szerző:
Fináli Gábor

A baj az őszinteség hiánya: Bernstein Béla hol neológ hitehagyó, hol pedig, ha politikailag így éri meg, a szabadságharc kiváló történésze. Vélemény.

Nem lehet egyszerre két esküvőn táncolni. Vagy azt gondoljuk, hogy a gettó falainak leomlása tragédia volt, vagy azt, hogy esély az emelkedésre, a befogadásra, anno akkor a magyar zsidóvá válásra. Aki azt gondolja, hogy az emberek nem egyenlők, ne hivatkozzon a nemzeti liberalizmus, a szabadságharc és végső soron a francia forradalom és a felvilágosodás örökségére.

Egy neológ rabbi, Bernstein Béla ’48-ról szóló hazafias művével házal, azt adja ki újra a magyar szabadság ünnepén Köves Slomó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközsége (EMIH). Ez a csak látszólag nem túl érdekes hír azért fontos, mert lehetőséget teremt a tiszta beszédre arról, ki kicsoda valójában, és rámutat a teljes magyar vallásos zsidóság belső problémáira.

Born in the USA

A mozgalom, amelynek Köves rabbi az arca, 29 éve landolt Magyarországon, és a rossz állapotban lévő hazai zsidó intézményrendszer a 40 évig tartó létező szocializmus bukásakor még örült is a külföldről érkező, önzetlennek tűnő segítségnek, az amerikai, de mégis tradicionális know-hownak az újrakezdés pillanatában. A támogatottból konkurenciává kinövő „egyházi/felekezeti” képződménynek még örülni is lehetne, hiszen a verseny mindig mindenhol csak jó, ha az emberek, a vallás „fogyasztóinak” kegyeiért zajlik, ha tetszik, piaci alapú, és nem a politikai hatalom, a befolyásszerzés a célja, ha nem közpénzek körüli tülekedés csupán. Most sajnos az utóbbiról van szó. Ez az oka az őszintétlenségnek. Messziről kell indulnunk.

A zsidó misztikus teológiában a zsidók folyamatos üldöztetése miatt az idők során megjelent és megerősödött egy a Biblia eredeti tanításától igen távoli és félreértelmezett zsidó kiválasztottság képzete.

A hamis „kiválasztottság” vigaszul szolgált és megtartó erőt jelentett a szenvedések során, érthető, hogy a fájdalmak életre hívták, de ettől még erkölcstelen és hazug. Ez a teológia áthidalhatatlan minőségi különbséget lát zsidó és nem zsidó eredetű emberek között. Szembekerül a zsidóság, kezdeti, alapvető erkölcsi és vallási elveivel, melyek szerint mind egyformán Ádám és Éva gyermekei vagyunk és az első zsidó, Ábráhám a népekért küldetik el, a Tóra a népeknek bemutatott performansz forgatókönyve: a zsidóság célja az emberiség szolgálata.

A befogadó, kedves démonok

A démonizált nem zsidó világ képe, ahonnan semmi jó nem származhat, ez a középkori „gyógyszer” csapdába ejtette a zsidóságot a felvilágosodás kezdetétől fogva.

Amikor tömegesen szembesültek a gettóból kiáramló zsidók – főképp Nyugat- és Közép-Európában – azzal, hogy a „népek” között igenis van szeretet, megértés, önzetlenség és főleg tudás az emberről és világáról, akkor rájöttek, hogy a beléjük vert tanítás hamis.

Mit kezdhetett volna azzal ez a bezárkózó gondolatrendszer, hogy az emberek közül sokan a Tóra általuk megalkotott olvasata nélkül is képesek elérni a legmagasabb erkölcsi minőséget? A kedves szomszéd, a jóságos uralkodók és humanista törvényalkotók akkora „robbanást” és felzúdulást keltettek, mint a többségi társadalomban pár évszázaddal korábban Amerika felfedezése, vagy a Nap-központú világkép megszületése.

És mivel a rabbik egyedüli tekintélyként állították be magukat az ókor vége óta, a többség lassan, a XX. elejére, kevesebb mint kétszáz év alatt, kiiratkozott a zsidó vallás aktív gyakorlásából, illetve legfeljebb néhány „néprajzi jellegű” külsőség megtartására korlátozta, és az, hogy a csodarabbik világa ragaszkodott az illúzióihoz, és még inkább megkérdőjelezhetetlenné tette a rabbinikus tekintélyt, ezt a folyamatot csak felgyorsította.

Akik a fényt sötétségnek látják

A felvilágosodás, majd a napóleoni hadak, amelyek Amszterdamtól Rómán át Moszkváig berúgták a gettók kapuit és lerombolták a falakat, több helyen találtak zsidó ellenérdekeltekre, mint gondolnánk. A legtöbb rabbi – főképp Kelet-Európában – az események ilyetén alakulásában nem lehetőséget, hanem veszélyt, nem szabadságot, hanem a romlás fenyegetését látta. Az üldöztetésre volt receptjük, a szabadságra nem.

