szerző:
Miklósi László
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ahogy a gyermekmondóka szól: „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”. A folytatásból az is kiderül, hogy pedig a rétes nagyon jó, de ha a jóból részesedni szeretnénk, katonaként kell masírozni előre.

Így vagyunk, vagy 100 ezren pedagógusok, akik állami és önkormányzati iskolában dolgozunk. Immár személyünkben is államosítva leszünk, a Magyar Pedagógus Kar részei. Korábban a központi állam (a Klik révén) magához emelte iskoláinkat, egységesítették, átszabták kötelező tantervünk, hamarosan egyféle tankönyvet adunk diákjaink kezébe. Most pedig minket terelnek a Karnak nevezett kamarába.

A Magyar Pedagógus Kar véleményezési jogot gyakorol a köznevelést és pedagógusképzést érintő jogszabályok megalkotása és módosítása során. Állami szerv vezetőjéhez fordulhat a feladat- és hatáskörét érintő kérdésekben és javaslatot is tehet. Megalkotja a Pedagógus Etikai Kódexet. A törvényben, valamint az alapszabályban és az etikai kódexben foglaltak szerint tagjával szemben etikai eljárást folytathat. Mindezen felül állami feladatot is ellát: teendője a közösségi szolgálat szervezése, valamint az ehhez kapcsolódó tanácsadó és információs rendszer működtetése.

Várhatóan csakis ennek a szervezetnek a véleményét kéri ki a kormányzat alapvető szakmai, szakmapolitikai kérdésekben. A rendszerváltás után 25 évvel létrejöhet a véleményadás monopóliuma. Ezáltal minden bizonnyal megszűnik a (még) közoktatási törvény alapján, többségében választott-delegált tagokból álló Országos Köznevelési Tanács és Közoktatás-politikai Tanács, megszűnik az egyeztetés a szakmai szervezetekkel, nagyrészt a szakszervezetekkel. (A reprezentatív szakszervezetekkel azonban kapcsolatot tart a Kar.) Megvalósul a véleménymonopólium: az állam egyetlen kiválasztott szervezettel egyeztet, az állam által létrehozott Karral. Vagyis az állam magával egyeztet magáról.

A totalitásra való törekvést jelzi, hogy a Kar 16 tagozatot működtet, de továbbiak is létrehozhatók. Vagyis lefed minden területet. A törvény kifejezetten tiltja, hogy szakmai szervezetek vezetőségi tagjai a Kar vezetésében részt vegyenek. Nem csoda: e szervezet létrehozásának egyik oka épp a szakmai szervezetek ellen irányul, miként egy meg nem nevezett minisztériumi illetékes a sajtóhírek szerint utalt is erre.

Különösen fontos a minden állami intézményben dolgozó pedagógusra kötelezően előírandó etikai kódex megalkotása. Ennek elfogadása után a Kar etikai eljárást indít az ellen a pedagógus ellen, aki azt megszegi. Feltűnő, hogy a Magyar Pedagógus Karról rendelkező szabályozás legnagyobb része épp az etikai eljárás részletezésével foglalkozik. Miért tennék, ha nem akarnák azt alkalmazni?

A Kar létrehozásának valódi célja tehát az egyszerre lépés újabb eszközének megteremtése, egyszersmind a protestálók megfélemlítése, adott esetben az azok elleni fellépés.

A törvénytervezet alábbi előírásának elfogadása a szólásszabadságot is korlátozhatja:

„A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.” Ki dönti el, mi a Kar jogos érdeke? Ennek a gumiszabálynak az alkalmazásával bármikor bárki ellen etikai eljárás indítható, ha bírálatot fogalmaz meg.

Jogos a kérdés, hogy mi ennek a rendszernek az előképe? A kötelező szakmai, ágazati kamarai rendszer, nem előzmény nélkül való. Mussolini hozta létre a fasiszta Olaszországban. Később a náci Németország is hasonló szervezeteket működtetett. A sztálinista rendszerek kiépítésének jellegzetes pillanata volt az egyesületek betiltása. Kvázi kötelezővé vált a tagság a pártállami szakszervezetben, s egyetlen pedagógiai szervezet működhetett.

A rendszerváltás után majdnem negyedszázaddal a diktatúrákra jellemző kamarát hoznak létre a pedagógusoknak. Ezután csak azt kell megkérdeznünk: Mi végre?

 

(A szerző tanár, a Közoktatás-politikai Tanács tagja, a Történelemtanárok Egylete elnöke)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!