Hercsel Adél
Hercsel Adél

A nagy egyenjogúsítás közepette a reprodukción túl már nem is igazán látjuk a nő és a férfi közti különbségeket - véli a nemrég megjelent Anyátlan nemzedék kötet két szerzője. C. Molnár Emma és Hidas Judit szerint azért találkozunk egyre törékenyebb párkapcsolatokkal, mert a mai világ a szerepek tekintetében nem tud újat mutatni a nőknek, s ők inkább a régi szerepek sokaságát próbálják felvenni. Ezek azonban így megvalósíthatatlanok. Lehet-e egy férfi boldog a mosogatástól? Miért járnak közösen pisilni a nők? Mennyiben mutat negatív példát a Szex és New York sorozat?

hvg.hu: Egyre törékenyebb párkapcsolatokról, a szolidaritás hiányáról és neurózisok tömkelegről beszélnek az Anyátlan nemzedék című könyvükben. Miben látják a mai értékválság legfőbb okait?

C. Molnár Emma: A mai világ női szerepek tekintetében nem tud újat mutatni, ehelyett az összes régi női szerepből olyan konglomerátumot gyárt, amely egy személyben megvalósíthatatlan. Minden kor kitermelte a rá jellemző női szerepeket, és mindenki tisztában volt azzal, hogy ezek a szerepek mit tudnak nyújtani. Az ókori görögöknél nem volt mindenki Hesztia papnője, hetéra, ugyanúgy, ahogy az ókori rómaiaknál sem volt mindenki szabad polgár asszony. A középkorban sem volt mindenki a trubadúr költészet erényöves, ihletett múzsája.

Hidas Judit: Miközben ezeknek a szerepeknek egyszerre próbálunk megfelelni, a fehér ember kultúrája szétválasztja a szüzet és a prostituáltat. Mintha ma egy nő számára csupán ez a két véglet, illetve az anyaságban való kiteljesedés létezne.

Hidas Judit
©

CME: Elvileg nagyon távol állnak ezek egymástól, de a valóságban, dinamikai szempontból mégis ugyanannak a pontnak a képviselői, mert mindegyik megtagadja az elköteleződést a férfi világa felé: a maga módján mind az apáca, mind a prostituált férfitagadó. Azok sem tudnak a férfival kapcsolódni, akik csak az anyaságban látják az életük kiteljesedését, ők a férfiban az apát igenlik.

hvg.hu: Azok a nők viszont, akik elköteleződnek a férfiak világa felé, mégis hogyan tudnának kitörni a túl sok szerep és a megfelelési kényszer okozta idegőrlő állapotból?

CME: A szociológia használja a szereptávolság fogalmát, ami ahhoz kell, hogy tudjak váltani az egyes szerepek között, és tudjam, melyik szituációban mit kell megjelenítenem. Az a baj, hogy a konglomerátum nem engedi a szereptávolságot. Tipikus példája ennek az, hogy a nő elindul dolgozni, integet a gyerekének az ajtóban, majd a munkahelyére beérve ugyanúgy integet a főnökének. Biztos mindenki ismer olyan nőt, aki minden szituációban sugározza magából, hogy anya. Közben nem érti, hogy mi ezzel a baj.

hvg.hu: Gyakran találkozom azzal a kimondott, kimondatlan elvárással, hogy egy anyának illik minden körülmények közepette anyaként viselkednie.

CME: Ez részben abból fakad, hogy a nők kiválóan tudják okosítani egymást az uniformizálásra. Ennek tipikus példája a Szex és New York című sorozat, ami másról sem szól, mint arról, hogy a négy főszereplő hogyan tanítja, uniformizálja egymást. Közben nem tisztelik egymásban azt, hogy mindenkinek eltérő a belső fejlődési útja. Így nem tudnak fejlődni, egyikük sem tudja a maga útját járni. Valódi személyiségfejlődés helyett a konglomerátumot próbálják kívülről-belülről a magukévá tenni, mert ha nem így tesznek, nem érzik magukat elég modernnek.

hvg.hu: A nők miért érdekeltek abban, hogy uniformizálják egymást? Így kevesebb lesz a rivalizálás?

CME: A nők kicsi koruktól kezdve szívesen „ikresednek”. Tipikusan azért járnak együtt „pisilni is”. Az ikresedés lényege pedig nem más, mint az uniformizálás. Ha valamelyikük kilép ebből az uniformizálódási folyamatból, azonnal beindul a rivalizálás. A mai korszellem inkább arról szól, hogy a nők egymásnak akarnak megfelelni, nem pedig a saját útjukat járva a megfelelő partnert kiválasztani.

C. Molnár Emma
©

hvg.hu: A nők egymás közti ikresedése kizárja, hogy a nő a férfivel is ikresedjen? Mi a tipikus mintázat a férfi-nő relációban?

