Percekkel azután, hogy Philadelphiában véget ért a republikánus Donald Trump volt elnök és a demokrata Kamala Harris alelnök szikrázó tévévitája, megszületett a Joe Biden visszalépésével teljesen más utat vett kampány sokak által legjobban várt bejelentése. Taylor Swift pophercegnő az Instagramon hosszú, nyilván előre betárazott üzenetben közölte, hogy az éppen csak lezajlott vitát látva novemberben Harrisre és alelnökjelöltjére, Tim Walz minnesotai kormányzóra szavaz majd. Trump hívei korábban mesterséges intelligenciával készített hamis képeket közöltek, amin Swift kiállt a republikánus elnökjelölt mellett, amit az énekesnő a bejegyzésében szóvá is tett.

Swift döntése önmagában nem meglepő, hiszen 2020-ban Bident – és általában mindig is a demokratákat – támogatta, de azóta a popkultúra olyan meghatározó személyiségévé vált, akinek a mostani üzenetét az Instagramon 283 millió követője olvashatta. Közülük sok tízmillióan olyan amerikai fiatalok – jellemzően nők –, akik talán először szavaznak elnökválasztáson. Swift ugyan csak voksolásra biztatta őket, s nem arra, azt kire tegyék, ám az üzenete egyértelmű volt, a körítése pedig odaszúrás Trump alelnökjelöltjének: az énekesnő a bejegyzéséhez Benjamin nevű macskájával fényképezkedett, s úgy írta alá, “childless cat lady”, utalva arra, hogy J. D. Vance így bélyegezte meg a gyerektelen nőket.

Swift azt hangsúlyozta, Harris a vitában bebizonyította, hogy alkalmas az elnöki poszt betöltésére, és az elhangzottak, valamint első reakciók alapján ezt a magasságot a bő másfél óra alatt mutatott teljesítményével sikerült is megugrania a hivatalban lévő alelnöknek. A demokratákban élt az ezzel kapcsolatos félelem, mert Harris a 2020-as elnökjelölti küzdelemben kiábrándítóan szerepelt, s még azelőtt visszalépett, hogy Iowában és New Hampshire-ben elkezdődött volna az előválasztás. Alelnökként pedig nem kapott sok feladatot Bidentől, s amit rábíztak – az USA déli határát ostromló illegális bevándorlók özöne –, abban sem volt köszönet. Soha nem számított jó politikai szónoknak – mint az elődjei közül Bill Clinton vagy Barack Obama –, ám a mostani tévévitában mindez nem látszott. Sőt, az ügyészi múltja és a tárgyalótermekben mutatott felkészültsége még jól is jött, ahogyan ízekre szedte Trump hazug vagy félrevezető állításait.

A kézfogás

SAUL LOEB / AFP

A vita előtt azt találgatták, a jóval magasabb Trump ugyanúgy Harris fölé tornyosul-e, ahogyan tette 2016-ban Hillary Clintonnal, ám a terembe belépve a demokrata elnökjelölt átvette a kezdeményezést, és odament kezet nyújtani a találkozást láthatóan elkerülni igyekvő riválisának. (Biden és Trump nem fogott kezet júniusban, Atlantában.) Trump és Harris személyesen most találkoztak életükben először, és eddig egy légtérben is csak akkor voltak, amikor Harris kaliforniai szenátorként hallgatta Trump évértékelő beszédét az Unió helyzetéről a kongresszus két házának együttes ülése előtt.

Távolról, a kampánygyűléseken persze üzengettek egymásnak, és a személyeskedésből Philadelphiában sem volt hiány. Trump hozta magát, Harris pedig felvette a kesztyűt, ingatta a fejét, grimaszolt, közbeszólt. Utóbbit segítette – mindkét vitázó számára –, hogy az ABC News műsorvezetői nem tudták betartani azt az előre rögzített szabályt, hogy a mikrofon ki van kapcsolva az egyik félnél, míg a másik beszél, ahogyan a válaszokra szabott időkeretet sem vették komolyan a vitatkozó felek.

