Sebők János: Orbán kijátssza a kínai kártyát, ám kísért a múlt

A Kínával folytatott tárgyalásokat a kormányzat képviselői ígéretesnek tartották, mértékadó szakértők óvatos derűlátással fogadták a megállapodásokat. Csak Orbán Viktor kritikusai vélik úgy, hogy amit a miniszterelnök megnyert a réven, azt elvesztette a vámon.

Kétségtelen, Magyarország a hétvégén jelentős diplomáciai és gazdaságdiplomáciai sikert ért el, a Kínával folytatott tárgyalások során újrapozícionálta magát, a felek befektetési alapokról, jelentős pénzügyi keretekről, kiemelt beruházásokról döntöttek.

Látogatás hétvégén - kattintson! Fotó: Bánkuti András

Konkrétan: a Kínai Fejlesztési Bank egymilliárd eurós hitelkeretet nyújt Kínában az ott befektetni szándékozó magyar cégeknek, 2015-re megduplázódik az országaink közötti kereskedelmi forgalom, Kína egy meg nem határozott későbbi időpontban hajlandó magyar állampapírokat vásárolni, már a közeljövőben regionális logisztikai központot hoznak létre, s a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése keretében gyárépítésekre, kulturális beruházásokra is sor kerül.

Magyarország történelmi segítséget kap Kínától – jelentette ki Orbán Viktor. Cserébe mi kaput nyitunk, ezzel az új szuperhatalom nemcsak hídfőállást létesíthet Európa közepén, de megkezdheti befolyási övezetének  kialakítását is, miközben hitelekkel és árúval áraszthatja el a kontinenst.

Okos politizálással természetesen Magyarország is sokat nyerhet ezzel a kapcsolattal. Ám az új lehetőségek nagy részének megvalósítása egyelőre a jövő ködös homályába vész, miközben a kormányzat nagy politikai árat fizethet ezért a partnerségért. A kínai kártya előhúzása és kijátszása kapcsán ugyanis kísért a múlt. Az ellenzék máris sorra veszi elő azokat a kijelentéseket, beszédrészleteket, nyilatkozatokat, amelyeket a Fidesz 1998 és 2010 között kormányon, majd ellenzékben – elvi politizálás keretében – kiemelt fontosságúnak tartott. Ezekkel szembesítve a kormányzati tényezők képmutatónak, köpönyegforgatónak tűnnek

Most akkor ki a „komcsi”?

Az antikommunizmus az elmúlt évtizedekben – különösen a szocialista kormányok regnálása idején – Fidesz elvi politikájának egyik legfontosabb és legerőteljesebben kommunikált fundamentuma volt, s az éles kirohanások nemcsak a szocikra („komcsikra”), hanem tárgyalópartnereikre (oroszok, kínaiak) is vonatkoztak. Orbán Viktor még idén április végén Vlagyimir Bukovszkij emberi jogi aktivista kitüntetése kapcsán is azt találta mondani: „A kommunizmus volt a legnagyobb baj az emberiség történetében…”. Szombaton viszont Kína érdemeit méltatva már így szónokolt: "Magyarország örül, hogy egy olyan államnak fogadhatta a miniszterelnökét, aki nemcsak saját országának fejlődését segítette elő az elmúlt években, hanem teljesítményével a globális jóléthez is nagyszerű módon járult hozzá. Nem ismerünk a történelemben példát arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi embert sikerült a szegénységből emberhez méltó élet szintjére emelni.” De vajon ezek után folytatódhat-e az általános komcsizás, vagy ebben az esetben is jön a kettős beszéd, szelektívvé válik az emlékezet, s külföldi partnereink között is lesznek majd jó és rossz kommunisták – pillanatnyi érdekeinktől függően?

Látogatás hétvégén - kattintson! Fotó: Bánkuti András

Hasonló kellemetlen kérdések a pénzügypolitika terén is felvethetők. Az Orbán kormány, hatalomra jutásak után, 2010-ben még alkudozott, s megpróbált jóban lenni az Európai Unióval. Aztán amikor Brüsszel elutasította a a  magasabb költségvetési hiány jóváhagyását szorgalmazó magyar javaslatokat,  a kormány megkezdte „függetlenségi és szabadságharcát”, kompország hajója elindult Kelet felé, hogy végül ne csak a Kínára, hanem a kínai  állampárt mögött álló tőke- és hitelforrásokra is rátaláljon..

A Fidesz politikájának másik sokat hangoztatott alapvetése a brüsszeli összecsapás után az volt, hogy a meghirdetett szabadságharc jegyében szembefordultunk, majd kirúgjuk a Valutaalapot, hogy úgymond visszaszerezzük a gazdasági szuverenitásunkat. Néhány hónap elteltével – több sikertelen partnerkeresés után –most összeborulunk Kínával, ahol ugyancsak érdekvezérelten és nem kis haszon reményében adnak hitelt, fektetnek be tőkét, vásárolnak államkötvényeket, alakítanak ki kapcsolatokat más országokkal, s ahol  persze közvetve vagy közvetlenül érvényesíthetik az érdekeiket és befolyásukat.

Az Orbán kormány azonban a kommunista tőkések érdekérvényesítő szándékai miatt valamiért nem aggódik, sőt biztonságot vizionál. Hiszen mint a kormányfő nyilatkozta: "… óriási biztonságot fog jelenteni számunkra, ha Kína magyar államkötvényt vásárol. Ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú módját megoldva látom, és azt mondom: történelmi segítséget kaptunk Kínától, mert ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjunk menni a gazdaság újjászervezésének útján, amin elindultunk."

Megemelt kalap

Kínával üzletelni persze önmagában nem volna probléma, hiszen az előző kormányzatok alatt Medgyessytől Kókán és Gyurcsányon át Bajnaiig sok mindenki keresett kapcsolatot Kínával, de éppen a Fidesz volt az, amely elvi síkon, éveken át, folyamatosan számon kérte a kormányzaton e kapcsolatok keresését, fenntartását. Mára ez a vélemény is megváltozott, hiszen Orbán így összegezte a mostani tárgyalásokat: " … mi magyarok megemeljük a kalapunkat az előtt a teljesítmény előtt, amivel emberek százmilliót sikerült felemelni és jövőt biztosítani számukra. Itt nem csak arról van szó, hogy jó szövetséget kötöttünk, hanem büszkék is vagyunk erre a szövetségre.”