CME: Ha a nő ikresedési helyzetbe kerül a férfival, már nem tudja többé férfinak tekinteni. A férfival kölcsönös mintázatot kellene alkotni, kiegészítő viszonyba kellene kerülni. A mai világ legnagyobb értékproblémájának azt látom, hogy a kölcsönös mintázatalkotó-képesség egyre inkább kikerül az értéktudatból.

HJ: Tipikus, kiélezett példa erre a válás utáni állapot. Elméletileg tudjuk, hogy a gyereknek szüksége van mindkét szülőre, csak éppen azt nem tudjuk, hogy miben. Például ha egy gyerek megsérül, akkor az anya az ölébe veszi, vigasztalja, az apa adott esetben azt mondja, állj fel, menj tovább. A válás után a szülők ezt az eltérő szemléletmódot a gyerek előtt leminősítik, a másikban lévő különbségeket eleve rossznak, sőt a gyerek számára károsnak tekintik. Ilyenkor kezdődik az, hogy túlzottan elkényezteted azt a gyereket, vagy az, hogy nem vigyázol rá eléggé. Holott a két mentalitás kölcsönös egyeztetése és ezek tisztelete tenne a legjobbat a gyereknek.

hvg.hu: Így „születnek” az apaként is funkcionálni akaró anyák, és az anyaként is működő apák?

CME: Ez már nem is rivalizálás. Egyenesen feleslegesnek gondolják egymást a gyerekkel való kapcsolatban, holott a gyereknek alanyi jogon jár, hogy legyen anyja is és apja is. Egy anyának hiába van az a kényszerképzete, hogy neki anyának kell lennie apa nélkül, hiába akar egyszerre anya és apa lenni, a gyerek csak az anyát fogja látni benne, plusz egy mérhetetlenül erőszakos, gusztustalan nőt. Persze ez fordítva, a férfiakra is igaz. Ha feleslegesnek gondoljuk a másikat, az lesz a vége, hogy a szerencsétlen gyerek a szereptévesztett konglomerátumban az apát és az anyát, az apai és az anyai mentalitásból fakadó kereteket sem kapja meg.

hvg.hu: Hol vannak a gyesen, gyeden lévő apák ebben a dimenzióban?

CME: Lehet, hogy annak az apának, aki otthon marad, sokkal mélyebb lesz a gyerekével a kapcsolata, mert jobban megtanulja a gyerek apró rezdüléseit, de ettől még nem lövi ki az anyát az anya pozícióból. Egy férfi maximum csak utánozni, megtanulni tudja azt, ami az anyából ösztönösen jön. Ebben jól megragadható a férfi és a nő, a férfi és a női energia közti alapvető különbség. A családban ennek az energiának kell mintázatot alkotnia.

hvg.hu: Több alkalommal is kitérnek a könyvben arra, amikor ezek az energiák nem alkotnak mintázatot. Ennek a két tipikus véglete, amikor a nő vagy mártír szerepbe kerül vagy abszolút domináns szerepet vesz fel a férjével szemben.

HJ: A túldomináló nő is áldozattá válik, ő is mártír bizonyos értelemben, mert belül üvöltve sír, olyan rettenetesen magányos.

©

CME: Fontos hangsúlyozni, hogy itt most nem a bántalmazott nőkről beszélünk, ezt a megnevezést tartsuk meg a családon belüli erőszak áldozatainak. Most a mártír és a túlkontrollálásra törekvő „domina” nőkről van szó. Egyikük sem keresi a mintázatalkotást a férfival. Ha magát a férfi alá vagy felé helyezi, akkor nincsenek egy színpadon. A mintázatalkotás az, hogy az illetők mindennapjai térben és időben egy szintéren vannak. Ha valaki mártírt csinál magából, és csak elszenvedi a férfi kiszolgálását, abban a pillanatban egyedül lesz a maga színpadán. A domina és a párja szintén más dimenzióban élnek, mert nincs köztük párbeszéd. A férfinak legelemibb szükséglete, hogy azt érezze, valamit jobban tud a nőnél.

hvg.hu: Jól gondolom, hogy ez egyre nehezebb lesz a nagy emancipációs mozgalmak egyre nagyobb térnyerésével?

