Azt az anyát, aki a játszótéren egy kora nyári délutánon azon örömködik, „hogy hurrá, felvették a fiamat a bölcsődébe”, nem biztos, hogy szülőtársai gratulációk sorával fogadják. Sőt, a megrovó tekintetek tovább mélyítenék a lelkiismeret-furdalását: Mi lesz ezután a gyermekével? Nem fog ártani neki azzal, ha már most visszatér a munkahelyére?

A magyar anyák ugyanis kifejezetten hajlamosak ezeken a kérdéseken rágódni, szemben például a francia nőkkel, akikben fel sem merül a munka versus gyereknevelés kérdése. „A diplomás (francia) anyák ritkán adják fel karrierjüket – akár ideiglenesen, akár végleg – azért, hogy otthon maradjanak a gyerekeikkel. Amikor briteknek vagy amerikaiaknak elmesélem, hogy gyerekem van, általában megkérdezik: És dolgozol? A franciák csak annyit kérdeznek: És mivel foglalkozol?” – írta könyvében a Párizsban élő amerikai újságíró, Pamela Druckerman.

Lelkiismeret-furdalás a köbön

2002-ben a magyar anyák kétharmada vélte úgy, hogy a gyermek lelki fejlődése szempontjából fontos, hogy idő előtt ne menjenek vissza dolgozni. Pontosabban: „egy hat év alatti kisgyermek megsínyli, ha az anyja dolgozni jár” – hangzott az állítás az ISSP az évi vizsgálatában. Az eredmény még regionálisan is kiugrónak számított: a lengyel nők 57, a cseh anyák 48 százaléka gondolkodott hasonlóan.  

2010-ben a kérdést hároméves korhatárra finomítva újra feltette Blaskó Zsuzsa, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa. A válaszokban a népszerű, magyar gyermekpszichológusok, gyermekorvosok ajánlásai domináltak, azzal a következtetéssel: a korai munkavállalás a biztonságos anya-gyerek kapcsolat sérülését okozhatja.

Bár Vekerdy Tamás, Ranschburg Jenő nem amellett érvel(t), hogy az otthon töltött idő élére vasalt ingek pakolásáról és szépen bólogató gyerekek kineveléséről kell, hogy szóljon. Mégis, sokakban az a kiragadott mondat égett be, hogy az óvoda egy civilizációs kényszermegoldás; a gyereknek a legjobb a családban, az anya mellett. De másfelől a jó minőségű otthoni élet dicsérete összecseng a hazai gyermektámogatási formákkal is. Így a gyermek kétéves koráig biztosított GYED-del (itt mindenképpen úttörő fejlemény a GYED Extra), és a rendkívül jelképes összegű (de mégis létező), a kicsi hároméves koráig igényelhető GYES-sel is.

Flickr / Creative Commons / Jenny Bradford

Káros az intenzív anyaság

Hasonló gondolatokat mondott ki 1969-ben John Bowlby angol pszichiáter, aki szerint a korai fejlődési szakaszban az anyai gondoskodás pótolhatatlan és „más módon nem biztosítható előnyökhöz vezet”. Feltehetően ez a két pont már bőven elég ahhoz, hogy minden gyakorló és leendő szülő a szívéhez kapjon, és ezeknek bármiféle csorbításától úgy rettegjen, mintha az azonnal a gyámügy statáriális bíróságával lenne egyenlő. Holott még egy szó sem esett ennek a megvalósítási lehetőségeiről vagy bármiféle időbeli cezúráról.

A gyermekkel töltött idő mértékén, egy idén tavasszal megjelent longitudinális kutatás eredményei alapján kár a szülőnek túlaggódnia magát. A gyermek kognitív fejlődését, az érzelmi jólétét vagy a magatartásbeli viselkedését nem az határozza meg, hogy az anya napra lebontva hány órát tölt el vele. Sőt, ahogy erre Vekerdy-iskola is nem egyszer felhívta a figyelmet a folyamatos jelenlét gyakran több kárt okoz, mint egy félnapos távollét. Az ok egyszerű: a mindent csinálni akaró anyák gyakran kialvatlanok, stresszesek, emiatt aztán még bűntudatuk is van. Ezek ráadásul fokozódhatnak, ha az anyák még a szabadidejüket is a gyermekeikkel töltik. A szakirodalomban ezt a jelenséget nevezik intenzív anyaságnak.

Ebben az esetben a pszichológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy az anya pszichés jóléte igen fontos a gyermek fejlődése szempontjából. Jobb egy kiegyensúlyozott, dolgozó, mint otthon maradó, elégedetlen anya. Ezt a megközelítést sokkal többet kéne reklámozni, nagyban csökkentené bűntudatérzetet is.

