HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

A boldogságkutatók egyetértenek abban, hogy a külső tényezők csak tíz százalékban befolyásolják a hosszú távú boldogságot. Az összes többit az határozza meg, ahogyan az agyunk a külső tényezőket, azaz a világot feldolgozza.

A munkaadók 90 százaléka a munkavállalók 10 százalékát szeretné megszerezni. Fiatal tehetségként az ember természetesen ebbe a 10 százalékba szeretne tartozni. Manapság egyre nagyobb árat kell fizetnünk ezért. Már a gimnáziumban kiváló teljesítményt kell produkálnunk, ha jó egyetemre akarunk bekerülni, így az érettségi végére a szótárunkból egészen biztosan kikopik a kikapcsolni kifejezés.

Majd következik az egyetem, ahol olyan elvárásokat támasztanak, amelyekhez csak nagy áldozatok árán lehet alkalmazkodni. Ennek a folyamatnak pedig az a vége, hogy a „menő”, nag cégek is – amelyek eredményesen versenyeznek a 10 százalékért –, kénytelenek a tehetséges fiatal dolgozók elköteleződés (engagement) és kiégés (burnout) problémáival megküzdeni.

Alkalmazkodó agyunk

Tapasztalatból mindenki jól tudja, hogy ha negatívan gondolkodunk, és sokat stresszelünk, akkor egyre negatívabban fogunk gondolkodni, és egyre többet stresszelünk. A modern agykutatás bebizonyította, hogy az emberi agy mindennap új idegsejteket termel. Ez az úgynevezett neurogenezis, amely felelős az agy alkalmazkodóképességéért, a neuroplaszticitásért.

Mindennap új idegsejtek
©

Ennek köszönhető, hogy agyunk megszokja, és egyre jobb lesz abban, ahogyan gondolkodunk, ahogyan a világot látjuk. Ebből következik, hogy a stresszkezelés nem olyan készség, amit kétnapos workshopon át lehet adni, hanem alapképesség, amely nélkül sikeres és boldog ember elképzelhetetlen a XXI. században. A stresszkezelés tulajdonképpen az alkalmazkodóképességről szól. Arról, hogy ha kell, képesek legyünk a kiemelkedő koncentrálásra és teljesítményre, ugyanakkor arra is, hogy mind testi, mind szellemi értelemben teljesen ki tudjunk kapcsolni.

Melyik szemüveget viseljük?

Ambiciózus orvostanhallgatóként megtapasztalhattam magamon, illetve láttam a csoporttársaimon is, hogyan válik harmadéves korára a csillogó szemű medikus – az állandóan befogadhatatlan mennyiségű tananyag hatására – kiégett egészségügyi dolgozóvá. Nekem szerencsém volt, mert eljutottam egy relaxációs tanfolyamra, majd hivatásszerűen a mindfulness (tudatos jelenlét) mellett tettem le a voksom. A mindfulness pont azokat a készségeket tanítja meg nekünk, amelyekkel visszaszerezhetjük az alkalmazkodóképességünket, és így egyszerre lehetünk sikeresek és boldogok, na meg persze egészségesek. Nem lenne rossz ilyen társadalomban élni.

Az orvostanhallgatók különösen rossz helyzetben vannak. Egyrészt már az egyetemre bekerülés óriási erőfeszítést igényel, az egyetemen pedig a szinte befogadhatatlan mennyiségű tananyag arról szól, hogy van egy fantasztikusan összerakott, remekül működő szerkezet, a test, amely elromlik: az ember beteg lesz, szenved és meghal. Akinek van medikus ismerőse, tapasztalhatta, mennyire rááll a gondolkodása a negatívumokra: a hallgatók hajlamosak az éppen megismert, akár igen ritka betegségek tüneteit is önmagukon diagnosztizálni. A képzés célja, hogy a leendő orvos észrevegye a negatívumokat, észrevegye a betegséget. Ezzel nincs is baj, de pont ezért különösen fontos a hallgatóknak tudatosítaniuk, hogy éppen melyik szemüvegüket kell viselniük.

Ha valaki boldog, az nem csak neki jó
©

Az állandó stressz, a negatív gondolkodás egyenes út a kiégés felé. Viszont ha valaki boldog, az nem csak neki jó. Egy harvardi kutatás szerint a boldog hangulatban lévő orvos 19 százalékkal gyorsabban állítja fel a helyes diagnózist, mint az a társa, aki közönyös vagy stresszes állapotban van. Tehát az egyéni boldogság kihat az egész rendszerre.

A Mindfulness Lab

Ezért hoztuk létre a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatóságával közösen a Mindfulness Labet, a mindfulness alapú egyéves tehetséggondozó képzést, amely kétszer tíz alkalomból áll. A képzéshez kutatást is kapcsoltunk: mértük a résztvevők szervezetének alkalmazkodóképességéről információt adó szívfrekvencia-variabilitást és pszichológiai tesztek segítségével a szubjektív jóllétet is.

Amit a kutatásból megtapasztalhattunk:

1. A módszer elsajátítása elején a mindfulness időt és energiát igényel. A hallgatók a szorgalmi időszakban rendszeresen gyakoroltak (napi 10 perc meditálás), átlagosan heti öt alkalommal. Ahogy közeledett a vizsgaidőszak, úgy csökkent a napi gyakorlás mennyisége. A vizsgaidőszakban pedig átlagosan csak két napot gyakoroltak. Emögött az áll, hogy a tanulás (illetve, hogy rávegyük magunkat) rengeteg mentális energiát vesz el, és a nyomás hatására stresszelni kezdünk. Ezért nem merünk kikapcsolni, ami pedig hosszú távon sokkal előnyösebb lenne.

Ebből az a tanulság, hogy érdemes a mindfulnesst minél fiatalabb korban megtanulni. Ahogy idősödünk, egyre komplexebb problémákkal, nagyobb stresszel kell megküzdenünk. Ilyenkor nehéz új dolgokat megtanulni.

2. A résztvevők szubjektív jólléte javult a képzés előttihez képest, pedig a második tesztet a vizsgaidőszak közepén vettük fel. A mindfulness rendszeres gyakorlásának hatására a szervezetünk alkalmazkodik a megnövekedett stresszhez, és míg mások leblokkolnak, mi jobban érezhetjük magunkat – ezáltal a teljesítményünk is fenntarthatóvá válik.

Dr. Márky Ádám orvos és mindfulness tréner cikke a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvasható, mely a sikerrel, az önérvényesítéssel, az asszertív kommunikációval foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.