A reformkor a napóleoni háborúk füstjeinek eloszlása után kezdődött, a liberális magyar nacionalizmus a felvilágosodás örököse volt. Minden előjog vagy röghözkötöttség, jogfosztottság ellenében írt és alkotott mindenki, akit szeretünk és tisztelünk a magyar történelem egyik legnagyobb és legtermékenyebb évszázadából. A honi zsidóság nagy része a magyar elit importálta francia modellre igent mondott, és növekvő számban, rohamos tempóban vált magyarrá, mert zsidók számára sem a gettók visszaállítását ígérte a reformkor, hanem befogadásukat a nemzetbe.

Ez az ígéret állította a szabadságharc oldalára azokat a magyar zsidó honvédeket, akik tömegesen kockáztatták az életüket a magyar szabadságért, elég volt ehhez számukra a puszta, akkor még beváltatlan ígéret. Ők a szabadság hívei voltak, a szabadság ellenségei ebből kifolyólag nem az örököseik. Önfeláldozásuk krónikása, Bernstein Béla a „gójok”, a magyarok nacionalizmusának lelkes híve volt. Elvetette a felsőbbrendűség teológiáját, és visszatért a Bibliához.

Bernstein Béla rabbi, a hívő krónikás

Az EMIH újra kiadja Bernstein Béla könyvét, ügyes politikai sakkhúzással zászlajára tűzi a magyar nacionalizmust, és egy neológ rabbit reklámoz, miközben irányzatuk alapítója, aki máig meghatározza szellemiségüket, élesen szemben állt a modernitással, az ezzel a végletekig dacolni próbáló cári orosz birodalom híve volt, és a gójok démonikus világát Ádám-alattinak, emberalattinak tartotta.

Tánjá című, 1797-ben megjelent főművében ezt ki bővebben ki is fejti az: 1., a 6., a 19. és a 46. fejezetben. Erre a könyvre a rebék későbbi 6 generációja alapozta a tanításait, így a legutolsó is, aki 1965-ben kifejtette, hogy zsidóra és nem zsidóra, mint külön teremtményekre kell tekinteni.

A valóban magyarrá vált zsidóság legnagyobb vallási mozgalmát, a neológiát ugyanakkor kiátkozta az ortodox világ, az EMIH sem tekinti rabbinak a Rabbiképző végzettjeit, döntéseink számukra semmisek, legnagyobbjaink, köztük Bernstein Béla is, renegátok csak, és többek között pont azért, mert ezzel a világlátással szakítottak és átértékelték a történelem tükrében. Ez a kiközösítés sem volna baj önmagában. Mindenki azt fogad el, amit és akit akar, olyan filozófiát vall magáénak, amilyet szeretne.

A baj az őszinteség hiánya, hogy Bernstein Béla hol neológ hitehagyó, hol pedig, ha politikailag így éri meg, a magyar szabadságharc kiváló történésze számukra, és így tovább.

Joggal kérdezhetjük: mi közötök Nektek 1789-hez, 1848-hoz, pláne mi közötök Bernstein Bélához? Talán már nem hisztek a mozgalmatok fő művében – ami mindennapi kötelező olvasmányotok, és mindig magatoknál hordjátok – arról, hogy a gójok megváltoztathatlanul rossz, démoni lelkek?

Az EMIH valójában csak a PR-eszközök kétségkívül ügyes használatában bizonyul modernnek, de élni a modernitás adta lehetőségekkel még nem ugyanaz, mint hinni bennük. Ez csak a modernitás abúzusa.

Ugyanakkor ezen borongósabb dualisztikus világlátás nem csak az EMIH sajátja, liturgiánk egy része még mind a mai napig szintén magán visel hasonló, nyelvi „fordulatokat”, amelyeket lehet – csak nehéz – másképp magyarázni más tartalommal feltölteni.

Viszont mindezekről tudjuk, hogy mikor, hogyan és minek a hatására keletkeztek. Az önvizsgálat, az átértékelés nagy feladata még nálunk sem teljes, a mi „II. Vatikáni Zsinatunk” még nem végzett a munkával a más vallásokhoz fűződő kapcsolatunkat illetően, a mi „Nostra Etaténkat” még nem fejeztük be egészen. A reformszellem XX. századi, holokauszt utáni megtörése, az újraértékelési folyamat befagyása, a bizalmatlanság felülkerekedése a magyar zsidóságban érthető, de ma már nem halaszthatjuk tovább, hogy a tipikusan középkorit, az etikátlant, a bibliaival végső soron szembenállót hagyományunkból kiemeljük, deaktivizáljuk, és lexikonok és történelemkönyvek temetőjében helyezzük örök nyugalomra.

Tovább kell haladnunk Bernstein Béla és társai útján ahhoz, hogy a saját hagyományaihoz méltó, azzal a modernitásban is élni tudó, befogadó magyar neológia a kiválasztottság téves és gőgös értelmezésében hívő EMIH hiteles alternatívája lehessen.

A szerző a Mazsihisz rabbija.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!