CME: A mai világban egyre nehezebb megkeresni azokat a területeket, ahol a nő őszintén, szívből azt tudja mondani a párjának, hogy „drágám, ehhez sokkal jobban értesz, mint én.” Az otthon mindig női felségterület volt. Miután az ősember hazatolta a mamutot, nemigen gondolkodott azon, hogy melyik részéből legyen a leves vagy a takaró, az aprólékos részletekkel bíbelődés a nők dolga volt. Az otthon berendezése, a hangulat, a ritmus, a belső béke kialakítása és a család mentálhigiénés állapotának megóvása is hagyományosan a nő munkája. Ma, amikor hetvenkét négyzetméteren élnek az emberek, mi a csuda marad, ami a férfi munkája? Erre mára nem maradt tér és idő, ellenben a nő munkája megmaradt. Az emancipációs gondolkodás kilépett a férfi munkája, nő munkája dinamikából, és egy csúsztatással azt állítja, hogy helyettük férfi munka és női munka van. A férfi munkája és a nő munkája közt és kötőszó van, ami egy kiegészülési viszonyt jelent. A férfi munka, női munka közé vagy kerül, ami azt jelenti, hogy elkezdődik a rivalizálás.

HJ: Az lehet, hogy főleg nő munkája maradt meg terepként, de ettől még osztozni kell a feladatokon a férfival a családban.

CME: Mentális tévedés kijelenteni valamiről, hogy férfi munka vagy női munka. Amikor a nők kitalálják, hogy mosogatni férfi munka, akkor a nők azt is elvárják, hogy a férfi lelkesen és büszkén mosogasson. Ez soha nem lesz a férfi identitás része, mert a férfi ösztönösen tudja, hogy a férfi munkája inkább az otthonon kívüli feladatokban, vagy az otthonon belüli nehéz, nehezebb feladatokban jelenik meg. Soha nem fogja azt gondolni, micsoda férfi vagyok, milyen jól mosogatok. Ő ezért maximum mindig csak segít a párjának.

©

HJ: A nő pedig hajlamos ilyenkor felháborodni: miért csak segítesz, hiszen te is ugyanúgy meg tudod csinálni, és ezen a ponton máris elkezdődik a rivalizálás. Holott mennyivel egyszerűbb lenne, ha a nő tisztázná magában, hogy hetven négyzetméteren kevés férfi munka van, de mivel ő is sokat dolgozik az otthon falain kívül, ezért az itthoni munkán testvériesen osztozni kell. Sokat segít, ha néha meg is köszönjük a segítséget. Hihetetlenül jól lehet így a férfit motiválni. A nőt pedig néha érdemes megdicsérni, hiszen azért dolgozik otthon, hogy örömöt okozzon vele a család többi tagjának.

hvg.hu: A feszültséget a kapcsolatainkban leginkább a másikról, a másik nemről alkotott téves elképzelés okozza?

CME: Valóban. A téves gondolkodásból pedig rengeteg kommunikációs zavar keletkezik. Tisztában kell lenni azzal, hogy a férfi nem azért felejti el levinni a szemetet, mert lusta, ki akar szúrni velem, vagy nem szeret engem, hanem azért, mert az ő agya másképp működik. Egy anya sem háborodik fel azon, hogy a kicsi gyerek szájába kell adni a pempőt, amikor még nem tud egyedül enni, hiszen tisztában van a gyerek és a felnőtt közti különbségekkel, ezért képes a gyerekével együttműködni. Ha ugyanígy tisztában lennénk egymás genderével is, a jelenleginél sokkal kevesebb nehézséggel küzdenénk. Akkor nem lenne uniformizáló kényszerünk. A nagy egyenjogúsítás közepette a reprodukción túl már nem is igazán látjuk a nő és a férfi közti különbségeket. Meg kellene értenünk a szexusból fakadó gender role különbségeket, hogy tisztában legyünk azokkal az elvárható, és tiszteletben tartandó különbségekkel, ami a reprodukción túl a mindennapi életben a férfiakat és a nőket jellemzi. Ha ezekkel tisztában vagyunk, nagy eséllyel lesz együttműködés a férfi és a nő között.

C. Molnár Emma
C. Molnár Emma klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, nugalmazott egyetemi docens, A Nő Ezer Arca képesség- és kapcsolatelemző fejlesztő aktív-analitikus központ vezetője, ahol számos, az élet különböző területén megtalálható újszerű feladat megoldásában nyújt segítséget. Több felsőfokú intézményben oktat, köztük a Semmelweis Egyetemen. Speciális szakterületei: a gender kérdései, személyiséglélektan, párkapcsolati problémák, a család: anya-gyermek-apa kapcsolat, karrier problémák. Rendszeresen tart gender, személyiségfejlesztő, kommunikációs-és stresszmenedzsment tréningeket is.
Hidas Judit, író
Hidas Judit író, szerkesztő két kisgyerek anyukája. 2014-ben jelent meg Hotel Havanna címmel első novelláskötete, amellyel tavaly ő képviseli Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. A Hotel Havannában elsősorban a mai magyar középosztály problémáiról, az identitását kereső modern nőről, anyákról és lányaikról, és az emancipáció árnyoldalairól szól.