szerző:
Nagy Gábor

Se lenyelni, se kiköpni nem tudja Donald Trumpot az amerikai republikánus párt, amely akarva-akaratlanul elősegítette a szélsőségesen populista New York-i ingatlanmágnás menetelését. Trump megállítására egyre kétségbeesettebb forgatókönyvek készülnek, és a zavar a demokrata Hillary Clinton malmára hajthatja a vizet.

Az általános iskola harmadik osztályosainak szintjén beszél híveihez a republikánus elnökjelölti vitákon és a kampánygyűlésein Donald Trump New York-i ingatlanmágnás – állapították meg egy, a szótagok számát és a mondatok összetettségét vizsgáló oktatási elemzés segítségével. Miközben minden riválisa legalább a tizenévesek értelmi színvonalán fogalmaz, Trump egyszerű szerkezetben, egyszerű üzeneteket küld.

És alighanem ez kell azoknak a republikánus szavazóknak, akik életszínvonaluk javulásának elmaradásával, társadalmi-gazdasági félelmeikkel és úgy általában a politikai elittel kapcsolatos dühük megszemélyesítésére keresnek maguknak elnökjelöltet. Trump üzenetei pedig célba találnak. Az ingatlanmágnás sorra nyeri az előválasztásokat, és ijesztő előnyre tett szert, mire a republikánus elit komolyan vette, hogy nem egy populista bohóc, hanem dörzsölt politikai machinátor, aki túszként tartja fogva a miatta belső polgárháború szélére sodródott pártot.

Donald Trump szónokol. Elszabadult hajóágyú
©

Nehéz megérteni, hogy a republikánusok miért lepődtek meg Trump elnöki ambícióin, hiszen az üzletember rég nem titkolja azokat. Az önbizalomhiányban soha nem szenvedő milliárdos már 1988-ban, Oprah Winfrey tévés talkshow-jában hangot adott annak a véleményének, hogy ha egyszer elindulna az elnökválasztáson, azt valószínűleg meg is nyerné. 2000-ben el is játszott a gondolattal, amikor még a szintén extravagáns Ross Perot texasi milliárdos által alapított, harmadikutas Reform Párt jelöltségét szerezte volna meg az ókonzervatív Pat Buchanannel szemben. Végül visszalépett – alelnökjelöltjének éppen Oprah Winfrey-t szánta –, de másfél évtizede az illegális bevándorlók vagy az abortusz ügyében olyan liberális nézeteket kommunikált, hogy a mai Trump kizavarná a kampánygyűléséről, a demokraták pedig a keblükre ölelnék az akkori Trumpot.

Ahogy az idő haladt, úgy voltak egyre világosabb, a republikánus párt számára is látható jelei Trump terveinek. A véleményoldalán a republikánusokhoz, illetve a konzervatív eszmékhez közel álló The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap emlékeztetett rá: az üzletember és bizalmasai már röviddel az után elkezdték a felkészülést a 2016-os kampányra, hogy 2012-ben Mitt Romney alulmaradt az újrázó demokrata Barack Obamával szemben. Mostanság piros baseballsapkán is osztogatott jelszavát – Make America Great Again, azaz Tegyük újra naggyá Amerikát – már 2012 novemberében levédette a brandteremtés fontosságával tökéletesen tisztában lévő Trump, akinek egész élete és üzleti karrierje arról szólt, miképpen tudja a lehető legértékesebbé tenni a nevét.

"A republikánus Frankenstein szörnyszülöttje"

Utólag azt is a felkészülés jelének tekintik, hogy a tavalyi év elején nem újította meg a szerződését az NBC tévétársasággal A gyakornok című tévés állásreality házigazdájaként, amely szerepet 2004-ben ő teremtett meg. Az sem maradhatott titokban a párt vezetősége előtt, hogy Trump 2013 decemberében befolyásos republikánusok csoportjával tárgyalt arról, hogy a következő évben elindulna New York állam kormányzói posztjáért a demokrata Andrew Cuomóval szemben. Ez nyíltan az elnökjelölti hadjárat előkészítése lett volna, hiszen az eddigi 43 amerikai elnök közül 19-en kormányzók voltak előtte, s közülük is a legtöbben, négyen New York élén álltak, mielőtt a washingtoni Fehér Házba költöztek volna. Ám Trump végül nem indult, a hírek szerint azért, mert a republikánusok nem garantálták, hogy nem lesz párton belüli kihívója.