Ahogy a fenti kutatás vezetője, Melissa Milkie, a Torontói Egyetem szociológia professzora jelzi, a gyermekek sokkal jobban járnak egy közös családi vacsorával, egy esti meseolvasással vagy egy (testvérmentes) csak anya/apa-gyerek programmal. Megjegyezendő, hogy a vizsgálat két korcsoportban, a 3–11, illetve 12–18 éveseknél zajlott, így a magyar anyákat égető dilemmára (bölcsőde vagy otthonmaradás) ez a felmérés nem szolgál teljes megnyugtatásul. De talán (ez Milkie-ék kimondott szándéka is) egy esetlegesen később megjelenő bűntudatot képes enyhíteni. Fontos: a kutatók azt is kiemelték, hogy a kamaszoknak ugyanannyira szükségük van a szüleikre, mint a kicsiknek: átlagosan heti 6 óra együttlét még a matematikai jegyeikre is jó hatással van.

De mikor engedjük el a kezét?

Frusztrálóbb kérdés, hogy mikor szakadjunk ki a gyerekek napközbeni életéből. A legtöbben úgy vélik, egy-másfél éves kor után a közösségi gondozásból adódó hátrányok kockázata fokozatosan csökkenni kezd, majd hároméves korra egyre inkább előnyökkel is lehet számolni. Blaskó Zsuzsa szociológus ellenben hangsúlyozza, hogy ez a kijelentés csak bizonyos feltételek mellett érvényes: az anyákban ne legyen bűntudat a döntésük miatt, szükség van magas színvonalú intézményekre, továbbá a család és a munka összeegyeztethetőségét biztosító munkaerőpiacra is.

„Önmagában attól, hogy egy gyermek bölcsődébe kerül, a biztonságos kötődése az édesanyjával, édesapjával nem fog sérülni” – mondja M. Ribiczey Nóra, az ELTE PPK Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszék oktatója. Arra viszont, hogy mikor kerüljön a kicsi közösségbe expliciten meghúzható határ nincs. Magánvéleménye szerint a beszoktatást a gyermek 18 és 24 hónapos kora körül már el lehet kezdeni, “de persze 13 hónapos gyerek miatt sem kell feltétlenül aggódni”. A lényeg, hogy a szülő vegye figyelembe gyermeke egyéni sajátosságait. A félénkség, a temperamentum sokat számít, de az első napok, hetek nehézségeiből (ld. ajtó kisrácsába kapaszkodó, kétségbeesetten üvöltő kisded) még messzemenő következtetéseket nem szerencsés levonni. A pszichológus szerint a másfél-két éves kor azért lehet jó időzítés, mert egy ekkora gyermek legtöbbször már nyelvileg is kezdi kifejezni magát, ahogy általában az önállósodás útján is megindult már.

A kötődés nem egyenlő a folyamatos programszervezéssel

Összességében tehát úgy tűnik, hogy hazánkban évtizedek óta a kötődő nevelés elmélete folyik a csapból is, a szülőkre pedig csak a túllihegett hároméves korhatár jutott el, a figyelmeztető kiegészítések már nem. A kötődő nevelés elmélete ráadásul összekapcsolódott a hordozókendők divatjával, a szoptatás sokakat felszabadító mozgalmával, sőt nem egyszer nagy családi ágy (együttalvás) fogalmával is. És ezzel az anyák egy része tényleg kiegyensúlyozottabban tölthet a munkaerőpiactól átlagos 4,7 évet távol, másik része viszont egy újabb módon frusztrálódhat amiatt, hogy a gyerekének esetleg valamilyen kárt okoz azzal, ha nem ezeket a gyermekgondozási megoldásokat alkalmazza.

AFP / Robert Schlesinger

Az egyensúlyt a félreértelmezett elméletek között pedig épp ideje helyretenni, ezen dolgozik a Nyíregyházán működő Gyerecsak Egyesület is. Az egyesület tagjainak célja, hogy a különböző klubprogramokkal segítsék a kisgyermekes szülők mindennapi életét és egyben a kötődő nevelést is népszerűsítsék.

Ott ugyanis (szűken véve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, tágabban: nem Budapest belvárosi középosztályában) pont fordítottja a gond. A szülők (nem egyszer nagyszülők) félnek a kötődő neveléstől, mert “attól tartanak, hogy annyira erős kapocs fog kialakulni anya és gyermek között, hogy a gyermek a későbbiekben is folyton anyján fog csüngeni” – meséli ezt már Dr. Rácz Éva Mária, az egyesület tiszteletbeli nagymamája. A hordozókendő a szülőknek Nyíregyházán a generációs szemléletváltás mellett egyértelműen a szabadságról szól. Arról, hogy az anyák könnyedebben mozoghatnak a városban, nem a lift- és a rámpaméretek határozzák meg az utcai közlekedésüket.

A riport elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást az "Egységes női hang – egyenlően hallható?" című projekt keretében, amelyben a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség partnereként vesz részt. A projekt az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap, valamint az Ökotárs Alapítvány és partnerei támogatásával valósul meg. A riport tartalma a szerző kizárólagos felelőssége, az nem feltétlenül tükrözi a támogatók nézeteit.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!

További cikkeink a témában:

Mit mondanak a pszichológusok? Legyen-e az anyának lelkifurdalása, ha visszamegy dolgozni?

Szép lehetsz, és okos is.... – női szerepek, családalapítás napjainkban.