Tavaly tavasszal világszerte sokan megtanulták Szin Donghjok nevét, aki huszonhárom évig raboskodott egy észak-koreai munkatáborban. Menekülés a 14-es táborból című könyvében írta le szenvedése és szökése történetét, amelynek egyes részletei az ENSZ-nek beszélő szemtanúk beszámolóiból is visszaköszönnek.

AFP / Jim Watson

Hajnaltól éjfélig

Légifelvétel észak-koreai munkatáborokról

MTI / EPA / Amnesty International

A foglyok nagy részének a biztos halált jelentik a munkatáborok, ahová nagyon sokan mondvacsinált bűnök miatt kerülnek. Reggel fél öttől sötétedésig dolgoztatják az elítélteket, de pihenni csak az éjfélig tartó agymosások után mehetnek.

Brutális fizikai munkát végeztetnek velük, a szállásuktól akár 20-25 kilométerre is, függetlenül attól, milyen az idő. Enni viszont alig kapnak, így ha nem akarnak éhen halni, előfordul, hogy az állatok ürülékéből szedik ki a kukoricamagokat és más növényi maradványokat. Ettől persze mindennapos az éhhalál. Egy volt őr azt mondta, hogy egyszer a két szemével látta egymásra dobálva olyan emberek holttestét, akik az éhezésbe pusztultak bele.

Börtön pletykálkodásért és kényszervetélés

A nőkön érkezéskor kötelező terhességi tesztet végeznek. Aki gyereket vár, azt addig dolgoztatják, amíg el nem vetél. A táborban születnek ugyan gyerekek, akiknek így az esély sem adatik meg az emberibb életre. Szin Donghjok is egy lágerben született, ahol később végig kellett néznie hozzátartozói halálát.

Ugyanerre kényszerítették azt a nőt is, akit családjával együtt küldtek gulágra. A bűne állítólag az volt, hogy pletykált egyik barátjáról, akinek kapcsolata volt Kim Dzsong Illel, Észak-Korea korábbi diktátorával. Az asszony szülei belehaltak az embertelen munkába, és neki kellett eltemetni őket. Koporsót nem kapott, ezért jobb híján szalmába csavarta édesanyját és édesapját, úgy földelte el őket. Kim Young Soon kilenc évig raboskodott, ez idő alatt négy gyermekét is elvesztette a táborban, ahol minden nap fél négykor kellett kelniük.

Egy volt őr arról beszélt az ENSZ vizsgálóinak, hogy a smasszerek rendszeresen megerőszakolták a női foglyokat, akiket utána megöltek, kétféle módszerrel: voltak, akikkel megásatták a sírjukat, majd egy kalapáccsal leütötték őket, másokat pedig gumikötéllel fojtottak meg.

Az ENSZ-jelentésben a nyilvános kivégzéseket is említik. Ugyancsak egy volt őr beszélt arról, hogy sosem felejti el azoknak az üvöltését, akiket kikötöztek, mielőtt agyonlőtték őket.

Becslések szerint 200 ezer fogoly élhet munkatáborokban Észak-Koreában, más források 80-120 ezer embert említenek.

Akár a náciknál

 Az ENSZ-vizsgálat vezetője szerint a munkatáborok lakóinak elmondhatatlan szenvedést kell elviselniük. Úgy bánnak velük, akárcsak a nácik bántak saját foglyaikkal a második világháborúban – állapította meg Michael Kirby.

A jelentést magyar idő szerint hétfő délután hozzák nyilvánosságra, de Észak-Korea vezetői máris jelezték: kategorikusan visszautasítják a vizsgálat megállapításait. A Genfbe delegált észak-koreai diplomáciai küldöttség kétoldalas közleménye szerint az ENSZ beszámolója "egy politikai összeesküvés eszköze" és "az emberi jogok átpolitizálásának eredménye az Egyesült Államok ellenséges politikájával szövetséges Európai Unió és Japán részéről".

"Mindenesetre továbbra is erőteljes választ adunk bármiféle rezsimváltást célzó kísérletre és az „emberi jogok védelmének” ürügyével gerjesztett nyomásra – írják a delegáció közleményében, amelyben állítják: „az „emberijog-sértések”, amelyeket az úgynevezett „jelentés” említ, nem fordulnak elő országunkban".

Az ENSZ vizsgálata egy évig tartott az észak-koreai jogsértések ügyében. A kiszivárgott hírek szerint nemcsak a munkatáborokban folyó emberkínzásra találtak újabb bizonyítékokat, hanem arra is fény derült, hogy a diktatúra vezetői voltak felelősek az 1990-es éhínségért.

A bizottságot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Dél-Korea, Japán és a nyugati hatalmak nyomására hozta létre tavaly márciusban, hogy a bűnösök ellen nemzetközi bírósági eljárást lehessen majd indítani, ha bizonyítékokat gyűjtenek be. A bizottság tagjai több észak-koreai menekültet hallgattak meg tanúként Szöulban, Tokióban, Londonban és Washingtonban, Észak-Koreába azonban nem juthattak be.

A jelentés készítői azt javasolják a világszervezet Biztonsági Tanácsának, hogy terjessze a vizsgálat eredményeit a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Az AP hírügynökség szerint ugyanakkor Kína ezt szinte biztosan megvétózza a BT egyik állandó tagjaként.