HVG Extra Pszichológia: Mi az oka, ha valaki „kilóg” a családból, ha másfajta értékrend szerint él, mint a felmenői, testvérei?

L. Stipkovits Erika: Valóban sok emberben felmerül ez a kérdés, főképpen akkor, ha az említett eltérő értékrendet a család éppenséggel elítéli, nem tudja elfogadni. Ilyenkor hangzanak el a „Kire ütött ez a gyerek?” vagy a „Mi családunkban aztán ilyet soha, senki…” típusú mondatok. Azt, hogy valaki pozitív vagy negatív irányban ugyan, de eltér a családi szokásoktól, értékrendtől, nagyon sok tényező, folyamat, valamint ezek összjátéka, egymásra hatása okozza. Ilyen tényező lehet a veleszületett temperamentum, melyről ma már tudjuk, hogy bizony létezik. Gondolunk csak egy sírós, nyugtalan csecsemőre, aki örökmozgó totyogóvá válik, míg a nyugodt, nézelődő „kis Buddha” a rajzolgatást, csendes tevékenységeket kedvelő óvodássá serdül.

A veleszületett temperamentum azonban önmagában nem minden. A gyermekkorban minket ért hatások, elsősorban a kötődés minősége, a szülők nevelési stílusa, a szülőtípus, amibe tartoznak, mind-mind módosítja ezeket a „hajlamokat”, attól függően, hogy a szülők, a gondozók hogyan értelmezik a gyerek viselkedését, és hogyan reagálnak rá. S bár a legkevésbé hinnénk, a testvérsorban betöltött helyünk is befolyásolja, hogy vajon szépen belesimulunk-e a családi mindennapokba, vagy éppen ellenkezőleg. Hasonlítsunk csak össze egy szabálykövető, felelősségteljes elsőszülöttet a határokat feszegető, „lázadó” középső gyerekkel! Sokszor úgy gondoljuk, hogy az eltérő életvitel, a „szabályszegés” oka a puszta dac, ám a dac mögött is vannak tudattalan folyamatok, okok.

Az egész család egy nagy rendszer, ami mint minden rendszer, az egyensúlyra törekszik. A nagyon szigorú, merev szabályok szerint élő családokban előbb-utóbb „kell” valaki, aki a fekete bárány szerepébe bújik, így igyekszik szabadulni a szoros kötelékektől, míg a család többi tagja elégedetten hátradőlhet, és őt okolhatja azokért a családi gondokért is (például a szülők rossz párkapcsolatáért, a sok vitáért, veszekedésért), amiknek ő nem is okozója, hanem éppen elszenvedője.

HVG Extra Pszichológia: Tudna tipikus példákat hozni ilyen helyzetekre – amelyekkel a rendelőjében is találkozik?

L. Stipkovits Erika: Példaként említhető egy köztiszteletben álló értelmiségi család, ahol a legidősebb fiú a szülőkhöz hasonlóan „komoly” pályára lépett, míg öccse – amolyan bohémként – a harmincas éveiben is a mának él. Állása sehol sem volt, utazgat az országban, ahogyan ő mondja „élményeket gyűjt”, fotózik, és arról álmodozik, hogy „egyszer majd” híres fotóművész lesz. A család elmondásuk szerint szenved a fiú felelőtlenségétől, főként bátyja, aki szintén ellátja pénzzel, ideiglenesen befogadja, állást keres neki, és már nagyon szeretne a saját családjára koncentrálni az öccse pásztorolása helyett. Közben, bár valóban szenved tőle, tudattalanul ő is „nyer” a helyzeten. Elmondhatja, hogy saját párkapcsolati, házassági problémáiért az öccse a hibás, tulajdonképpen miatta veszekszik annyit a feleségével.

HVG Extra Pszichológia: Miért fontos, hogy felvállaljuk önmagunkat?

