A magát „teljes és pontos tartalmú" enciklopédiának szánó Wikipédia „Politika” címszavának bevezetőjében a következők olvashatók: „Max Weber Politika, mint hivatás c. könyve alapműnek tekinthető. Weber a XX. század elején élt. A politikatudomány soha nem lehet teljesen értékmentes. A tudós nem jelenthet elfogultságot. Elemzés közben nem lehet más értéket leminősíteni. Fő kérdés: Mi van? Mi legyen? Ez már kívül esik a politológia tudós hatáskörén. A jóslások nem tartoznak a hatáskörükbe. Társadalomtudományi igény szerint a politológus beszéljen a jövőről, adjon útmutatást. Jövőbemutatás esetén ne ríjon le róla, hogy melyik irányzat képviselője.” Ha rekeszizmait rendbeszedvén a látogató ezután nem távozik viharos gyorsasággal a lexikon oldalairól, szürreális világ tárul a szeme elé.

A lexikon „szerkesztői” – akik a szócikkeket írják, illetve egymással helyenként öldöklő vitába bonyolódva javítják, toldozzák-foldozzák – maguk döntik el, hogy usernevükön (vagy regisztráció hiányában IP-címükön) kívül mennyit árulnak el magukról. A Wikipédia elvben úgy épül, mint a középkori székesegyházak, névtelenek áldozatos munkájával, a fantomok idővel mégis a lexikon jellemző vonásait megtestesítő figurákká rajzolódnak ki.

„Tgr" mintawikipédista, és e minőségében ma egyedül áll a magyar Wikipédia önkéntesei közt. Adminisztrátor, azaz választott tisztségviselő, aki az egyes szabályok megsértése esetén végrehajthatja a szankciókat (ez a vétkes felhasználó IP-címének blokkolását jelenti, rövidebb- hosszabb időre). Higgadtan, világosan, pontosan, tömören és választékosan fogalmaz, jól ragadja meg a problémák lényegét, következetesen érvényesíti a Wikipédia elveit és szabályait. Leperegnek róla a frusztrált kollégák mégoly alávaló szidalmai, és kifogástalan eleganciájú megszólalásai híven tükrözik az önnön ideáját egyelőre hiányosan megvalósító vállalkozásról benne élő víziót. Mindez inkább a vitákhoz fűzött, lényeglátó észrevételeiben és egy-egy szerkesztőhöz intézett intelmeiben hasznosul, szócikkekben nemigen működik közre.

A magyar Wikipédia szerencsétlenségére ennek a szerepfelfogásnak az ellentéte testesül meg „Gubbubu” keresztesháborújában, amellyel a nemzeti radikális fantáziavilágnak igyekszik teret szerezni a „neoliberális túlerő” ellenében. Fáradozásának nyomait a politikai tárgyú szócikkek ritkán heverik ki, aminek következményeként e szócikkek és „vitalapjaik” időről időre csatatérré változnak. Gubbubu, aki az aktivitási toplistát is vezeti, szívesen ölti magára a rutinos szerkesztő és a lexikon semlegessége felett őrködő főmunkatárs pózát. Önmagát fontos, elfogulatlan szerkesztőnek tartja, bőbeszédűen fogalmaz, gyakran fenyegetőzik, és nem mulaszt el céljainak megfelelően visszaélni az enciklopédia szabályaival. Kedvenc fogása, hogy „nem semlegesnek” kiáltja ki a szócikkeket, ha nem a Demokrata vagy a Jobbik szellemében íródtak. Szóhasználatában rendszeresen visszatérő kifejezés a „nemzetellenes”, „egyházellenes”, „magyarellenes”, „vallási rasszista”, fáradhatatlanul igyekszik a „szélsőjobb” és az „antiszemita” jelzők bevett használatát kikezdeni. „Gubb”, aki nevét három nemzetiszínű szivecskével ékesített rózsaszín sávban írja alá, vitapartnereit rendszeresen „üvöltőkórusnak” nevezi, és nem lenne ellenére, „ha ezeket lelőné valaki - szisztematikusan, mint mikor a kerti cserebogarakat gyűjtik a vizesvödörbe”.

„Vince”, az egomán dilettantizmus megtestesítője egyszerre hangoztatja politika iránti közömbösségét és elfogulatlanságát, és szórja tele a lexikont tudatlanságát és felületességét eláruló beavatkozásokkal, amelyek többszörös újraírásra kényszerítik a jobb sorsra érdemes szerkesztőket. Gubbubu talpasaként és örökös hivatkozási pontjaként vesztésre áll az értelmes mondatok létrehozásáért folyó küzdelmében, amúgy a Gubbubu féle politikai folklór zanzásított változatát képviseli. Gyakran rúgja össze a port „Linkomannal”, akinél időnként betelik a pohár, és felháborodottan tűzi tollvégre az antiliberális páros viselt dolgait. Linkomant sajátos keserűség, fáradhatatlan szorgalom és régimódi jóravalóság jellemzi.