Ted Cruz, a teadélutánosok kedvence. Ugyanazt mondja, mint Trump, csak komolyan gondolja
©

A republikánus párt nem bűntelen abban, hogy az általa most a pokolba kívánt Trumphoz tömegével áramlanak az előválasztásokon és pártgyűléseken a regisztrált szavazók. Az amerikai sajtóban a legtöbbet idézett módon a neokonzervatívok egyik vezetője – és az Orbán-kormány orra alá sok borsot törő Victoria Nuland külügyminisztériumi államtitkár férje –, Robert Kagan fogalmazta meg, hogy Trump a republikánus Frankenstein szörnyszülöttje, aki elég erőssé vált ahhoz, hogy elpusztítsa a pártot. Hiszen – szól az érvelés – a konzervatív teadélutános mozgalom által foglyul ejtett republikánusok voltak azok, akik Obama hivatali idejének eddigi hét éve alatt szinte semmi mást nem csináltak, mint ellenálltak a kormány minden kezdeményezésének, nyíltan hibásnak nevezték az alkotmánybírósági szerepet betöltő legfelső bíróság számukra kedvezőtlen döntéseit, ráadásul kiűzték soraikból e pusztító taktika ellenfeleit, és árulásnak minősítették a kompromisszumra való hajlandóságot.

Vagyis megágyaztak annak az elitellenes dühnek, amelynek hulláma magasba emelte Trumpot, aki a republikánusok szélsőségeseinek véleményét hangoztatva néhány éve még azt is kétségbe vonta, hogy Obama valódi anyakönyvi kivonattal igazolta amerikai születését, és így törvényesen lehetett elnök.

Nincs valódi ellenfele

A szélsőségesen populista ingatlanmágnás menetelését eddig nem tudták megállítani. Mondhat bármit, jellemzően diploma nélküli, fehér, munkásosztálybeli hívei kitartanak mellette. A másfél tucat republikánus elnökjelölt-aspiráns zöme már visszalépett, ám a Ted Cruz texasi és Marco Rubio floridai szenátor, illetve John Kasich ohiói kormányzó alkotta üldözőbolyból még nem akadt komoly riválisa. Egyelőre feladni sem akarja senki, hogy a párt „hivatalos” választottjaként egyvalaki szállhasson szembe Trumppal.

Ehhez eddig Cruz került a legközelebb, ő azonban a milliárdos feltűnéséig ugyancsak a pártelit mumusa volt. A teadélutánosok kedvencének számító texasi szenátor ugyanis a republikánus obstrukció könyörtelen vezéralakja, aki Amerika kivételességéről és a mélyen konzervatív társadalomról ugyanazt hirdeti, mint Trump, csak a politikai nézeteket brandépítő fogásként alkalmazó ingatlanmágnással szemben mindazt komolyan is gondolja. A verseny furcsasága, hogy a vallásos Cruznak az előélete alapján „járna” az evangelizáló keresztények szavazata, ám – mint a felmérésekből kiderül – ők nem elsősorban hithű, hanem erős emberre vágynak, így jobban megfelel nekik a háromszor házasodott, a Bibliát csak hallomásból ismerő, absztinens volta ellenére hedonista életet élő Trump.

Az előválasztási folyamatban fékeznék le Trumpot

A március 1-jei szuperkedd, illetve az azóta lezajlott előválasztási fordulók láttán a republikánusok beletörődni látszottak, hogy a New York-i milliárdost – aki az üzleti életből vett hasonlattal tulajdonképpen a párt ellenséges felvásárlására tör – csak lefékezni tudják, megállítani nem. A legújabb taktikát Romney hirdette meg. A párt előző elnökjelöltjeként – később csatlakozott hozzá a 2008-ban próbálkozó John McCain arizonai szenátor is – csalónak bélyegezte Trumpot, akit meg kell akadályozni abban, hogy az elnökjelöltséghez szükséges többséget, az 1237 küldöttet az előválasztási folyamatban megszerezze.

