Ofer Vardi

hvg.hu: Honnan tud „magyarul főzni”?

Ofer Vardi : Magyar ételek közé születtem, köztük nőttem fel, otthon állítólag már az anyatej helyett is anyagulyást kaptam, ugyanis kiskoromban a nagymamám vigyázott rám. Később mindez elfelejtődött, de 1999-ben egy évig Budapesten éltem kiküldetésben, és azonnal visszatért főztjének emléke. Ha beültem egy vendéglőbe, úgy éreztem, hogy a nagymamám alkot a konyhában. Minden ismerős volt: a fogások neve, a külsejük és az ízük. Újságíró vagyok, dolgoztam tévénél, rádióban, újságoknál, úgyhogy pesti tartózkodásom alatt elkezdtem anyagot, recepteket gyűjteni, tudatosan meg akartam őrizni a nagymamám ételeit, bár ő maga sajnos közben meghalt.

hvg.hu: A család mikor települt Izraelbe?

O.V.: Apai nagyszüleim budapestiek, ők 1957-ben jöttek Izraelbe és a Negev sivatag fővárosában, Beer Sheván telepedtek le. Anyai nagyszüleim eredetileg felvidékiek voltak, Felsőpélből, vagyis Dolni Piálból érkeztek ide 1949-ben. Ők is magyarul beszéltek és főztek. Én magam 1973-ban születtem Beer Sheván, majd ötéves koromban a szüleimmel Rechovotra költöztünk, ott nőttem fel, de már jó néhány éve Tel Avívban élek.

hvg.hu: Hogyan indult a magyar konyha rovat a yneten?

O.V.: Több mint egy éve indítottam egy blogot az „Asztalon” nevű izraeli főzőcskés portálon, (http://www.hashulchan.co.il/) , majd néhány hónap múlva meghívott Izrael legnagyobb portálja, a ynet, (http://www.ynet.co.il) , hogy náluk folytassam a témát. Mivel ez a szájt a legnagyobb példányszámú izraeli napilap, a Yediot Aharonot internetes változata, természetesen nem mondtam nemet, és náluk folytattam a sorozatot. Több mint egy éve minden héten megjelentetek egy cikket a magyar konyháról. A yneten hetente legalább 18 ezren látogatnak el a rovatomhoz.

hvg.hu: Ezek szerint van visszhangja a sorozatnak.

O.V.: Az olvasók ma már szinte követelik a sorozat folytatását, beleszerettek a történetekbe, az ételreceptekbe, a magyar konyhakultúrához tartozó fogalmak, élmények tálalásába. Rengeteg levelet kapok, minden héten több tucat email érkezik a honlapon található címemre. (ofervardi@gmail.com). A cikkekre is sokan reagálnak. A legtöbb hozzászólást akkor kapom, amikor a nagymamámról mesélek, az általa készített ételekről, az ezekkel kapcsolatos élményeimről. Olyanokat írnak, hogy „majdnem sírva fakadtam, eszembe jutott a nagymamám”, vagy hogy „végre megtaláltam a receptet, amit ezer éve keresek”. Érkeztek levelek Új Zélandból, Kanadából, Amerikából, Franciaországból is.

Ofer Vardi legnépszerűbb receptje: a bográcsgulyás

Hozzávalók 4 személyre: ½ kiló marhahús,3 kanál olaj,1 hagyma ½ kiló krumpli, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 1 nagykanál pirospaprika, só Elkészítés módja: 1. Kb. 2 cm-es kockára vágjuk a húst. megpucoljuk a krumplit, és hasonló nagyságúra vágjuk. A hagymát kis kockákra vágjuk. Meghámozzuk, s kockára vágjuk a paradicsomot, a zöldpaprikát karikára vágjuk. 2. Átlátszóra sütjük a hagymát. 3. Levesszük az edényt a gázról és hozzáadjuk a pirospaprikát. 4. Visszatesszük az edényt a gázra és néhány kanál vizet adunk hozzá. Folyamatos keverés közben megpörköljük a húst. 5. Hozzáteszünk másfél liter forró vizet, és a húst félig megfőzzük. 6. Betesszük a fazékba a paradicsomot, a paprikát és a krumplit. Ízlés szerint megsózzuk, lassú tűzön, fedővel addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. 7. Röviddel a főzés vége előtt elkészítjük a csipetkét: lisztet és tojást kemény ragacsos tésztává keverünk, lisztes kézzel kis darabokat a forrásban levő levesbe szórunk, összekeverjük, majd forrón tálaljuk. http://www.ynet.co.il/articles/0,7340,L-3326808,00.html

hvg.hu: Ön mivel magyarázza a sorozat sikerét?

