Magyarország Éppen Aktuális Kormánya új történeti intézet létrehozására szánta el magát, hiszen a múlt azé, aki megműveli, márpedig politikai vezetőgárdánk határozott vonzalmat érez mindenféle megművelés iránt, legyen szó parkról, folyómederről, szánkópályáról, dohányboltról vagy a szomszéd akácerdejéről. Netán erkölcsről, művészetről vagy éppen történelemről. A kormány lelkesen fejszét, kotrógépet, láncfűrészt, nádpálcát vagy más effélét ragad, és megművel. Beszánt, műtrágyáz, lebetonoz – a séma egyszerű, átlátható, és tulajdonképpen szinte mindenhol tök ugyanaz. Történészként persze én csak üdvözölhetném ezt a szándékot; egy-egy új intézet, megannyi új lehetőség, hiszen a történelem, mint olyan, határtalan, elférünk rajta jó sokan. Már ugye normális alapesetben. Mert hát akad itt némi bökkenő.

Ahogy a Terror Háza Történelmi Szellemvasút és Ajándékbolt spektákulum-franchise hálózata alapos közpénzi stafírungokkal ellátva rátelepedett a magyar történettudományra, egyre kisebb hely jutott más irányzatoknak, intézményeknek – és a történeti vitának. A támogatott, előre elrendelt eredményeket hozó látszatkutatások egyre jobban arra kezdtek hasonlítani, mikor Pelikán elvtársnak a vallomása helyett az ítéletet nyomják az orra alá szignózásra, és bár Virág elvtárs még picit pironkodott is a tévedésén, ez ma már teljesen bevett, hovatovább elfogadott szokássá vált. Ezt a tudományos (persze messze nem csak tudományos) szempontból igencsak aggasztó tendenciát a kormány – nehogy valakinek kétségei legyenek – szépen felerősítette azzal, hogy egy rakás történetinek látszó intézetobjektumot (és így persze megannyi kifizetőhelyet) hozott létre, miközben párhuzamosan lehetetlenné tette a kormányzati elvárásoktól független történeti kutatóműhelyek munkáját: a közalapítványokat megszüntette, a független kutatóintézeteket anyagilag és törvényileg ellehetetleníti, a levéltárak lerablásának lehetőségét az Alaptörvény gránitjába gravírozza. A kormányzat szépen kijelöli, milyen lett légyen a múlt, és trararááá!!!!! a múlt olyan lesz, kedves publikum, meglepetések garantáltan kiküszöbölve: ez a múlt tüzes karikán is átugrik, ha erre igény mutatkozik! A jó üdvtörténész gondosan okadatolja és illusztrálja majd a készen kapott kormányzati koncepciót, amely már az új intézet megalapítását elrendelő közleményből is lólábként lóg kifelé: az új intézet feladata lesz például, hogy bemutassa „a nemzetközileg is egyedülálló, több évszázados magyar országgyűlési hagyomány továbbélését az elmúlt másfél évszázadban”. Hogy mitől „egyedülálló”? Hát kérem, mit szeretnének, mitől legyen az? Megoldjuk...

Ugyanott instant utcanév-alkalmassági elbírálás megvárható. Szebb múltat! Nézzük csak a közlönyi Alapítólevél fontosabb kitételeit: „méltó módon történő bemutatás…”, „a mai kor elvárásainak megfelelő…”, „a nemzettudatot erősítő céllal történő feldolgozás…”, „a közösségi emlékezet és a reális, jól megalapozott nemzeti történelmi tudat kialakulásának támogatása...” „Reális?" – Naná, ma már minden abszurd hiper-szocreál. „Jól megalapozott?" – Nem gond, megalapozzuk okosba'.

Mindazonáltal nem igazán szeretnék az új „Veritas” Intézetben munkát vállaló kollégák helyében lenni, amikor, mondjuk, egy nemzetközi konferencián megkérdezik tőlük munkahelyük nevét. Kuncogás lesz ott, meg elképedés. – Hogy mondta? Igazság? Ez most komoly? Drága kolléga, nem mennek önök kicsit elébe a dolgoknak…? – Egy ilyen, khmmm…. mondjuk úgy, pökhendi és képmutató elnevezés szépen megmutatja ugyan a kormányzat mucsai hübriszét, de nagyjából szembe megy azzal, amit a modern tudományos gondolkodás, úgy kábé a felvilágosodás óta, magáénak érez. Hogy ugye kétely, meg kritika, meg többoldalú vizsgálat, elemzés, hipotézisek ütköztetése… nem kérem, Hunniában egy a Vezér, egy a Zászló, egy a Múlt – megvásárolható, sőt megvásárolandó a Nemzeti Történelemboltokban. Zárjegyes, ellenőrzött minőségű történelem lesz ez, kiszámítható és kezes. Közben a múlt más felfogását, magyarázatait, értelmezéseit, amelyek esetleg nem illeszthetőek zökkenőmentesen a nemzeti nagylét és unortodox államforradalmiság éppen aktuális sufnituning-díszletei közé, majd aluljárókban kínálgatják hosszú lódenjük alól a borostás, űzött tekintetű történelem-nepperek: – Forráskritika van eladó… nem érdekli? Persze kicsit köhögtet… Aztán majd egy nagy múltvédelmi razzia keretében az egész aluljáró-országot megtisztítják az alternatív kalandozásoktól a narancssárga mellényes közlendület-fenntartó brigádok. És a végén erre az egész múlttisztogatásra (nem, Petőfi egyáltalán nem így akarta „lemosni a gyalázatot”) valamiféle hatósági jogkört is kaphatna ez a Veritas Intézet. Akkor majd át lehet nevezni is akár, mondjuk, Igazság Minisztériummá.