Ez azt jelentené, hogy a júliusi clevelandi konvención politikai alkukkal kellene más jelöltet találni. A republikánus párt szabályai szerint ugyanis a küldöttek mandátuma csak az első szavazási fordulóban kötött, utána arra voksolnak, akire akarnak – így nyer fontosságot az, hogy a párt gépezete az egyes államokból végül kikhez húzó delegátusokat küld Clevelandbe. Hasonló legutóbb 1976-ban történt, amikor Gerald Ford csak a konvención győzte le kihívóját, Ronald Reagant. A nagy nyilvánosság előtt zajló politikai harc azonban visszaüthet, hiszen Fordból akkor éppúgy nem lett elnök, mint 1952-ben a demokrata Adlai Stevensonból vagy 1948-ban a republikánus Thomas Dewey-ből, akiknek három forduló kellett pártjuk elnökjelöltségének megszerzéséhez, hogy aztán a választáson alulmaradjanak az ellenfelükkel, Dwight D. Eisenhowerrel, illetve Harry Trumannel szemben.

©

Ehhez a forgatókönyvhöz is az kell, hogy március 15-én Trump ne nyerjen Floridában és Ohióban, ahol már „a győztes mindent visz” szabály érvényesül: aki a legtöbb szavazatot szerzi, az söpri be mind a 99, illetve 66 delegátust. Florida az eddig csupán Minnesotában és Puerto Ricón győzni képes Rubio számára az utolsó szalmaszál, ahogy Kasich esélyei is elszállhatnak, ha nem húzza be a saját államát. A

két másik riválisát visszalépésre biztató Cruz viszont dilemma elé néz, hiszen ha a két államban Rubiót és Kasichet gyöngíti, éppen a saját esélyeit teheti tönkre azzal, ha a Trump-ellenes szavazatok megosztásával győzelemre segíti az ingatlanmágnást. Az üldözőboly három tagja ugyanis eddig együttesen több delegátust szerzett, mint Trump, aki még egyetlen államban sem tudta besöpörni a voksok abszolút többségét. Ha azonban jövő kedden Trump Floridát és Ohiót – valamint Illinois-t – is elviszi, akkor olyan lendületet kaphat, hogy begyűjtheti az 1237 delegátust, és a konvencióra már csak a nemszeretem jelölt megkoronázása vár. Ám március vége és június között több olyan államban is előválasztást tartanak, ahol a győztes mindent visz: Arizonában (58), Delaware-ben (16), Montanában (27), Nebraskában (36), New Jersey-ben (51) és Dél-Dakotában (29). Ezeken a milliárdos végleg elhúzhat, de akár el is bukhatja a jelöltséget.

Florida és Ohio előtt

Az újabb keddi erőpróba előtt Cruz megerősítette a második helyét, de Trump besöpörte Michigan, Mississippi és Hawaii államokat, így tovább növelte az előnyét. A vérszemet kapott milliárdos egyre karcosabban fogalmazott, s hívei is radikálisabbá váltak. A fokozódó feszültség Chicagóban összetűzésekhez vezetett az ellentüntetőkkel, ami miatt a kampánygyűlés elmaradt. Az indulatok forrongásáért Trump természetesen az ellenfeleit vádolta, miközben a 15-ei előválasztási forduló közeledtével szokatlan stratégiai szövetség formálódott Cruz, Kasich és Rubio között: legnagyobb ellenfelük megállítása érdekében igyekeztek kitérni egymás elől a sorsdöntő államokban. A leghatározottabb - és talán a legkétségbeesettebb - a leszakadóban lévő Rubio volt, aki az utolsó reményeként szolgáló Floridában Kasich és Cruz szimpatizánsait kérte, hogy rá szavazzanak. Ohióban viszont az ő híveit sürgette a győzelemre esélyes kormányzó, Kasich támogatására. A demokrata oldalon Clinton Mississippi államot - az őt támogató afroamerikaiak voksaival - besöpörte, de kínos vereséget szenvedett Sanderstől Michiganben. Kettejük versenyfutása így tovább tart, de a soron következő déli államok, valamint a pártelitből kikerülő szuperdelegátusok felbillent megoszlása hosszabb távon a volt first ladynek kedvez.