Woodstock: forradalom a szántóföldön

Negyven éve ezen a napon, augusztus 18-án ért véget a woodstocki rockfesztivál. Egyszeri és megismételhetetlen volt, még ha próbálták is reprodulkálni. A szabadságot hirdette; a fellépő rockzenészek és a többszázezres közönség között tökéletes volt az összhang. Aczélék 1970-ben nem is engedték bemutatni a róla szóló filmet – féltek, hogy vérszemet kap a fiatal nemzedék.

A woodstocki fesztivált nem Woodstockban rendezték. A New York-i kisváros lett volna az eredeti helyszín, de – attól való félelmében, hogy mintegy egymillió ember érkezik oda és teljesen kaotikus helyzet alakulhat ki – Woodstock visszalépett a rendezéstől. A fesztivál szervezői ezek után keresték meg Max Yasgurt, akinek Woodstocktól mintegy hetven kilométerre délnyugatra, a szintén New Yorkban lévő Bethel mellett volt egy körülbelül 420 holdas marhalegelője. Az ekkor ötvenéves Yasgurt fia, Sam győzte meg arról, hogy micsoda remek ötlet az ő birtokukon megrendezni a fesztivált, s így is lett. A szokás miatt azért maradjunk a „woodstocki” jelzőnél.

Woodstockot hirdető poszter © www.solarnavigator.net

A hippimozgalom első közösségei az Egyesült Államokban, leginkább a két nagy, inkább baloldali államban, Kaliforniában és New Yorkban jöttek létre a hatvanas évek elején. A főleg fehér, értelmiségi középosztálybeli fiatalok szembefordultak a Frank Sinatrán fölnőtt szüleik jóléti társadalmával, sőt: egy részük kivonult belőle és lakóautókban vagy önkényesen elfoglalt lakásokban, kommunákban élt. A hippimozgalom a hatvanas évek második felében élte fénykorát, ekkor számos kommuna alakult Nyugat-Európában is.

A hippi eszméknek – például az Egyesült Államok vietnami katonai beavatkozása zsigeri elutasításának, a hagyományos erkölcsök zárójelbetételének, vagy a drogliberalizációnak – nem az egyetlen, de talán legfontosabb kifejezőeszköze volt a rock. Az akkor a hippik fővárosának számító San Franciscótól mintegy százötven kilométerre délre fekvő Monterey-ben tartották az első nagyszabású, többnapos rockfesztivált, ami ekképp Woodstock főpróbájának is tekinthető. 1967. június 16-a és 18-a közt, mintegy kétszázezerfős hallgatóság részvétele mellett föllépett többek között a Canned Heat , Jimi Hendrix , a Jefferson Airplane , Janis Joplin (ekkor még a Big Brother & The Holding Company énekesnőjeként), Ravi Sankar és a Who. A fölsoroltak a bő két évvel későbbi woodstocki fesztiválon is valamennyien színpadra léptek.

Hippi-busz © www.woodstock69.com

A következő években számos nagy szabadtéri fesztivált és többtízezer, időnként többszázezer fős rock-koncertet rendeztek mind Észak-Amerikában, mind Nagy-Britanniában. Ezek közül jelentőségében és hatásában kiemelkedik a woodstocki. Az 1969. augusztus 15-e és 18-a között rendezett fesztivál szervezői ötven-hatvanezer embert vártak a hivatalosan „zenei és művészeti vásárnak” (Music and Art Fair) elnevezett rendezvényre, aminek a jeligéje „a béke és a zene három napja” (Three Days of Peace And Music) volt. Ők maguk voltak a legjobban meglepődve a négy-ötszázezer ember láttán. Ennyien gyűltek ugyanis össze, hogy „három napig a szabad ég alatt, esőben, szélben, viharban és napsütésben, sátorozva, hálózsákokban, gumimatracokon vagy a puszta földön fekve, a zene és egymás közelségének békés mámorában, a füvet szívva, szeretkezve, a rockzene segítségével álmodják néhány napig egy elfogadhatóbb valóság, egy másik Amerika utópiáját” – írja Sebők János A Beatlestől az új hullámig – a rock a hetvenes években című, 1981-ben megjelent könyvében.