukákra kihelyezhető Happy Meal-doboza, ami újrahasznosított műanyagból készült, vízálló és hőtartó.

Tornyánszki Éva
©

Beázott a trafik

A kukázást kutató Guide the Diver a Slow Design köré szerveződő 2012-es budapesti Design Héttel kezdődött. Akkor a tudatos fogyasztást, a rohanó életmódot lassítani próbáló Slow Food mozgalom is téma volt. A tervezők innen indulva, a szociális vonalat erősítve jutottak el a világszerte ismert problémáig: a kidobott étel, ruha és más újrahasznosítható tárgy jobb helyre is kerülhetne a szemetesnél. Magyarországon például évente 1,8 millió tonna élelmiszert dobunk ki.

„Az elmúlt két évben azt tapasztaljuk, az embereket vagy nem érdekli a probléma, vagy felháborodnak a feltúrt kukák miatt. Olyanok is vannak, akik elszomorodnak, de nem látnak megoldást. Pedig ismerünk tudatos fogyasztókat, akikben felmerül, hogy egy-egy kidobott adag ételt oda is adhattak volna valakinek” – magyarázza Tornyánszki Éva.

2014 elején a bécsi Design Hét szociális témákat keresett, így adódott lehetőség a Guide the Diver fejlesztésére. Készítettek nem reprezentatív kutatást és kiállítást, ahol már konkrét megoldásokat tudtak bemutatni.

„Mivel Anna Bécsben is él, ő az ottani, mi pedig a budapesti viszonyokat kezdtük feltérképezni.” Felvették a kapcsolatot például a Menhely Alapítvánnyal, a Fedél Nélküllel, elmentek hajléktalan ember által vezetett sétára.

„A kukázók között profi információs lánc működik. Mindig tudják, hova kell menni, hol van ételosztás. Aki utcán él, szükségszerűen leleményes. Sokan a munkájuknak tekintik a keresgélést. Több értelmiségivel találkoztunk, aki családi problémák miatt vesztette el a lakhatását, és most így keres az élethez szükséges tárgyakat. De ez a projekt nem csak a hajléktalan emberekről szól. Van, akinek ruhára nincsen pénze. Ismerünk valakit, aki már 15 éve antik tárgyak keresgéléséből és eladásából él” – mondja Tornyánszki Éva.

©

Göttler Anna olyan esetekről is mesél, ahol a kidobott tárgyak kifejezetten rosszindulattal kerülnek a kukákba. „A kukázók ‘Jóindulat Kft.’-t emlegetnek, mikor hígítóval összekevert alkoholt, koszos nadrágot, vagy szilánkkal kevert főzeléket találnak.” Azt is mondja, ha a kukázó emberek cigit keresnek és esik az eső, viccelődnek: „beázott a trafik”.

Szürke zóna

A kultúrgorillások elkezdték kutatni a külföldön működő jó gyakorlatokat is. Ausztriában működik például kenyérautomata, ételosztó portál, Berlinben közhűtő (FairTeiler), de tipikusan jó dizájn a szintén német Paul Ketz megoldása, a kukára szerelhető betétgyűrű is. „Ez az üveg visszaváltását segíti. Az eléréshez nem kell vállig belesüllyedni a kukába és semmi nem törik össze.”

Az, hogy ne kelljen elmerülni a szemétben használható tárgyak kihalászásához, nem csak az emberi méltósággal függ össze. Ha például egy feltúrt konténer körül szemetes lesz az utca, akkor köztisztaság elleni szabálysértés miatt büntethetővé válik a kukázó. Miközben a 2012. évi hulladéktörvény komoly büntetésre ad lehetőséget, Kispál Sándor, a lakhatáshoz való jogért küzdő A Város Mindenkié csoport Utcajogász programjának koordinátora azt mondja, nem nagyon találkoznak ilyen ügyekkel.

„Tulajdonképpen szürke zónáról beszélünk. Onnantól kezdve, hogy az utcai kukákba kerülő hulladék automatikusan a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt (FKF) tulajdona, lopást követ el a kukázó. Mivel nem tudunk komoly büntetésekről, azt a következtetést vonjuk le, hogy a törvényt inkább hatalmat demonstráló eszközként használják, inkorrekt módon.”

©

Göttler Anna azt mondja, Bécsben is szürke területen mozognak a guberálók „Az osztrák jog kvázi betörésként kezeli a kukázást, mivel a kereskedelmi kukákat, például a Billa vagy a Spar szemetét elzárják. Vannak viszont bevált módszerek: másolt és cserélgetett szolgálati kulcsokkal hozzá lehet férni a szeméthez. Ez nem szabályos, de így nincs betörés. Előfordul az is, hogy egyik héten még működik egy kulcs, a másikon már nem. A hatóság általában akkor elnézőbb, ha utcai kukáról van szó.” Bécsből mindennap lenne mit hazahoznia, annyi az ételfelesleg. Göttler Anna úgy tudja, naponta átlagosan 45 kiló, még hasznosítható szemetet dob ki egy átlagos európai közért.

„A keresgélés életforma. Alapvetően duóban, trióban, vagy még többen mozognak együtt. A Facebookon hirdetnek meg gyűjtéseket, lelőhelyek listáit, de az is gyakori, hogy a kukázók továbbterítik az összegyűjtött ételt. A Food Sharingnek komoly hálózata van Bécsben. Mivel a szociális szolgáltatások sokkal jobban működnek kint, mint itthon, vannak magyar hajléktalan emberek, akik a telet Bécsben vészelik át.”

