Az ENSZ demográfiai becslései alapján húsz év múlva közel 89 millió lakossal Törökország lenne az Európai Unió legnépesebb állama. Ha Törökország belépne az unióba, akkor az EU népességének 15 százalékát alkotná, így Németországhoz hasonlóan 96 képviselővel rendelkezne a parlamentben. Azaz az EU döntéshozásának központi elemévé válna. Sokak szemében az is riasztóan hangzik, hogy csatlakozásával az EU keleti része Szíriáig, Irakig, Iránig nyúlna. Ráadásul a törökök saját nyelvvel és kultúrával rendelkeznek, nyelvük nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládhoz.

Törökország túl szegény. Az ország 70 milliós lakosságának jóval több mint fele nyomorúságos körülmények között él, s bár a hivatalos adatok ellentmondóak, körülbelül 15 millióra becsülik a munkanélküliek számát. Különösen az ország keleti-délkeleti részén óriási a szegénység. Sokan attól tartanak, hogy a munkanélküliek serege a csatlakozást követően ellepik majd a tagországokat. Egy - az EB országjelentésével egy időben közzétett - EU-elemzés szerint az uniónak 2025-ig akár évi 28 milliárd eurójába is kerülhet a törökök felzárkóztatása.

Több európai politikus vélekedik úgy, hogy Európa egész egyszerűen összeroppanna egy ilyen méretű ország súlya alatt. Mások ennél optimistábbak: egy, uniós és török szakértőkből álló vegyes bizottság számításai szerint az Európai Uniónak évente legfeljebb 18-20 milliárd eurójába kerülne (a 2 milliárdos török befizetés nélkül), ha Törökország most csatlakozna. Ha 2015-ös belépéssel számolunk, a várható növekedési trendek mellett 2020 körül 15 és 20 milliárd euró lenne a nettó török költségvetési pozíció, ami az akkorra prognosztizálható uniós GDP 0,20 százalékával lenne egyenlő. Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) által publikált dokumentum ezt az összeget jelentősnek, de az uniós büdzsé szempontjából vállalhatónak nevezte, cáfolva azt, hogy a török csatlakozás terhe alatt összeroppanna az EU.

Szintén gyakori ellenérv, hogy Törökország agrárjellegű. Ennek következtében belépése tarthatatlanná teszi az EU jelenlegi főbb közös politikáinak (mezőgazdasági és regionális támogatások) továbbvitelét, s sok millió szegénységben élő török fogja elözönleni a "régi Európát", ezzel súlyosbítva a már így is meglévő gazdasági és társadalmi problémákat.

Törökország muszlim vallású. Talán a politikai korrektségnek köszönhető, hogy a legritkábban ezzel a szemponttal találkozunk, mégis ez a legfontosabb, noha sehol nincs kikötve, hogy az Európai Uniónak egyfajta „keresztény klubnak” kell lennie. A csatlakozást ellenzők érveik alátámasztására, illetve félelmeik igazolására nem egyszer éppen a neves amerikai iszlámszakértőt, Bernard Lewist idézik, aki szerint „Európa az évszázad végére muzulmán lesz, az arab Nyugat, a Maghreb része”.

Valéry Giscard d’Estaing, az Európai Unió alkotmányának tervezetét kidolgozó konvent elnöke ugyanakkor korábban azt fejtegette, hogy Törökország többségi vallása nem lehet érv sem az ország csatlakozásának elutasítása mellett, sem pedig ellene. A politikus szerint azonban nem tudható előre, hogy a csatlakozás megakadályozná-e, hogy az ország az iszlám fundamentalizmus felé sodródjon. „A törökök számára természetesebbnek tűnhet a hit és a szolidaritás parancsát követni, mint az oly távoli brüsszeli hatóságok diktálta mintákat az ország törvényhozásának alakításában” – mutatott rá Valéry Giscard d’Estaing.