Az első téma a gazdaság volt, amiben Harris a 2000-es demokrata elnökjelöltet idézte. Az akkor szintén hivatalban lévő alelnökként indult Al Gore a republikánus George W. Bushsal folytatott első vitáján számokat és statisztikai adatokat öntött az ellenfelére és a nézőkre, amivel nehezen lehetett bármit is kezdeni. Harris is igyekezett egy levegővel minden fontos ígéretét elmondani, amire válaszul Trump szokása szerint azt hangsúlyozta, hogy az ő elnöksége idején szárnyalt a gazdaság, nem volt infláció, minden amerikai jobban élt, bezzeg Biden elnöksége alatt az USA bukott ország lett, tele szegényekkel és a milliószám beözönlő illegális bevándorlókkal. Öntömjénezésben Harris sem akart lemaradni, azt állította, az ő gazdasági programját neves – köztük Nobel-díjas – közgazdászok nézték át, és sokkal jobbnak minősítették annál, mint amit Trump ajánl. A számok mögött itt jelent meg a demokrata elnökjelölt sokat ismételt szlogenje is, hogy „a lehetőségek gazdaságát” akarja kínálni az amerikaiaknak, különösen annak a középosztálynak, amelyben ő is felnőtt – és amely a választópolgárok derékhadát képezi.

Harris a második témánál, az abortusz kérdésénél talált először magára. Ez nem csoda, hiszen miután a legfelső bíróság konzervatív többsége 2022-ben megsemmisítette az 1973-as Roe kontra Wade-perben hozott precedensértékű döntést az abortusz liberalizálására – és a művi terhességmegszakítás kérdését az egyes szövetségi államok hatáskörébe utalta –, Biden őt bízta meg az ügy képviseletével. A döntés jogának szabadsága a női választók körében több felmérés szerint a gazdasági helyzettel, az inflációval és a megélhetéssel kapcsolatos aggodalmakat is felülmúlja, így ez a demokraták ütőkártyája, amit kijátszott üzenetében Taylor Swift is. Az abortusz kérdésével, ahogy kampánya eddigi részében, úgy a vitában sem tudott mit kezdeni Trump, érthetetlen módon ragaszkodott ahhoz a valótlansághoz, hogy még a magzat megszületése után is lehetőség van a sorsa eldöntésére, amit a demokraták támogatnak.

Trump–Harris elnökjelölti vita

Tayfun Coskun / ANADOLU / Anadolu via AFP

A vita során itt ütközött ki, hogy az ABC News műsorvezetői – David Muir és Linsey Davis – a júniusban Trump és Biden összecsapását moderáló CNN-es kollégáiknál határozottabban igyekeznek igen vagy nem választ kipréselni a szemben álló elnökjelöltekből a legfontosabb kérdésekkel vagy korábbi kijelentéseikkel kapcsolatban. Nem mintha több sikerrel jártak volna. Trump ugyanis nem mondott sem igent, sem nemet arra, hogy elnökként aláírna-e egy szövetségi szintű abortusztilalomról szóló törvényt, vagy arra, hogy megbánt-e bármit, amit 2021. január 6-án tett, amikor a nagygyűléséről a tömeg egy része csatlakozott a Capitolium épületét ostrom alá vevő csőcselékhez. De Harrisből sem lehetett választ kipréselni arra, hogy hibát követett-e el a Biden-adminisztráció az amerikai katonák értelmetlen halálával járó, katasztrofálisra sikerült afganisztáni kivonulás kapcsán.