A Kultúrgorilla decemberben tartotta a Guide the Diver első budapesti workshopját a Cellux csoporttal közösen, ahol a cél az ötletek bővítése volt. A sorban következő workshopon a kutatást szeretnék mélyíteni, tavasszal pedig a korábbi bécsi kiállítás bővített verzióját bemutatni. Ide már meghívnának döntéshozókat is: politikusokat, vállalkozókat, gyártókat, a főváros képviselőit.

„Most a prototípusoknak kell megszületniük, amiből egy-két éven belül termék lehet. Ha sikerül legyártani, majd bevezetni, az emberek egyszer csak elkezdik majd használni ezeket a tárgyakat. Szerintem az a legkisebb probléma, hogy felfedezzék a lehetőségeket. Az FKF is nagyon segítőkész volt eddig, támogatták a kiállításunkat is” – mondja Tornyánszki Éva.

Tesszük a dolgunkat

A Guide the Diver tudatosan nem nagy cégeket keresett meg, ahol szintén naponta keletkezik ételfelesleg. „Szigorúak a jogi feltételek, gazdasági érdekekbe is ütközhet, hogy a felesleget kirakják egy polcra a szupermarket végébe, eleve az ételosztás lehetőségei is szűkültek.” Az ételosztás területfoglalási engedélyhez kötött, amit a tulajdonos – jellemzően az önkormányzat – joga eldönteni, megad-e. Tarlós István tavaly februárban nyilatkozott a témával kapcsolatban, miután kideült, hogy a főváros hátráltatja az ételosztásra jogosító engedélyek kiadását. A fővárosi önkormányzat akkor végül összesen öt területet jelölt meg, ahol ebből a célból karitatív szervezetek díjmentesen használhatják a közterületet.

©

Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyülekezésjogi szakértőjét megkérdeztük, milyenek a tapasztalatai a mostani helyzetről. „Ha a tulajdonos az engedélyezés mellett dönt, bejáratott szabályok, feltételek, bérleti díj alapján működhet a dolog. Az utóbbi időben viszont az a benyomásom, hogy az önkormányzat kvázi packázik azokkal, akik ételosztás miatt kérnek engedélyt – természetesen nem mindenkivel, például a Máltai vagy más szeretetszolgálatokkal sosem. Nem feltétlenül formális jogi indokokra hivatkozva utasítják el a kérelmeket – a szabályozás rendszerint semleges, bár ételosztás esetén rengeteg egészségügyi előírásnak is meg kell felelni. Inkább egyszerűen nem foglalkoznak vele, tologatják az aktákat, hiánypótlásra kötelezik a kérelmezőt, míg végül is ellehetetlenítik a dolgot.”

Az általunk megkérdezett, alulról szerveződő csoportok azt mondják, jellemzően nem ütköznek konfliktusokba, az önkormányzatok megtűrik a működésüket. A vegán és vegetáriánus Food Not Bombs eldobott zöldséget és gyümölcsöt gyűjt piacokról, amit aztán az önkéntesek megfőznek és kiosztanak. „Azt látjuk, nem igazán mernek beleszólni, tudunk működni” – mondta Fekete Zsófia a csoportból. Hasonlóak a tapasztalatai a Budapest Bike Maffiának, akik bringával szállítanak ételt, játékot vagy bármilyen hasznos tárgyat a rászorulóknak. „Tesszük a dolgunkat. Egyrészt segíteni szeretnénk, másrészt a fiatalokat érzékenyíteni: hogy tudják, az önkéntesség és társadalmi szerepvállalás fontos dolog” – mondta Havasi Zoltán a Budapest Bike Maffiától.

Egy másik gerilla ételosztó csapat önkéntese szerint vannak különbségek a kerületek között. „Azt látjuk, hogy a helyhatóságoknál jegelték ezt a kérdést a Tarlós-féle botrányos ételosztó-rendelet elfogadása óta, magyarán nem akadályozzák a segélyszervezetek munkáját. Akkor sem, ha nem a központilag kijelölt közterületeken végeznek ilyen tevékenységet. Az egyik belvárosi önkormányzatnál például elvi hozzájárulást adtak az ételosztásainkhoz. Azóta nem jelezték, hogy bármilyen problémájuk lenne, ellenben mobilvécéket telepítettek az osztásaink helyszínének közelébe.”

Szabadizmus

A „Dumpster Diving” nem csak a társadalom peremén élő szegény és mélyszegény emberek életmódja lehet. Göttler Anna sok művésszel, értelmiségi fiatallal, diákkal találkozott Bécsben, akik tudatosan választották ezt az utat. A „Freeganism” követői nem használnak pénzt, elutasítják a fogyasztói, kapitalista társadalom működését. „Van egy utcazenész ismerősöm, aki már évek óta utazgat Európában pénz nélkül. Egyszer sátorral, hátizsákkal és fél évre elegendő pénzzel lelépett a multinál pakoló melójából, hogy a lengyel telet leváltsa barcelonai nyárra. Azóta nem ment haza. Van egy kör Európában, akik körülbelül ismerik egymást, és mind így élnek” – mesélte a Guide the Diver workshop egyik résztvevője.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!