Ilham Alijev elnök személyes közbenjárása miatt vált lehetővé, hogy Magyarország kiadja Azerbajdzsánnak az életfogytiglani börtönre ítélt Ramil Safarovot – állította szombaton Fuad Alasgarov, az azeri elnöki hivatal osztályvezetője. Zahid Oruj, a helyi parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagja pedig úgy fogalmazott: Alijev elnök az ország főparancsnokaként „bebizonyította, hogy megvédi a katonáit és tisztjeit minden körülmények közt”.

A magyar igazságügyi tárca pénteken adta át az azeri hatóságoknak Safarovot, aki 2004-ben Budapesten fejszével ölt meg egy örmény katonatisztet. Az Azerbajdzsánban nemzeti hősként ünnepelt gyilkos azonnal elnöki kegyelmet kapott, előléptették. A kiadatást az azeri politikai vezetés az elnök ünneplésére használta fel: "A katona anyaföldre való hazatérése az államfő politikai elkötelezettségének és befolyásának köszönhető" – mondta például Alasgarov.

Alijev elnök – aki még nem hivatalos Facebook-oldalára is Safarov képét rakta ki – évek óta igyekszik jó kapcsolatokat ápolni a nyugati világgal, amely a kaukázusi ország jelentős gáz- és olajkincse miatt nem is utasítja el a közeledést. Jó példa erre, hogy Azerbajdzsánt tavaly novemberben – Magyarország és Szlovénia ellenében – az ENSZ BT nem állandó tagjává választották. Idén az Euroviziós Dalfesztivál is lehetőséget adott Bakunak, hogy megmutassa magát a világnak, és egy fejlett, gazdag ország képében tetszelegjen.

President of Azerbaijan

Fényes jelen, sötét múlt

Az azeri gazdaság fejlődése kétségbevonhatatlan: az elmúlt néhány évben többször is világelső volt a GDP-növekedés tekintetében, az abszolút rekordot 2007-ben állította fel, amikor az első negyedévben 41,7 százalékkal nőtt a bruttó nemzeti össztermék (ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy 2006-ban üzemelték be a Baku–Tbilisi–Ceyhan olajvezetéket, amely eljuttatja a Földközi-tenger partjára az azeri kőolajat). A fejlődés az utóbbi években lelassult, de még 2012-re is 3,1 százalékot jeleznek.

A kimagaslóan jó számok, illetve Baku új épületeinek csillogása mögött azonban egy igazi posztszovjet diktatúra rejtőzik, amit legjobban az jellemez, hogy Ilham Alijev gyakorlatilag megörökölte az államfői posztot apjától, a KGB azeri részlegénél vezérőrnagyi rangig emelkedő, a szovjet köztársaságot 1969-től első titkárként irányító, Hejdar Alijevtől. (Az idősebb Alijev volt a legmagasabb posztra emelkedett azeri a Szovjetunióban: 1982-től tagja volt a kommunista párt legfontosabb szervének, a Politbürónak, ahonnan Mihail Gorbacsov távolította el 1987-ben.)

Az 1993-tól elnökként uralkodó Hejdar Alijev utolsó éveiben tudatosan készült arra, hogy átadja a hatalmat fiának. 2002-ben népszavazást írtak ki, hogy kinevezhesse a fiát ügyvezető elnöknek. „Mint más szavazásokat Azerbajdzsánban, ezt a referendumot is csalások és a választók megfélemlítése jellemezte” – írt lesújtó véleményt a referendumról a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet, amely szerint az országban még soha nem voltak szabad és tisztességes választások.

Alijev egy másik posztszovjet diktátorral, a fehérorosz Alekszandr Lukasenkóval

President of Azerbaijan

A 2003-as, nemzetközi megfigyelők szerint szabálytalanságoktól hemzsegő választáson a fiatalabb Alijev a szavazatok 76,8 százalékát kapta. Ezzel pedig erősen centralizált rendszert örökölt. A parlament vagy a minisztériumok szerepe nagyon korlátozott, amire a Human Rights Watch azt említi példaként, hogy az elnök anélkül terjeszti be a költségvetést a parlamentnek, hogy a kiadási tételek részletezve lennének benne. Az olajbevételek pedig egy olyan alapba kerülnek, amely nem része a költségvetésnek, hanem közvetlenül az elnök rendelkezik felette.

