Gyurcsány a Financial Times-szal. Brutális krimi, de még rosszabb © MTI - Beliczay László

"Az elmúlt hónapokban újra szokásommá vált, hogy minden nap olvasom a Financial Timest. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az, ami napról-napra a Financial Timesból kiolvasható, rosszabb egy brutális kriminél" – írta a múlt héten Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a blogjában. "Cudar idők jönnek" – vonta le ugyanott a következtetést a válság mélységére és hosszúságára vonatkozóan, majd több alkalommal is a tekintélyes pénzügyi-gazdasági napilappal a hóna alatt jelent meg az újságírók előtt. Volt, hogy lapszemlézett is valamelyik híradóban, a különböző MSZP-s és kormánytalálkozókra pedig rendre az újságot a mappájához szorítva masírozott be.

Azt is a miniszterelnök blogjából tudjuk, hogy az elmúlt héten legalább 23 percet a szabadidejéből nem a nevezett napilap böngészésével töltött, akkor ugyanis éppen a Balaton jegén csúszkált. Nyolc-kilenc percet korcsolyázott, és életében először 15 percet fakutyázott is, amiért persze meg is kapta a magáét a Fidesztől. A párt azt kifogásolta, hogy a kormányfő és a kormány alkalmazottai „mélyülő szociális válság” és „vészhelyzet idején” ne korcsolyázzanak. A fárasztó és felettébb magányos hosszútávfutást favorizáló Gyurcsány Ferenctől azonban a Fidesznek éppen nem azt kellene számon kérnie, hogy egyszer végre önfeledten csúszkált, hanem azt, hogy a jelek szerint nem eleget és nem a megfelelő cikkeket olvassa a Financial Times-ból. (Márpedig – mint az elmúlt évek vitáiból tudjuk – a napilap a magyar belpolitikára a legnagyobb hatással bíró külföldi médium. Pártsemlegesen – mint a 2006-os eset bizonyítja – a Fidesz is olvassa.)

A miniszterelnöknek ugyanis nem csupán azokra a cikkekre kellene felfigyelnie, amelyek kivesézik a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságot, hanem azokra az elemzésekre is, amelyek – a minapi lettországi és bulgáriai zavargások apropóján – az újonnan csatlakozott kelet-közép európai országok politikai stabilitását veszik górcső alá. "A világgazdasági válság, az orosz-ukrán gázvitával tetézve, az eddigi legnagyobb próbatétel elé állítja a máig nagyon is törékeny politikai intézményrendszereket" – írta például a minap az FT. A cikk szerint Brüsszelben máris erős az aggodalom, hogy az elégedetlenség a térség más országaira is átterjed, különösen, mert sok helyütt van törékeny koalíciós, vagy szűk többséget felmutató kisebbségi kormány. Habár a tüntetések kiváltó okai a fűtetlen lakásoktól a korrupciós botrányokig nagyon is eltérőek Szófiában és Rigában, azért arra érdemes lenne odafigyelnie Gyurcsánynak, hogy a nép mindkét helyen elégedetlen a gazdasági válságra adott kormányzati válaszokkal, és a bizalmi válság mélyül.

A hozzá nem értés vádját tehát még azokban az országokban is megkapja a politikai vezetés, amelyek az elmúlt években magasabb gazdasági növekedést produkáltak, mint mi, tehát az európai felzárkózás nagyobb ütemben haladt, mint Magyarországon, ahol a válságot – a nemzetközi helyzettől függetlenül – a kormányzati inkompetencia már korábban előidézte. A nemzetközi sajtó – élén az Economisttal, amit szintén érdemes lenne olvasnia Gyurcsánynak – amúgy már két-három éve több cikkben figyelmeztetett, hogy a kelet európai demokráciákkal baj lesz, erős, további reformokat bevezető kormányzatok hiányában vészjósló a jövő. És ez még a válság előtt volt.

Az idén tehát valóban „brutális krimi” bontakozhat ki, ami elsodorhatja Gyurcsányt, tönkreteheti a politikai karrierjét. Hamarosan ugyanis a válság miatt már olyan intézkedéseket lesz kénytelen meghozni, amelyek felborítják a kádári korszakban megkötött társadalmi szerződéshez hasonló, a 90-es években kialakult "társadalmi paktumot". E magyar modell szerint a mindenkori kormányzatok papíron magas adókat vetnek ki, a közpénzek egy részét a korrupciós mechanizmusokon keresztül magánzsebekbe csorgatják. A korrupció "pártolásával" sokak számára versenyképessé teszik a közszférában vállalt munkát, cserébe viszont "a népnek" megengedik az ügyeskedést, hagyják, hogy aki tudja, szankciók nélkül elkerülhesse az adókat, sőt, a járadékvadászat eszköztárával még így vagy úgy meg is csapolhassa az államot. Az eredmény a fekete- és szürkegazdaságra épülő versenyképtelen modell, aminek a tartalékai már a 2000-es évek elejére kifulladtak. Azóta a modell életben tartását az eladósodás biztosította. A válság, az elapadt pénzbőség azonban új helyzetet teremtett, 2009-ben Gyurcsánynak – az államcsőd elkerülése miatt – valahol neki kell mennie a magyar modellnek.

Ha további adóemelést (áfa, jövedéki adó stb.) vezet be, akkor nemcsak a hivatalos álláshelyek szűnnek meg, hanem már a feketegazdaságban is "elbocsátások" lesznek, lassan már zsebbe sem tud fizetni az alkalmazó. A vagyonadó esetleges bevezetése is a paktum alapjait sérti, mint ahogyan a közszféra béreinek további lefaragása, vagy netán a nyugdíjak csökkentése, az emelések elhalasztása.

A jobboldal évek óta reménykedik, elemzői évek óta vizionálják a kirobbanó szociális feszültségeket, ami történelmi vereséget okoz a baloldalon. Az idén ennek valóban minden eddiginél nagyobb esélye van: a forint további gyengülése, egy továbbra sem kizárható valutaválság, az euró 300 forint fölé kerülése miatt bedőlt hitelezők elégedetlensége utcai tüntetésekbe is torkollhat. A baloldal számára éppen elég katasztrofális lenne már az is, ha a jobboldal a válság minden következményét rájuk tolja, és ezért nekik kell vállalniuk a felelősséget a "paktum" szükségszerű felmondásáért.

A miniszterelnök akkor tenné okosan, ha a nyári európai voksolással egyidőben előrehozott választásokat rendezne, amivel két legyet üthetne egy csapásra. A tét emelésével, az Orbán-fóbia hangsúlyozásával, a kétharmados jobbos győzelem veszélyének kiemelésével magasabb lenne a részvétel, több baloldali szavazó menne el, sőt, a liberális réteg is inkább rá voksolna, mint az SZDSZ-re. A baloldal veresége nem lenne "történelmi", ő az ellenzék megkérdőjelezhetetlen vezetője maradhatna. A még mindig tartó válságban a jobboldalnak is kijutna a feketeleves tálalásából, ő pedig végre igazi baloldali (populista) programot hirdethetne. És önfeledten korcsolyázhatna.

Mózer András (a szerző további cikkei itt olvashatók)