„Nyenyec” szintén adminisztrátor, a két lábon járó angol Wikipédia, aki a lexikon angol változatából majdnem mindenre tud hasznos analógiát, szabályt vagy példát felhozni a honi verzión. Tájékozott és problémaérzékeny, tartalmi javaslatai hasznosak, önálló szócikkek megírására azonban régóta nem vállalkozik. Inkább csak megjegyzéseket tesz, felhívja a résztvevők figyelmét a szabályok vagy a Wikipédia szemléletmódjából fakadó logika betartására. Van benne némi felsőbbségtudat, ami időnként megakadályozza abban, hogy felismerje, nem hat-e kioktató szónoklatként az útmutatása. Ahol részt vesz a szócikk megírásában, egy-egy beszúrt mondattal vagy kifejezéssel is javítja a szöveget, bár a nyelvhelyességre nem fordít sok gondot. Ha kedve tartja, hajlamos végtelen vitákba belebonyolódni, néha egy másik vita kellős közepén. Ingerlik a Wikipédia reménytelennek látszó önellentmondásai és egyes közreműködőinek viselkedése, de egyelőre nem adta fel.

„Pendragon” a színvonalas, egyszersmind enyhén renitens szerzők maroknyi csapatát képviseli. Szemléletmódján, hozzászólásain tisztánlátás és szkepticizmus, javításain jó szem érződik. Nyenyechez hasonlóan érdeklik a politikai és ideológiai témák, de ő létrehoz önálló szócikkeket is. Ezek összeszedettek, jól olvashatók, profi munkák. Gubbubu erőszakos manipulációs kísérleteivel szarkasztikusan, okosan és makacsul vitázva, ám teljesen eredménytelenül száll szembe. Ezzel nemcsak Gubbubut hozza ki a sodrából és készteti még gyomorforgatóbb válaszokra, hanem Tgr-ből és Nyenyecből is feddő hangú megszólalásokat vált ki. Pendragontól merőben szokatlan műfajú írást is találhatunk: a Tisza Istvánról folytatott vitában tragikomédiába szedve foglalta össze a vita menetét, szemléltetni igyekezvén Gubbubu működésének fortélyait és áldatlan következményeit.

„Godson” találó elemzésekben, saját ambivalens álláspontján is ironizálva tart tükröt a Wikipédia visszásságai vagy groteszk mivolta elé. Irodalmi ambíciói hosszú, kanyargós fejtegetésekben és anekdotákban öltenek testet a lexikon vitaoldalain, önálló szócikket azonban elvétve ír. Gubbubu és szárnysegédei mesterkedését ő is többször tette szóvá, amivel Gubbubutól nézeteinek újabb nyomasztó fejtegetését, Nyenyectől pedig a tárgytól való eltérésre vonatkozó figyelmeztetést vonta magára. Stílusát barátságos, bölcs irónia jellemzi, Gubbubut azonban kitiltotta a vitalapjáról, amikor az azt próbálta bizonygatni, hogy a kuruc.info című, rendszeresen zsidózó szélsőjobboldali szájt nem rasszista.

„Math” a Wikipédia ékezetek nélkül író lidérce, akinek hozzájárulásai akár hasznosak is lehetnek, durva, de nyílt fellépése pedig Gubbubu képmutató harcmodorának sikertelen ellentétpárja. Ádáz harciasságával, mindenkit ostobának tartó, az adminisztrátorokat önkényes hatalmi klikknek minősítő, durván sértegető kötözködésével, gorombaságaival sikerült magának a közellenség szerepét kivívnia. Valószínűleg az idők végezetéig érvényes szankció van érvényben ellene, ami a szócikkekben való közreműködését nem korlátozza, de az úgynevezett szerkesztési háborúkban és a személyeskedésben igen. Örök ellenfele „Data Destroyer”, aki a politikai témákban Vince mellett Gubbubu másik szárnysegédjének szerepét tölti be, és bár maga sem megy a szomszédba sértegetésekért, állandóan az adminisztrátorokhoz szaladgál Math-ra árulkodni.

A mai magyar Wikipédia formai és tartalmi szakszerűtlenségei a lexikon természetéből fakadnak, aligha szükségszerű viszont megtűrni a manipulációt, még kevésbé a manipuláció ellen küzdők ócsárlását. Rejtély, miért engedik a magyar wikipédisták, hogy Gubbubu a konszenzuskényszerrel visszaélve, megfossza kedvenc lexikonjukat a politikai szakértelem és elfogulatlanság jótéteményétől. Ugyanakkor aprólékos gonddal eszkábálják össze a szabályoknak megfelelő szankciókat a Gububbunál jóval ártalmatlanabb kellemetlenkedők ellen. Talán Godson tudja a megfejtést: „fogalmunk sincs, hogy mit csinálunk, de ha sokan csináljuk, csak lesz belőle valami”.

Lővy Bernát