Ilham Alijevet 2008-ban már 87 százalékkal választották újra (az ellenzék nagyobbik része bojkottálta a választást), majd 2009-ben népszavazáson változtatták meg az alkotmányt, hogy ő akár élete végéig elnök maradhasson. A Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Állami Intézetében végzett, és történelemből doktorált, négy nyelven beszélő Alijev nemcsak államfő, hanem elnöke az Új Azerbajdzsán nevű kormánypártnak és az Azeri Olimpiai Bizottságnak is. Öt egyetemen nevezték ki tiszteletbeli professzornak, kilenc díszdoktori címe van (köztük a Budapesti Corvinus Egyetemről is).

Bebörtönzés és megfélemlítés

„Ma Azerbajdzsán egy modern, demokratikus és nyitott ország, ahol minden politikai szabadság – a sajtószabadság, a szólásszabadság, szabad internet és vallásszabadság – garantált” – fényezte országát Alijev idén májusban az ENSZ közgyűlésén. Nemzetközi megfigyelők szerint azonban egyáltalán nem ilyen jó a helyzet: az országot valójában a mindent átható korrupció, az ellenzék és a sajtó brutális elnyomása jellemzi.

Alijev is szurkolt az azeri birkózóknak a londoni olimpián

President of Azerbaijan

A Human Rigths Watch 2012-es világjelentésének Azerbajdzsánnal foglalkozó fejezete szerint a kormány szigorúan lép fel a tiltakozás minden formája ellen. Tavaly, az arab tavasznak nevezett forradalmi hullám hatására például Azerbajdzsánban is szerveztek tüntetéseket, de a rendőrség egyet sem engedélyezett, majd gyorsan és gyakran erőszakosan lépett fel. Tavaly április 2-án, egy engedély nélküli tüntetés után több mint 200 embert vettek őrizetbe, közülük 14-et ítéltek el, akadt akit hároméves börtönbüntetésre, és a jogvédők szerint tisztességtelen eljárásban.

Bár a jogvédők szerint több tucat politikai fogoly raboskodik ma is azerbajdzsáni börtönökben (közülük tavaly legalább ketten belehaltak az elszenvedett kínzásokba), a hatóságok máig megtagadják a vízumot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jelentéstevőjétől, akinek ezt az ügyet kellene kivizsgálnia. Amikor idén januárban már nagyon feszültté vált a helyzet, az azeri hatóságok – a „hagyományos” év végi amnesztiára hivatkozva – elengedtek három politikai foglyot.

Erőszakos kitelepítés

2009 óta folyik Bakuban egy hivatalosan „városszépítésnek” nevezett program, amelynek keretében több száz embert lakoltattak ki erőszakkal, hogy lerombolják az otthonaikat. A tulajdonosok gyakran a piaci értéknél jóval kevesebb kártérítést kapnak, és nincs lehetőségük jogorvoslatra. A kilakoltatások arra is használják, hogy zaklassák az emberi jogi aktivistákat. Tavaly augusztusban például bírósági végzés ellenére, és figyelmeztetés nélkül bontották le Lejla Junus nőjogi aktivista házát, amely egyebek mellett a taposóaknák betiltásáért küzdő kampány irodája is volt.

A Riporterek Szabadságáért és Biztonságáért Intézet jelentése szerint 2011-ben több mint 50 hazai és külföldi újságírót ért zaklatás vagy támadás Azerbajdzsánban. Avaz Zeinallit, a Khural című lap főszerkesztőjét zsarolás vádjával három hónapra vizsgálati fogságba helyezték. Korábban a hatóságok lefoglalták a szerkesztőség berendezéseit, három korábbi, az elnöki adminisztrációt érintő becsületsértési ügyben kiszabott bírság fedezeteként. Tavaly márciusban hat álarcos férfi elrabolta és megverte Sejmur Hazijevet, az ellenzéki Azadlig napilap újságíróját.

