A 2010-es őszön a miniszterelnök legyengítette vagy leépítette a központi alkotmányos ellensúlyokat. Mindez a parlamenti demokrácia jogainak visszaszerzése címén történt. Az önkormányzati vezetők - Lázár, Kósa, Rogán és társaik - készséggel álltak Orbán rendelkezésére. A 2011-es tavaszon az önkormányzatiság és az önkormányzati autonómia helyi ellensúlyának lerombolása megy majd végbe. A miniszterek örömmel hajtják végre. Az alkotmányból kimarad az önkormányzatiság, és megjelenik a központi közigazgatás ellenőrzési joga a választott önkormányzatok felett.

Az érv kifogástalan: az önkormányzati felelőtlenség áttekinthetetlen eladósodáshoz vezet. Az egészségügyi és oktatási intézmények gazdaságilag és szakmailag ésszerűbben működtethetők, ha nem alkalmatlan önkormányzatok, hanem felkészült központi apparátus irányítja őket.

Az önkormányzatok 1000 milliárdos adóssága önmagában nem lenne fenyegető, ha nem egy 2006-2007 óta megduplázódó adósságról lenne szó. A 2006 utáni gyurcsányi megszorítás idején az önkormányzatok kényszerből vagy diadalmasan, de hitelből és svájci frankos kötvénykibocsátásból kezdték finanszírozni fejlesztéseiket és részben működésüket. A kormány nem, vagy csak durva eszközökkel ellenőrizte az önkormányzatok eladósodását.

A megyei vezetők, a polgármesterek rákaptak a közbeszerzési eljáráson kívüli, törvényi korlát alá nem kerülő deviza-kötvénykibocsátás ízére. Az ellenzéki Fidesz-központból még biztatták is megyéiket és városaikat: csak előre, fejlesszetek, nyomuljatok, mert ez jól jön majd a választásokon, az adósságotokért majd helyt áll a vörösök kormányzata. Ezért dőlt be Esztergom, ezért van eladósodva nyakig Hódmezővásárhely vagy Budapest V. kerülete.

Orbán már első kormányzata idején vissza akarta központosítani az önkormányzati intézményeket és adókat. Most fejcsóválva, szomorú gazdaember módjára szól: - Mit látok, polgármester úr, mi van nálatok Hódmezővásárhelyen? Én téged felelős politikusnak ismertelek, hogy hozhattál össze tengernyi adósságot? Mit csináljak veletek? - Miért kellett csalódnom? Rajtam gúnyolódik a fél világ, hogy miattatok mégsem tartom a hiányt! Itt van ez a Rogán Tóni is? És a Pest megyeiek? Sőt, valamennyi megye! Nincs mit tenni, büntetnem kell, de segítenem is kell rajtatok. Szocialisták már vannak börtönben, oda fog kerülni közületek is valaki. Sajnálom, a rendet be kell tartani!

Válladra csap a parlamenti folyosón. - Hallom, zsörtölődsz! Lásd be, ez a rendszerváltó önkormányzatiság ugyanolyan halott, mint az egész rendszer. Bűzlik az egész. Ha az ólat ki kell takarítani, akkor ki kell takarítani. Egyetértünk? - Igazad van, miniszterelnök úr. - Természetesen igazam van. Új rendszer jön. Kezembe, kezünkbe vesszük az intézményeket - ti úgyis képtelenek lennétek működtetni vagy bezárni őket. Én megtehetem. Meg is fogom tenni. Akkor az adóknak, az iparűzésitől az idegenforgalmin át a gépjárműig a központi költségvetésbe kell befutniuk. Akkor, barátaim, nincs szabad hitelfelvétel. Akkor már tudjátok, hogy nem lehet a végtelenségig két lovat megülni egy fenékkel: a parlamenti képviselőség és az önkormányzati vezetés összeférhetetlen. Akkor, aki jól működött, annak helye lesz az igazgatásban: lehet főispán, intézményvezető.

A fideszes és kereszténydemokrata önkormányzati vezetők ettől kezdve politikai halottak. Eléjük terjesztik mint parlamenti képviselők elé az önkormányzati autonómia, maguk és intézményük felszámolását. Még ordítoznak a frakcióülésen, de már meg vannak fogva. Ha megszavazzák, azért, ha nem szavazzák meg, amazért pusztulnak el. Ha lehajtják a fejüket, azért, ha föllázadnak, amazért. Ha pártjaik győznek a következő választáson, nekik intézményesen végük. Ha saját pártjaik vereségéért kell szorítaniuk, mert a következő kormány valahogy majd helyreállítja az önkormányzati rendszert, akkor pártemberként buknak. Valamennyi kormánypárti megyei vezető és polgármester - jó éjszakát!

Az ezeréves államiságban volt egy húszéves kísérlet az önkormányzatisággal. A demokratikus rendszer megpróbálta összekapcsolni a helyi érdekeket és értékeket, jövedelmeket és vagyonokat a demokratikusan választott képviseletekkel. Az adókat a teljesítéssel. Az önkormányzatok viszonylag stabil működése csillapította az országot többször sokkoló válságokat. Ennek a köztes, konszolidáló szerepnek vége. A központi kormányzati politika és a polgár, a hatóság és az egyén közvetlen, nyers kapcsolata lesz itt, akár a többi köztes alkotmányos intézmény, érdekképviselet kiiktatásával.

„Önkormányzati autonómia - áll a síron -, élt 20 évet.” A sír mellett ott áll a középosztályos polgár. Sír. Átnéz a szomszéd parcellára, ott fekszik másik halottja: „Magánnyugdíjpénztár, élt 14 évet.” És tudja, hogy a kórházban haldoklik „magánvállalkozás” nevű gyermeke, akinek beadták a kötelező béremelés gyógyszerét. Most egészségügyi és oktatási intézményeit veszti el munkavállalóként és fogyasztóként. És megsemmisül az önkormányzati civilizáció és kultúra jól-rosszul kitanult viselkedésmódja is.