Egy kifinomult városi polgár gyűlöli a mocskot, nevezetesen: az örömlányokat, az idegeneket, a szegényeket, és a halottakat. Járjunk bárhol a világban, minden mocskot a városfal tövébe söpört.

A bordély fertály a periférián épült mindenhol. Nálunk a Magyar utcában, később az Ó és a Lovag utcában. Megszüntetni nem lehet, ezért eltűri, néha bűnözni jár.

Az idegenek is jó ideig a városhatárban kereskedhettek. Ugyanitt nyitottak kabarékat, hogy a finomkodó polgáron gúnyolódjanak. Ebből lett a zsidó negyed.

A többi idegen meg a szegények bűnöztek. Ide gumibottal járt a jó polgár. Ebből lett József- és Ferencváros.

A legnagyobb baj a halottakkal van. Elképesztően bosszantóak akkor is, amikor még csak haldoklanak, akkor is, amikor meghalnak, akkor is, amikor már merevek. A városi ember ugyanis nem hagyja őket otthon meghalni, nem mosdatja őket, és egyre kevesebbet virraszt. Exportálja a feladatot. Majd azon veszi észre magát, hogy ő maga is idegenben haldoklik.

Amikor tehát könnyes szemmel ünnepeljük Budapest dinamikus növekedését, amikor a demográfiai robbanás tudományos adatait olvassuk, arra is gondoljuk, hogy exponenciálisan növekedett azoknak a száma, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha gyászolni kell. Ennek megfelelően rohamos tempóban szaporodnak azok a sírok, amelyek a városi hullaiszonyban és bűntudatban épülnek. Ki költ rá, és látványos emlékművekben hirdeti gyászát, ki elfelejt.

Van ennek a folyamatnak előnye is. Ha a tömeg exportálja az otthonából és szakintézményekre bízza temetést, akkor a temetők egyre szakszerűbben épülnek, és egyre több paragrafus védi őket. Ez azonban hosszú fejlődés eredménye, és amíg megérett, addig sok száz éven keresztül, nyíltak és zártak a sírkertek.

700-800 év alatt hányan halhattak meg? Hány négyzetméternyi területre van szükség, hogy mindenki örök nyughelyre találjon? Néhány perc fejszámolással nem is tűnik hihetetlennek, hogy Budapest belvárosa hullahegyre épült.

Kattintson a térképen a megjelölt helyekre, és kövesse, hogy hol tapossa ősei sírját! (Néhány jelölés nem pontos, csak nagyjából mutatja meg, hogy hol kereshető az egykori sírkert.)

Középkori temetők, Budai várnegyed

Mária Magdolna templom körül helyőrségi temető működött a török hódoltság előtt. Temetkezési helyként szolgált még a Nagyboldogasszony (ma: Mátyás templom) környéke.

Hogy mennyire tekinthető megszenteltnek a templomok körüli föld, és így megnyugtatóanak a temetkezés, már egyházjogi vita. A lázongó budaiakat Lodomér esztergomi érsek 1289-ben kiátkozta, 1302 VIII. Bopnifác kiközösítette, 1307-ben eretnek várossá nyilvánították.

Hódoltság alatti és utáni keresztény temetők, Krisztinaváros

Szent Péter vértanú templom környéke a hódoltságig működött.

A Déli pályaudvar környékén 1785-ig a vizivárosi polgárokat temették.

Hódoltság alatti és utáni keresztény temetők, Szilágyi Erzsébet fasor

Amikor a Déli pályaudvar környékén bezárták a temetőt 1785-ben, a fasor, a Kútvölgyi lejtő és a Virányos út által közrezárt területre költöztették a holtakat.

Katonai része 1797-ben nyitott meg.

Török temető, Budai vár, északi lejtő

A török hódoltság idején létrejött temetők nem csupán muzulmánokat fogadtak be. A 155 éves megszállás idején katolikusok, ortodoxok és zsidók is éltek török felügyelet alatt. Ezek közül ma történelmi érdekességnek számítanak a török temetők.

Török temetőt találtak a várfalon kívül a mai Batthyány és Hunfalvy utca által közrefogott területen.

Török temető, Budai vár, észak

Az Anjou bástya és a vár északi részén, a falon kívül török temetkezés folyt a hódoltság idején.

Török temető, Budai vár, déli lejtő és Tabán

Döbrentei tér és a Buzogány torony környékén török sírokat leltek.