President of Azerbaijan

A Freedom House nevű szervezet jelentése szerint Azerbajdzsánban „rendszerszintű a korrupció”, ami a legsúlyosabb akadálya az ország demokratikus fejlődésének. A közbeszerzések és az olajbevételek felhasználása teljesen átláthatatlan, és ennek megszüntetésére nincs is meg a politikai akarat. A vezető tisztviselők – köztük az elnök családtagjai – ugyanis sokat profitálnak ebből: 2010-ben például arról jelentek meg hírek, hogy Alijev gyermekei 75 millió dollár értékben birtokolnak dubai ingatlanokat.

Középkori viszonyok

„Azerbajdzsánt ma hasonlóan kormányozzák, mint a feudális államokat a középkori Európában: egy maroknyi jó kapcsolatokkal rendelkező család irányítja az egyes földrajzi egységeket és a gazdaság különböző területeit” – írta 2009-ben egy a Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai követségi jelentés, amely szerint az elnök feleségének, Mehriban Alijevának a családja, a Pashajev-klán az ország egyik legbefolyásosabb családja.

A család több tagja töltött be fontos pozíciókat a tudományos és az üzleti életben, például a bakui építőiparban és ingatlanszektorban, valamint a távközlésben. A Pashajev-család kezében összpontosul az úgynevezett Pasha Birtok, amely magába foglalja a Pasha Bankot, az azonos nevű biztosítótársaságot, építési és turisztikai vállalatokat, valamint egy helyi tévécsatornát. A Pashajev-cégeknek emellett a két legnagyobb külföldi tulajdonú bankban, a Bank Standardban és Kapital Bankban is lehetnek érdekeltségeik.

Alijev az Azeri Olimpiai Bizottság elnökeként kitüntetéseket ad át

President of Azerbaijan

Mehriban Alijeva a férjéhez hasonlóan több különböző címmel rendelkezik, elnöke például a Hejdar Alijev Alapítványnak, egy iskolákat, kórházakat és más létesítményeket támogató humanitárius szervezetnek. Amerikai diplomáciai jelentések szerint Alijeva a szervezet vezetőjeként egyfajta kultuszt próbál kialakítani maga körül, a médiában gyakran tűnik fel új iskolák és kulturális központok megnyitása közben.

Alijeva emellett az UNESCO and ISESCO (nemzetközi muszlim kulturális szervezet) követe és az azeri parlament képviselője. 2009-ben azeri újságírók „a legtöbb törvényjavaslatot benyújtó képviselő”-címmel tüntették ki, a Wikileaks által kiszivárogtatott követségi jelentés szerint azonban az amerikai nagykövetség megfigyelője, aki minden parlamenti ülést figyelemmel kísért, egyszer sem látta a First Ladyt a parlamentben.

Az ország helyenként középkori viszonyai ellenére nem él nemzetközi elszigeteltségben, sőt kifejezetten jó viszonyt ápol a Nyugattal is. Magyarország mindenekelőtt gazdasági okokból barátkozik az azeriekkel: alternatív földgázforrásként tekint a kaukázusi országra, illetve magyar cégek számára szeretne megrendelésekhez jutni. Orbán Viktor a 2010-es választások óta kétszer járt Bakuban, de hivatalos látogatáson volt Azerbajdzsánban Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök is. A legfontosabb rövid távú cél azonban az lehet, hogy Bakut magyar államkötvények jegyzésére bírjuk rá – bár Szijjártó Péter, és maga Orbán Viktor is tagadta ezt, sokak szerint Safarov kiadatása része lehetett egy ilyen alkunak.

Más országok számára a stratégiai fekvése teheti érdekessé Azerbajdzsánt. Egy 2009-es, a Wikileaks által kiszivárogtatott távirat szerint Alijev szövetségesi szolgálataiért cserébe fegyvereket szeretett volna beszerezni az USA-tól és Izraeltől. Utóbbival meg is kötött egy 1,6 milliárd dolláros szerződést robotrepülőgépek és légelhárító rendszerek szállítására. Ennek ellentételezéseként állítólag a zsidó állam „hozzáférést szerzett” egy azerbajdzsáni repülőtérhez, amely – a Foreign Policy című lap cikke szerint – kiinduló pontja lehet egy esetleges Irán elleni támadásnak.