szerző:
Szegő Péter

Két friss példa a NER gyakorlati működésére. Írom ezt abban a reményben, hogy aki az alábbiakat olvassa, az elkövetkezendő 584 évben nem szavaz a Fideszre.

I.

2013. július 5-én a Centrális Erőtér gerrymanderingre – magyarul nevezzük vasimrézésnek – vetemedett. A június 4-én és 5-én elfogadott törvény – lásd alább – beterjesztőjéről elnevezett vasimrézés a következőt jelenti: a választókerületi határok olyatén történő módosítása, hogy az az adott kormányzati többségnek kedves legyen. A vasimrézés önmagában is disznóság, főleg kevesebb, mint egy évvel a választás előtt, már arra a választásra is vonatkoztatva – lehetne ugyebár, hogy a törvény, mondjuk, 2014. július 1-én lép hatályba, de nem: a kihirdetését követő napon lép hatályba. Főleg mindezt úgy, hogy a hatalom a saját maga által összeeszkábált törvényt módosítja egy önálló képviselői indítvány nyomán.

Csakhogy ők maguk írták bele a választási eljárási törvénybe, hogy a vasimrézés határideje (nem pontosan így fogalmaztak, ez igaz) a választást kettővel megelőző év december 31-e, majd ezt február 25-én – idén február 25-én, a miheztartás végett – átírták a választást megelőző év június 30-rajúlius 4-én pedig július 15-re. Hogy szeptember 26-án, október 28-án és 2014. március 4-én miképp fogják átírni, nem tudom, mindenesetre engem nem fog meglepetésként érni, hogyha.

Az külön kérdés, hogy maga a július 5-i törvénymódosítás nem törvénytelen-e: a 4-i módosítás ugyanis az Országgyűlés honlapja szerint a házelnök aláírására vár, azaz még nem lépett hatályba. Ha nem lépett hatályba, akkor e sorok írásának pillanatában – július 7-én délután – a törvény szerint június 30-ig szabályos a gerrymandering, tehát a július 5-i módosítás mintha meg sem történt volna, ha jól értem. Mivel a Centrális Erőtér hatalomtechnikában erős, rejtély, hogy miért nem írták bele a július 15-i határidőt az első, még 2011-ben elfogadott változatba. Kéretik Kubatov Gábor pártigazgatónál érdeklődni.

 

II.

1997-ben az akkori, MSZP-SZDSZ dominálta Országgyűlés azért módosította a népszavazási törvényt úgy, hogy nem szükséges a feles részvétel, hanem elég, ha az összes választópolgár több mint egynegyede egyformán szavaz, mert a kormánypártok attól féltek: az alacsony részvétel érvénytelenné teszi a NATO-tagságról döntő, 1997. november 16-i népszavazást. A választópolgárok több mint egynegyede igennel szavazott, így a népszavazás érvényes és eredményes lett, azonban kevesebb, mint fele ment el. Ugyanezzel a választási részvétellel nem lett volna az, ha nincs a törvénymódosítás. A törvénymódosítás szerintem helyénvaló volt azonban az, hogy azt erősen az aktuálpolitikai célokhoz kötötték, már nem.

A törvénymódosítást azért helyeslem, mert az 1997-ig divatozott törvény a bojkottra ösztökélte a mindenkori „nem” híveit. Ha a 2008. március 9-i háromnemes népszavazást – amelyen a választópolgárok 50,51 százaléka jelent meg – az 1997 előtti szabályok szerint bonyolítják le, nyilvánvaló, hogy lett volna mintegy negyvenezer olyan választópolgár, beleértve e sorok íróját, aki az alacsony részvétel miatti érvénytelenségre bazírozva otthon maradt volna, érvénytelenné téve a népszavazást, így azonban elment és nemmel szavazott. Más kérdés, hogy mi szerzőnk véleménye a 2008-as népszavazásról, különös tekintettel Bihari Mihály akkori alkotmánybírósági elnök idevonatkozó tevékenységére, de vagy ne legyen népszavazás – ebben az esetben ne legyen – vagy ha van, a nemisták ne tudják az otthonmaradásukkal elérni a választás eredménytelenségét.