Török temető, Gül baba türbéje, Rózsadomb

A névadó dervis 1541-ben Szulejmán szultánnal érkezett Budára, részt vett az ostromban, de a győzelem ünnepét már nem látta. A türbét Mehmed Jahjapasazáde, Buda pasája emelte a számára.

Azóta is mohamedán sírkápolna, zarándokhely.(Bár kínai sírt is találhatunk benne). Az utolsó temetésre 1890-ben került sor.

Török temető, Budai vár nyugati lejtő

Margit körút-Széna tér-Varsányi Irén utca-Kapás utca által közrefogott terület. A Kapás utca beszélő név, a temetőre utal.

Zsidó sírkövek a falakban, török hódoltság

A budai vár zsidó lakosságának síköveiből néhányat megtalálunk a mai épületekbe építve. Karmelita kolostor falában (ezt a karmeliták az 1686-os ostrom után kapták, mivel Werbőczy és a budai pasa házai elpusztultak), a Hilton régi szárnyában is fel-felfedezhető néhány olyan síremlék, amelyek a krisztinavárosi lejtő temetkezési helyéről származnak.

Sára úrnő, akinek sírkövét a Színház utca 5-7-9. épületében találtak, 1652. augusztus 12-én hunyt el. Freudel úrnő sírkövét, a Hess András tér 1, vagyis a jezsuita kollégium falában találták – 1672. szeptember 20-án halt meg.

A térképen megjelölt hely az egykori szefárd zsinagóga kapuja – ma is látogatható. A kapualajban néhány régi sírkő látható.

Tabáni sírkertek utóda a MOM parknál?

A johannita Szent Erzsébet kórháztól nem messze nyitott meg a szerb és görög hívőket is befogadó keresztény temető felett (ma a MOM sportpálya a Kongresszusi Központ) - egyes források szerint, de ez kissé zavaros. Van, aki a Németvölgyi útra teszi a működésének helyét, van aki ide, az Alkotás út közelébe.

1849-es ostromban elesett honvédek közül többet ide temettek, mint például a magyar szabadságharcban kiálló görög Procopius család tagjait. György a budai gyalog nemzetőrség I. zászlóaljában, Hugó huszár hadnagy, Zsigmond nemzetőr tizedes a budai 1. nemzeti szászlóaljban szolgált.

Itt temették el Virág Benedeket és Döbrentei Gábort is.

A temetőt 1916-ban bezárták.

Feszület a hegyaljai temetőből

A Szépvölgyi úti templom előtti feszület még 1833-ban került át a Tabánból.

Szerb utca, Szerb sírkövek

Szerb templom kertjének falába épített sírkövek a közeli temetőre emlékeznek.

Tabáni sírkertek utóda a Németvölgyi úton?

Ellentmondásosak a források. Egyesek azt állítják, hogy a MOM park környékén megtelt temető örököse, mások azonosítják azzal. Minden esetre 1885-től a Németvölgyi temető örökölte a vár és a Gellérthegy tövében megtelt sírkertek funkcióját. Ide költöztették át a szabadságharcban elhunyt honvédek földi maradványait is.

Bár örökkévalóságnak szánták, mégis bezárt a 20. század elején. Sírboltjai, emlékei a Kerepesi, Rákoskeresztúri és a Farkasréti temetőkben élnek túl.

Ortodox zsidó temető, Csörsz utca

Csak a hozzátartozóknak van nyitva.

Középkori zsidó temető, Krisztinaváros

A vallási és higiéniai szabályoknak megfelelően a városfalon kívül, a nyugati lejtőn, az Ördög-árok (Szent Pál-patak) mentén egészen korai sírokat is találtak az 1894-es feltáráson. Kaufmann Dávid, az Országos Rabbiképző Intézet professzora először a Pester Lloydban írt a leletekről, így az 1278-as Peszah úr, Péter úr fia feliratú sírkőről.

18. századi katolikus temető, Újlak, Óbuda

Plébániatemplom körül temető 1744-ig működött.

18. századi katolikus temető, Doberdó út

A Kiscelli temető 1780 bezárt, de feszülete ma a Kecske utcában is látható.

Óbudai zsidó temető, Laktanya utcai

A temető már a 13. században is működött. Utolsó temetést 1870-ben tartották, 1920-ban bezárták.

Óbudai zsidó temető a Boldog Békeidőből

Táborhegyi út 1880k.-1930k.