L. Stipkovits Erika: Mi emberek meglepően sokáig vagyunk képesek szerepelni, megalkudni bizonyos helyzetekkel, és meg is indokoljuk, hogy a békesség/a nyugalom/a gyerekek kedvéért tesszük mindezt. Vagy éppen a most olyan elterjedt „happy” életérzést próbáljuk érezni, megpróbáljuk mindenkinek azt mutatni, hogy velünk, a mi párkapcsolatunkkal, gyerekünkkel, munkánkkal, aztán minden rendben. Hiszen a közösségi oldalakon is csupa ilyet látunk, miért mi lennénk a vesztesek… Ám eközben cipeljük sérelmeinket, elégedetlenségünket, szorongásaink pedig egyre nőnek, és ezek egy idő után álmatlansággal, kínzó testi tünetekkel, pszichoszomatikus megbetegedésekkel adnak hírt magukról.

HVG Extra Pszichológia: Mi szükséges ahhoz, hogy fel tudjuk vállalni önmagunkat?

L. Stipkovits Erika: Önismeretünk fejlesztése, vagyis saját rejtett tartalmaink, motivációink megismerése, hiányaink felismerése és pótlása, sérüléseink feldolgozása és annak elfogadása, hogy felnőttként a sorsunkért már mi magunk vagyunk felelősek. Ez természetesen hosszú folyamat, és nem is könnyű. Hiszen ki szereti felismerni és beismerni, hogy neki is vannak – egyébként általa tudatosan elítélt – negatív tulajdonságai, nehezen elfogadható motivációi?

Azok tudnak jól önérvényesíteni, akik el tudják ismerni mindazt a jót, és elfogadni mindazt a „rosszat”, ami bennük van. Akik nem külső okokat keresnek saját szomorúságukra, nem másokat hibáztatnak haragjukért. Akik egyre jobban ismerik az összes bennük lévő kellemes és kellemetlen érzést, és együtt tudnak élni velük, miközben jobban tudják szeretni önmagukat. Akik minél mélyebbre ásnak, annál több pozitív érzést találnak magukban, és annál több pozitív energiát tudnak mozgósítani a mindennapokhoz. Akikben nő önmaguk és mások megértése, az elfogadás, a bizalom, az empátia és a szeretet. Akik nem csupán a könyvekből kapott műveltséggel, hanem a szívből szerzett bölcsességgel rendelkeznek.

HVG Extra Pszichológia: Milyen reakciókra számíthatunk a családtól, ha belekezdünk az önérvényesítésbe?

L. Stipkovits Erika: Szerencsés esetben jó reakciókra, hiszen ha pozitív irányba változunk, akkor a körülöttünk élőknek is jót teszünk. Például egy feszültségeit jobban kezelő, így nyugodtabb, türelmesebb embernek a családja is előbb-utóbb észreveszi a pozitív változást, a kevesebb vitát, harmonikusabbá váló kapcsolatokat. Ám a kép nem csupa rózsaszín. Ha családunknak, vagy egyes tagjainak éppen a status quo fenntartása lenne hasznos, akkor ellenállásra, rosszallásra, problémákra is számíthatunk.

Például ha párunkkal közösen úgy döntünk, hogy párkapcsolatunk érdekében kedvesen visszautasítjuk a mindenbe belefolyó borostyán-mártír nagymamát, akkor számítsunk rá, hogy esetleg megsértődik, és ezentúl a gyerekeket sem lesz hajlandó elhozni az oviból. De előfordulhat az is, hogy éppen a párunknak nem fog tetszeni, hogy az addig magát háttérbe szorító, két-három fronton is teljesítő felesége megkéri, ő is vállaljon szerepet a gyerekek mindennapjaiban, segítsen kicsit a háztartásban, stb. Ám az ilyen nehézségek sokszor törvényszerűek, jobb, ha fejlődési lehetőségként tekintünk rájuk.

Névjegy: L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, hipnoterapeuta a Személyiségfejlesztő Akadémia vezetője. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik pszichés és személyiségzavarok, családi, párkapcsolati és életvezetési problémák feltárásában és kezelésében. Számos helyen tanít, rendszeresen publikál és országszerte tart előadásokat. Négy könyve jelent meg a HVG Könyvkiadónál.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba szeptember 19-én, ahol meghallgathatja L. Stipkovits Erika Hogyan vállaljuk fel önmagunkat a családban? című előadását. A másik előadóval, Bőhm Kornél kommunikációs tanácsadóval készült interjút itt olvashatja el.

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely a sikerrel, az önérvényesítéssel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.