Április 7-én Nagykőrösön népszavazást tartottak arról, hogy a város csatlakozzék-e Pest megyétől Bács-Kiskunhoz. A népszavazás érvénytelen lett. Most is az történt, mint a NATO-, vagy az EU-népszavazásnál: az összes választópolgár kevesebb mint fele ment el szavazni, de az összes választópolgár több mint egynegyede szavazott igennel. Az érvénytelenség annak köszönhető, hogy 2011-ben a kormánytöbbség visszaállította az 1997-ig fönnállott állapotot: a választópolgárok több mint felének érvényes szavazata kell a népszavazás érvényességéhez. Nagykőrösön az összes választópolgár szűk egyharmada ment el, de az ő 88 százalékuk – vagyis az összes választópolgár körülbelül 28 százaléka – igennel szavazott. 2011-ig tehát ez a népszavazás érvényes lett volna. A NER nyilvánvalóan előre sejthette, hogy hajszál kerülhet a palacsintába, mert összesen négy kérdést tettek föl a részvételi arányt növelendő: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Nagykőrös városa Bács-Kiskun megyéhez csatlakozzon?” „Egyetért-e Ön azzal, hogy több új munkahely létesüljön Nagykőrösön”? „Egyetért-e Ön azzal, hogy a munkahelyteremtés érdekében Nagykőrös városa segítse a helyi konzervgyár termelésének újraindítását?” és még valamit, ami Seres szerkesztő úrnak nem jut eszébe, „Egyetért-e Ön azzal, hogy Nagykőrösön ingyen legyen a sör?”, vagy valami ilyesmi. A népszavazás a három töltelékkérdés ellenére érvénytelen, és így eredménytelen lett.

Ezek után nem ám, hogy lapulnának, mint széklet a pázsiton, nem. Múlt pénteki hír, hogy egy országgyűlési határozattal bicepszből áttolják Nagykőröst Bács-Kiskunhoz. Tök fölösleges volt tehát kiírni az áprilisi nagykőrösi népszavazást, úgyis az van, amit ők akarnak. Övék az ország, a hatalom – na, a dicsőség, az nem.

Epilógus

Mint a cikk elején már említettem, a vasimrézésre önálló képviselői indítvány – konkrétan: Vas Imre indítványa – nyomán került sor, mint ahogy számos, fontosabbnál fontosabb törvényjavaslatot egyéni képviselői indítványként nyújtottak be. Ilyen egyéni képviselői indítvány eredménye volt például a méltán legendás negyedik alaptörvény-módosításaz új médiatörvénya választási eljárásról szóló törvényaz új alkotmánybírósági törvény és a sor hosszan folytatható.

Mindez azért figyelemreméltó, mert ilyen fontos ügyekben Orbán Viktor nem híve az önálló képviselői indítványoknak. „Teljesen kivételes eset az a magyar parlament történetében, ha egy ilyen súlyú kérdést […] nem kormányelőterjesztés formájában, hanem önálló képviselői előterjesztés formájában van módunk vitatni. Úgy gondolom, hogy a kérdés súlya miatt kifejezetten indokolt lenne, hogy lehetőleg még a pártok vezérszónokai előtt a kormány nyilatkozzon az ügyben, hogy saját képviselőinek előterjesztésével egyetért-e, ha egyetért, akkor nyilatkozzon, hogy igen, ha nem ért egyet, nyilatkozzon, hogy nem. Amennyiben pedig egyes részeivel egyetért, más részeivel pedig nem, akkor helyes lenne és a vitát jótékony irányban befolyásolná, ha meg tudná nevezni, hogy mely részeit tartja elfogadhatónak, s mely részeit nem. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy jelen van körünkben az Igazságügyi Minisztérium képviselője, s föltehetően az előterjesztéssel kapcsolatos jogi megítélést a képviselőház számára talán meg tudja világítani, amit az igazságügy-miniszter ebben a kérdésben elfoglal” – fogalmazott.

Ja, igen, Orbán ezt 1991. október 8-án mondta a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslat vitájában. Az Igazságügyi Minisztérium általa említett képviselője pedig az a Balsai István igazságügy-miniszter volt, aki önálló képviselői indítványként jegyezte a fönt említett új alkotmánybírósági törvényt. Nyilván az önálló képviselői indítvány benyújtása miatt kapott büntetésből lett belőle alkotmánybíró.

Huszonkét év alatt sok minden megváltozott.

Sic transit gloria mundi.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!