Pavló Péter
Pavló Péter

A közösségi oldalak legnagyobb problémáját nem is a mindennapos használat során érezzük, hanem egy közeli hozzátartozó, barát vagy ismerős elvesztésekor szembesülünk vele: a virtuális tér nem tud róla, ha valaki meghalt. Ma már több olyan szolgáltatást is találhatunk a neten, amely lehetőséget ad arra, hogy emléket állítsunk valakinek. És a szakember szerint ez egyáltalán nem rossz, az új korhoz új gyászfeldolgozási rítusok társulnak.

Az elmúlt évtizedek során a gyász feldolgozásához kapcsolódó tradícióinkat, rítusainkat lassan, de biztosan elveszítettük, bár a pszichológia, pszichoterápia mindig igyekezett olyan megoldást találni, amely segítséget nyújthat a gyászolók számára. A klasszikus gyászelméletek képviselői úgy vélték, a folyamat szakaszokra osztható, ám az elmúlt évtizedek kutatásai rámutattak arra, hogy a gyász és a gyászoló igényei nagy változatosságot mutatnak, egyediek.

Amerikában és világszerte az elmúlt 30-40 évben több százezer gyászolónak nyújtottak segítséget a Gyász-és veszteségfeldolgozás módszerével (The Grief Recovery Method). Kidolgozói, John W. James és Russel Friedman tapasztalata szerint is, bár vannak általános gyászreakciók, a gyászt nem lehet szakaszokra osztani, hiszen minden ember, minden emberi kapcsolat más és más, ezért minden gyász egyedi. Mindenki ott és úgy próbálja feldolgozni, ahogy az számára a leginkább működik.

Közösségi oldal, közösségi probléma

A közösségi oldalak megjelenésével az elmúlt évtizedben csúcsosodott ki mindaz, amivel az internetes lét kapcsán már szembesülhettünk: az elhunyt személy a virtuális térben tovább „él”, a szolgáltatások sajátosságai miatt a felhasználó továbbra is megtalálható a neten. Az életünk mindenki számára nyílttá tétele tovább bonyolította a helyzetet, hiszen gyakran csak a közeli hozzátartozók értesülnek egy adott halálhírről, így az is előfordulhat, hogy az illetőt a következő születésnapján a nyilvános üzenőfalán köszönti fel néhány ismerős.

A problémát a Facebook már felismerte, éppen ezért olyan lehetőségeket biztosít, amelyekkel igyekszik könnyebbé és bizonyos értelemben elviselhetőbbé tenni a gyászt. Két olyan űrlapot is létrehoztak, melyek segítségével jelezhetjük: az adott felhasználó már nem él. Kérhetjük, hogy töröljék a regisztrációját, ahogy azt is, hogy emlékoldallá változtassák azt. Hogy a rosszindulatú kéréseket kivédjék, mindkét esetben bizonyítékot kell szolgáltatni a haláleset megtörténtéről, ami általában a halotti anyakönyvi kivonat feltöltését jelenti.

Bár az emlékoldal létrehozása talán a Facebookon a legkézenfekvőbb, több olyan szolgáltatást is találunk a neten, amellyel az elhunyt hozzátartozó családtag, barát számára készíthetünk virtuális emlékhelyet.

Megemlékezés 2014

„Az oldalt azért csináltam, hogy édesapámról a lehető legszebb és legméltóbb formában emlékezzek meg. Lehetővé akartam tenni az unokáim unokáinak is, hogy tudhassák, milyen csodálatos ember volt. Az elengedés hosszú útján sok barátommal beszéltem őszintén és feltűnt, hogy nem vagyok egyedül. Észrevettem, hogy az örökké tartó megoldásra másnak is igénye van. A fizikai képek kora szerintem lejárt” – írja bemutatkozásában Schleer Tamás, a nemrég indult Everrip alapítója.

©

A regisztráció és a belépés után máris nekiláthatunk az emlékoldal létrehozásának: négy lépésben adhatunk meg minden fontos adatot, tölthetünk fel képet és videókat, illetve az elhunyt életrajzát is megírhatjuk. Az oldalhoz később bárki hozzáadhat egy-egy fotót vagy történetet, felidézve egy-egy közös élményt. Az everripes emlékoldalak elsősorban digitális megemlézésről szólnak, de megadható rajtuk az elhunyt sírhelyének pontos elhelyezkedése is, hogy aki a hagyományos emlékhelyet is szeretné megtalálni, az évekkel később is könnyen megtehesse.

Hasonlót tud egyébként az Everrip egyik legismertebb nemzetközi ihletforrása, a forevermissed.com is, de ez az angol nyelv miatt itthon kevésbé használható.

Egy egészen más vonulatot képvisel, de a 100 ezer facebookos követővel régóta ismert a gyertyalang.hu. Az oldalon egy rövid regisztráció után bárki számára gyújthatunk egy virtuális gyertyát, ami körülbelül egy héten keresztül ég.

Új kor, új rítusok

Bár ezek az internetes szolgáltatások segíthetik a gyász feldolgozását, fontos megjegyezni, hogy ez személy- és kapcsolatfüggő, így minden esetben más és más lehet a hatás. Dr. Sarungi Emőke felnőtt- és gyermekpszichiáter, gyászfeldolgozás-specialista szerint teljesen természetes, ha a korhoz új, saját rítusokat keresünk a gyász feldolgozására, így amíg ezeket segítőnek érezzük, nyugodtan alkalmazhatjuk.

A szakember szerint bizonyos értelemben nem is szabad egyetlen „általánosan elfogadott” módot feltételezni. Ha ugyanis ezt feltételezve valaki nem tudja elhelyezni magát a klasszikus gyászelméletek szakaszaiban, az könnyen zavarba jöhet, úgy érezheti, hogy vele valami baj van. Ez meggátolhatja a gyásszal kapcsolatos érezéseinek megosztását, ami tovább nehezítheti a gyász feldolgozását.

„A gyászolónak nem szabad azt mondanunk, hogy az idő mindent megold, vagy hogy foglalja el magát” – állítja a szakember, aki szerint az, ha folyamatosan dolgozunk, tevékenykedünk, nem szünteti meg a fájdalmat, csak átmenetileg tompítja, ha pedig nem történik meg a feldolgozás, akkor az végül testi és lelki szinten is egészségkárosodáshoz vezethet.