Már a vita alatt üzenetekben, utána pedig a Fox News hírtévén szavakban is azt állították a republikánusok, hogy a műsorvezetők kiléptek a semleges moderátori szerepükből, s Trumppal agresszívebbek, Harrisszel elnézőbbek voltak. Arra mutattak rá, hogy míg a republikánus elnökjelölt mellébeszélésére többször is visszakérdeztek, addig demokrata ellenfelénél, amikor magyarázatot kértek arra, három fontos kérdésben – az egészségügyi ellátás (Medicare), a repesztéses kőolaj-kitermelés és az illegális bevándorlás – miért mond most homlokegyenesen mást, mint négy éve, Harris kitérő választ adott, s azt annyiban hagyták. Míg Trump több valótlan állítását élőben igazították ki, addig ezt nem tették meg, amikor Harris eltúlozta a munkanélküliség nagyságát Trump hivatali ideje végén, és azt állította, ellenfele elnökként 60 alkalommal próbált megszabadulni az Obama-féle egészségügyi reformtól. Az viszont a vita komolyságának megőrzését szolgálta, amikor Muir a helyi vezetők cáfolatait idézve szembement Trumppal, aki az illegális bevándorlók bűneire példaként azt a megalapozatlannak bizonyult internetes pletykát emlegette, hogy az Ohio állambeli Springfieldben a Haitiből érkezettek elrabolják és megeszik az amerikaiak kutyáit és macskáit.

Ellenfele karakterével kapcsolatban Harris fölemlegette, hogy a volt kabinetfőnöke (John Kelly) szerint Trump semmibe veszi az alkotmányt, s emlékeztetett rá, hogy több mint kétszáz republikánus állt ki mellette. Köztük Dick Cheney, George W. Bush alelnöke, valamint a lánya, Liz Cheney, aki éppen a trumpisták bosszúja miatt vesztette el képviselői mandátumát, mert részt vett a Capitolium ostromát vizsgáló, párttársai által bojkottált bizottság munkájában, s támogatta a második alkotmányos vádemelést Trump ellen. A láthatóan ingerült republikánus exelnök ezúttal – és nem először – Orbán Viktorra hivatkozott, aki azt mondja, mindenki bolond, ha nem Trumpot akarja újra elnöknek, hiszen tőle fél Észak-Korea, Kína és Oroszország is. Aztán Trump ugyanebben a válaszban másodszor is az általa agyondicsért magyar miniszterelnököt hozta föl ellenpéldaként Harris azon kijelentésére, hogy a világ politikai vezetői nevetnek rajta.

A demokrata elnökjelölt amúgy is sikerrel és szemmel látható élvezettel, előre megtervezett módon igyekezett kihozni a sodrából Trumpot, aki rendre felült a provokációknak, amivel időnként zsákutcába lavírozta magát. Közben még a vele barátságos Fox News egyes kommentátorai szerint is ziccereket hagyott ki. Ahogy a gazdasági témákban nem tudott ráerősíteni a választás szempontjából kulcsfontosságú billegő államokban – például a vitának helyet adó Pennsylvaniában – és főleg a fehér férfiak körében létező aggodalmakra, úgy az ukrajnai háború ügyében sem „szolgálta ki” az annak finanszírozásába belefáradt potenciális szavazókat. Harris viszont a palesztin civil áldozatok miatti felelősség emlegetésében és a kétállami megoldás hangsúlyozásában mutatkozó következetességével veszítheti el azokat a demokratákat, akik szerint a gázai háborúban a Hamász terrorja miatt az USA szövetségesének számító Izrael önvédelmének igénye az elsődleges.

Akik azt várták, hogy a Trump–Biden-vita döbbenetét az USA – és a világ – előtt álló valódi választási lehetőség bemutatása követi, nem csalódtak, magyar idő szerint szerda hajnalban az utóbbi évtizedek legszikrázóbb elnökjelölti összecsapását látták. A párbajt még a The Wall Street Journal konzervatív szerkesztőségi véleménye szerint is Harris nyerte – a liberális The New York Times és MSNBC hírtévé szinte extázisban hirdette ki a demokrata jelölt győzelmét –, aki Biden árnyékából kilépve elérte, hogy potenciális elnöknek tűnjön. És elérte azt is, hogy a jól felépített provokációira reagáló Trump a másfél óra alatt – bár nem vette át Bidentől a tétova öregúr szerepét – ingerült, hiúságában sértett, a csapdákba beleeső, koherens jövőképet kínálni képtelen, vagdalkozó politikusnak tűnjön. Vagyis, összegzésképp, elérte azt, hogy Trump Trump maradjon, ő pedig bebizonyítsa, hogy Harris nem Biden.