O.V.: Rengeteg ételekkel kapcsolatos történetet őriztem meg otthonról és nagyon szeretek enni. Elkezdtem ötvözni az élményeimet, a történeteimet és a recepteket. Amikor például a kávéba merített maceszról írtam, az olvasók örültek, hogy szó esik egy olyan magyar zsidó pészachi hagyományról, amely már-már elfelejtődött. Cikkeim nyomán sokan - főként a magyarok – felfedezik saját gyökereiket. Amikor a libazsírral kapcsolatos recepteket ismertettem, írásaim mintha visszavarázsolták volna az embereket gyermekkorukba. Számukra ez nemcsak a magyar konyha, hanem a nagymama-nagypapa konyhája is, az idősebbeknél pedig az édesanya főztje. Nemcsak a gyomrokra, hanem a lelkekre is próbálok hatni, emlékeket, érzelmeket hívok elő. A magyar konyha Izraelben a múlthoz, a nagyszülők világához tartozik.

hvg.hu: Mennyire tartja receptjeinél a kóser előírásokat?

O.V.: Sehogy. A magyar zsidó konyha nem kóser, fontos része a sertéshús, valamint keveri a tejes és a húsos ételeket. Én ezt autentikusan közlöm az írásaimban, vagyis vannak disznóhúsos receptek is, és persze tejfölt keverek a paprikás csirkébe otthon és a rovatomban egyaránt. A nagymamám annak idején tartotta a kóserséget, de például a tejfölös tökfőzeléket még ő is fasírttal tálalta, ennél az ételnél ízlése legyőzte a vallási előírásokat.

hvg.hu: Mit jelent Izraelben magyar származásúnak lenni?

O.V.: Izraelben születtem, izraeli, szabre vagyok, de magyar kulturális-családi identitásom van, ami az ételeken keresztül is megjelenik. Beszélek magyarul, mivel a nagymamám 40 év alatt sem tanult meg héberül. Az izraeli olvasztótégelyben a különböző égtájakról érkező zsidók „izraelivé” válnak, ám a családokban sokáig őrzik a hagyományokat, a szokásokat, és leginkább az ételeket. Persze, ahogy telnek az évek, a Magyarországról érkezett zsidók is rászoknak a magyar konyhától nagyon eltérő izraeli ételekre. De jó esetben belecsempészik a hazai ízeket a helyi receptekbe, és a helyi nyersanyagokkal újraértelmezik a régi konyhát. A nagymamám például azonnal pörköltté formált vagy kirántott minden Izraelben honos zöldséget és mindent paprikával ízesített. Rossz esetben teljesen elveszik az egykori hagyomány, kultúra, csak a nagyszülőkkel kapcsolatos emlékekben él tovább. Ezeket próbálom meg elővarázsolni, újra életre kelteni. A cikkek sikere jelzi, hogy a harmadik generációs izraeliekben nagyon nagy erre az igény. Akik itt születtek, elsősorban izraelinek tekintik magukat, de egyre inkább foglalkoztatják őket a gyökerek, az, hogy honnan jöttek. Rengetegen utaznak az egykori hazába, hogy eredetükre vonatkozóan élményeket gyűjtsenek, megtapasztalják, hogyan éltek, többek között mit ettek nagyszüleik.

hvg.hu : Mi a helyzet az egykor virágzó magyar vendéglátással Izraelben?

O.V.: Ma már nincs magyar vendéglő, az egyetlen tel avivi „magyar vendéglő” kóser, eleve alkalmatlan az autentikus főzésre, a húsos és tejes dolgok keverésére. Ráadásul főleg süteményeket árusít, inkább kávéházként működik. Az összes régi étterem bezárt. Tel Avivban még működik egy Kafé Poa nevű hely, ahol Dudu Sik, a séf magyar, és minden héten egy napig magyar ételeket alkot. Istenien főz, de csak télen, mert Izraelben azt hiszik, hogy a nyári meleghez nem illik a gulyás. Persze próbálom megváltoztatni ezt a hozzáállást.

Shiri Zsuzsa (Jeruzsálem)