Elég aggasztó eredménnyel zárult a magyar EP-választás: a részt vevő és otthon maradó választók leginkább a hazai pártoknak üzentek, második lett a Jobbik, Gréczy Zsolt pedig cikket írt. Ez az, amit nem kellett volna.

Míg ugyanis egy spontán bulihangulat érthető és logikus következménye egy váratlanul jó választási eredménynek, addig egy arrogáns és utólag is kioktató írás, amely a biztonság kedvéért preventív célú burkolt fenyegetést is tartalmaz a jövőre és az MSZP-re nézvést, pontosan azt a szélsőséges képet erősíti, amit a Fidesz próbál meg sugallni e pártról. Pont ettől lehetett tartani: hogy egy jó DK-szereplés után megnő a hangerő, az önelégültség, illetve nettó, khm, valótlanságok hangoztatása.

A párt főkommunikátorának írása elegánsan elhallgatja, milyen választási részvétel tette lehetővé ezt a hallatlan győzelmet; elhallgatja, kb. hány embert tarthatott távol a baloldalra szavazás áprilisban az, hogy Gyurcsányék last minute kierőszakolták a részvételt az összefogásban; elhallgatja, hogy a hardcore fanclub mozgósításán kívül semmilyen érdemi politikai üzenet nem igazolja a fényes két mandátumot, elhallgatja, hogy a baloldal összteljesítménye még a 2009-es összeomlásétól is elmarad, viszont még annyira sem rakható egybe, mint akkor. Ellenben bátor módon állít valamit, amit azért bizonyítani kéne: "A választók tegnap azt is jelezték: a demokratikus oldalon sokan tisztelik a mindenhonnan támadott Gyurcsány Ferenc kormányfői teljesítményét is." Tényleg, Zsolt?

Amit a szocik bukásáról el lehet mondani, azt továbbra is legokosabb emberük, Lendvai Ildikó töményen összefoglalta: "Az MSZP vegye észre, hogy a baloldalon történt átrendeződés nem az áprilisi vereség folyománya, hanem azé, ami ápr. óta történt, illetve nem történt meg. Nem látszottunk képesnek sem az önreflexióra, sem a változásra." Ez utóbbi azonban a DK-ra is igaz. Az országgyűlés választások éjszakáján Gyurcsány elegánsan nem beszélt saját felelősségéről, ellenben nagyvonalúan azt javasolta, ne most basztassuk Mesterházyt és Bajnait. Április óta nem láttunk, nem hallottunk DK-s önreflexiót, csak sértett és szekértáboros írásokat, posztokat, meg hogy mindent, csak Orbánt ne, ja, és mihamar Európai Egyesüt Államokat, mert az jó, és majd megvéd a patástól.

Európa azonban egyelőre még a szabad véleménynyilvánítás talaján is áll, úgyhogy kissé furcsán veszi ki magát, ha az über-européer DK embere azt javasolja az MSZP-nek, vegyen vissza bizonyos dolgok kimondásából ("Számos szocialista politikus is elgondolkodhat azon, érdemes volt-e nehezíteni Gyurcsány Ferenc pártelnöki és miniszterelnöki munkáját"), a független értelmiségnek meg azt, hogy maradjon csendben ("Mostantól nem jöhet többé publicista, politológus, vagy magát jóakarónak nevező értelmiségi és 'barát', hogy 'lépj vissza, Feri!' "). Ez nonszensz.

"Minden bizonnyal mégis az a legfontosabb mozzanat, hogy véget ért a gyurcsányozás. Megbukott a nézet, hogy a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnöke 'hoz vagy visz' a demokratikus oldalon" – írja Gréczy, holott a szép EP-eredményből még semmi sem következik az önkormányzati választásokra nézvést. Aki a baloldal jó szereplésében érdekelt, az nézze meg jól az áprilisi összefogást, és kérje meg Ferit, hogy de igen, lassan itt az idő, lépjen vissza: egyedül indulva semmi garancia a győzelemre, összefogva viszont továbbra is távol tart nagyon sokmindenkit. Bármennyire visszataszító jelenség is az érvek nélküli "gyurcsányozás", a bulizó Feri a DK-t hosszú távon inkább fogva tartja, mint nem.