Frale, a vatikáni levéltár kutatója pénteken közölte: számítógép segítségével kinagyította a leplen szórványosan olvasható, alig látható görög, latin és arámi nyelvű szavak képét. A kutató arra a következtetésre jutott, hogy a feliratok a názáreti Jézus nevet tartalmazzák görög nyelven. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy a szöveg nem lehet középkori eredetű, mivel abban az időben egyetlen keresztény, még egy hamisító sem nevezte volna Jézust csak názáretinek, isteni eredetének megemlítése nélkül.

A leplen egy keresztre feszített férfi alakja látható, összetett kezén és lábán szivárgó vérrel. A hívők szerint a lenvászon Krisztus képe a feltámadásakor színeződhetett el. A Vatikán tulajdonában lévő leplet a torinói székesegyházban őrzik különleges körülmények között, és csak ritkán állítják ki.

A szkeptikusok azt hangsúlyozzák, hogy az 1988-ban elvégzett radiokarbonos kormeghatározás szerint a textíliát a XIII. vagy a XIV. században szőtték. Bár a halvány betűket évtizedekkel korábban felfedezték az arc körül, komoly tudósok a teszteredmények ismeretében elutasították azok vizsgálatát – mondta Frale. Amikor azonban kivágta a szavakat a lepelről készült fényképekről és szakértőknek megmutatta őket, azok arra a következetésre jutottak, hogy ez az írásmód a Közel-Keleten volt szokásos a Krisztus utáni első században.

A történész feltételezi, hogy a szöveget egy írástudó írta fel egy iratra, majd a lepelre ragasztották a fej körüli részre, hogy családtagok illendően eltemethessék a halottat. Az abban a korban használt tintában lévő fémnek köszönhetően az írást a vászonra is fel lehetett vinni - véli. Frale szerint a szöveg részben igazolja az evangéliumnak Krisztus utolsó perceiről szóló beszámolóját is. Egy görög nyelvű részlet, amely úgy olvasható, mint „eltávozott a kilencedik órában”, Krisztus halálának a szent szövegekben jelzett idejére utalhat.

Egy Frale által tanulmányozott kinagyított képen legalább hét szó látható, amelyek Jézus feje körül olvashatók, vízszintesen és függőlegesen. Egy rövid arámi betűs részt nem fejtettek meg. Egy másik, latin nyelvű töredék, „iber” Tiberius császárra utalhat, aki Jézus keresztre feszítésének idején uralkodott – mondta a történész. „Megpróbáltam tárgyilagos lenni és a vallási kérdést félretenni. Egy ősi dokumentumot tanulmányoztam, amely egy férfi sajátos helyen és sajátos időben történt kivégzését igazolja” – tette hozzá.

Frale Olaszországban a középkori templomos lovagrendről folytatott kutatásairól és a Vatikáni Titkos Levéltárban talált, a lovagrenddel foglalkozó kiadatlan dokumentumok felfedezésével vált ismertté. Idén jelent meg egy tanulmánya, amelyben azt állította, hogy a lepel valaha a templomosok birtokában volt. A tanulmány kétségeket ébresztett, mert a lovagrendet a XIV. század elején felszámolták, és a leplet először 1360 körül említik egy francia lovag tulajdonaként.

Frale legújabb könyve, a La Sindone di Gesu Nazareno (A názáreti Jézus leple) azonban még nagyobb kétséget ébresztett a szakértőkben. „Az emberek szemcsés fotókkal dolgoznak, és azt hiszik, látják a dolgokat” – közölte Antonio Lombatti egyháztörténész, aki maga is több könyvet írt a lepelről. „Ez mind a képzelet és a számítógépes program eredménye” – tette hozzá.

Lombatti szerint görög és arámi feliratos leleteket találtak I. századi zsidó temetkezési helyeken, de latin nyelv használatáról még nem hallottak. Azt az elképzelést is visszautasította, hogy a hatóságok – némi papírmunka után – hivatalosan visszaadták volna a kivégzett ember holttestét a hozzátartozóknak. A rómaiak által alkalmazott legkegyetlenebb büntetés áldozatait elrettentés végett rendszerint a kereszten hagyták, vagy egy szemétdombra dobták.