18. századi városi temető

A mai Erzsébet tér-Vörösmarty tér közötti szakaszon búcsúzott a falusias korai Pest halottaitól. Ahogy a napóleoni háborúk idején megnőtt a dunai kereskedelem és közlekedés jelentősége, a temetőhöz közel eső folyóparti rakodók és a mai Madách tér környéki vásárok közötti útvonal forgalmassá vált. Ez a temető sorsát is megpecsételte.

18. századi városi temetők

Ferenciek tere, Belvárosi templom

Főposta telke

Városháza, Misericordianusok temetője.

18. századi invalidus temető

Kossuth Lajos utca-Deák tér között

18. századi sírkert

Török Pál-Lónyay utca találkozása

Görög és szerb temető, Csarnok tér

Pestistemető, Molnár utca

Mária Terézia szabályozta a temetkezést, amelynek alapelve az volt, hogy a „közbiztonság előrébb való, mint az ősök tisztelete.”

Török temető a belvárosban

A mai Kálvin tér, a református templom és az Erkel utca környéke a hódoltság idején török temetőként szolgált.

17. századi sírkert az „Alsó Kapunál”

Nedeczky plébános 1699-ben megemlékezik a Coemeterium ante portam inferiorem-ról az alsó, azaz a Kecskeméti kapunál.

17. századi sírkert a „Felső Kapunál”

Nedeczky plébános 1699-ben megemlékezik a Coemeterium ante portam superiorem-ról – temetőről a felső, azaz Váci kapunál.

Első pesti központi temető

1790-ben nyílt a mai Váci út: Váci út-Taksony utca-Lehel utca által közrefogott területen. 1849-ben megszűnt a földbetemetés, sírboltokban helyezték el az elhunytakat. Itt nyugodott KitaibelPál nyelvész. A temetőt 1910-ben zártzák be.

Első ferencvárosi temető

1825 ben nyitották meg a Haller tér-Mester utca-Gát utca-Vágóhíd utca közti területen. Jókai is megemlékszik róla az „És mégis mozog a föld…” című könyvében.

Első józsefvárosi temető és utódai

1730-as években nyitották meg. A Temető utca (ma Dugonics) Kulich Gyula tér, Kálvária utca és a Diószeghy Sámuel utca határolta területen működött. A 18. századi háborúkban szolgálatot teljesítő katonák közül sokakat, akik valamilyen járványban megbetegedtek, itt szállásolták el. Ezt Józsefváros is megszenvedte, amit nem csupán a temető, hanem a Kálvária domb is bizonyít.

Az 1744-1749 között épült Stáció kápolna és a teljes épület minden bizonnyal Mayerhoffer András és fia, János munkája, bár korában Johann Fischer von Erlach majd Johann Lucas Hidebrandt alkotásának tartották.

1818-ban megszűnt, szerepét a későbbi Ganz-MÁVAG gyár telkén létesült temető vette át.

Ganz-MÁVAG telken létesült temető

1818-ban vette át előde, az első józsefvárosi temető szerepét de csak 1860-as évekig működött. Katonai sírkertje is volt.

Haynau parancsára szeméthordó taligán hozták ide a kivégzett honvédeket. Már bezárása után, 1868-ban kezdeményezte exhumálásukat Damjanich özvegye, hogy 1870-ben a Kerepesiben újratemessék őket méltó körülmények között.

Petőfi szülei szintén itt tértek örök nyugalomra, sírkövükön: „A legszeretettebb Anya” / „A legszeretettebb Apa”. 1882-ben kerültek a Kerepesi temetőbe.

Zsidó temető Kőbányán

A 16-17. századi sírkövek Újhegyről kerültek elő, vélhetően ez Kőbányát fedi.

Zsidó temető a Váci úton

A temetkezésért felelős egylet, a Chevra Kadisa Pesten 1788-tól működött. A temető a Ferdinánd hídnál létesült, korábbi 4 zsidó temető helyén. Ezek az elődök azonban megszenvedték a történelmet: innen indultak Mohácsra a magyar csapatok, majd 1541-ben Roggendorf itt állította fel ütegeit, hogy a Szapolyaitól visszafoglalja Budát Ferdinánd király számára.

Források:

Csernus-Lukács Lajos, Triff Viktor, Zsigmond János: Budapesti temetők

Frojmovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest

Bácskai Vera, Gyáni Gábor, Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig

Józsefvárosi lexikon