Cselényi László a Duna Tv új elnöke

Cselényi László © Túry Gergely

- Többször felmerült a neve, ám csak most, negyedszerre szállhatott fel önnek a fehér füst a Duna Tv székháza felett. Mitől lett végre alkalmas?

- Én ezt egy több nekifutásos küzdelem záróaktusának látom. Már négy és fél évvel ezelőtt is pályáztam. Akkor még a teljes kuratórium biztatott, de a lebonyolítás már a csonka kuratóriumra maradt. Ám kiderült, hogy valamiért az nem működik. Pedig én, a konzervatív, nemzeti szellemben gondolkodó erdélyi ember, joggal vélhettem, hogy egy önmagát ugyancsak nemzeti szelleműnek valló csonka kuratóriumnak megfelelek.

- Most meg talán éppen az billentette ön felé a mérleg nyelvét, hogy egykori, ugyancsak áttelepült mentora, az inkább a szocialistákhoz közel álló Bodor Pál erősen ajánlgatta...

- Nem tudom felmérni, de ha a kuratóriumi elnökség néhány tagjának a véleményéből indulok ki, akkor ez inkább ártott nekem. Amit persze nem hiszek.

- Mi is eléggé bizonytalanok vagyunk. Vagy tán mégse. De kanyarodjunk vissza Erdélybe: miért gondolta Bodorhoz és sokakhoz hasonlóan, hogy nem odaát kell helytállnia?

Portré

"Marosvásárhelyen hol elindult, hol szünetelt a magyar rendezői szakképzés, ezért a pszichológiát választottam. De diplomamunkámban már a színészi átélés, a kreativitás és az intelligencia koefficiensének viszonylataival foglalkoztam" - jelzi a Duna Tv 54 éves, kolozsvári születésű új eleje, miként sújtotta már a pályaválasztásban is a szórványlét. Pedig nem volt híján tenni akarásnak: egyik mozgatója a Stúdió 51-es csoport nevű értelmiségi társulásnak, és már 21 évesen egybekel a jeles író, Sütő András leányával is. Mégis elégedetlen: "az akkori hihetetlenül ingerszegény környezetben nemigen juthattam más álláshoz, mint a Kolozsvári Állami Bábszínház gyakorló rendezői és művészetpszichológusi posztja". Mindeközben rájön, hogy "a képernyő az igazi kihívás, amire Bodor Pál hívta fel a figyelmemet, aki 1977-ben hívott a Román Televízió bukaresti magyar adásának szerkesztőségébe". Ez idő tájt másodnaponta repdes Kolozsvár és Bukarest között. "Nem volt drága, 50 lej sem volt egy jegy" - emlékeztet a kommunizmus torz árviszonyaira. Kivándorlási kérelmet ad hát be Magyarországra, mire "kirúgtak az állásomból, csak álnéven publikálhattam, és éjszakai tejesemberként kerestem a kenyerem". 1983-tól viszont már Budapesten élhet, és rögtön alkalmazza a Magyar Televízió is. Csak 1996-ban megy át a szülőföldjét megszólító Duna Tv-hez, ahol Minoritates Mundi sorozatát 1999-ben még Európa-díjjal is jutalmazzák. Azután 2002. január 1-jétől belevág a fideszi kultúrpolitika egyik zászlóshajójának szánt Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatásába is. Innen lett most Duna-elnök.

- Leginkább arról volt szó, hogy senki sem akarja elrontani az életét, és úgy véltem, ha elmegyek, talán tudok kezdeni valamit a bennem tomboló ambíciókkal.

- Hát, a felbuzgó ambíciók szempontjából jól döntött, hiszen itt hamar felfedezték...

- 1982 karácsonyán a magyar tévében leadták a romániai magyar televízióban gyártott filmemet, a Toldit, aminek aránytalanul hatalmas sikere lett. Elképesztő dicsérő kritikákat kaptam. A tévéelnök meg is kérdezte, ki ez az ember.

- Ki volt akkoriban ez az értékelvű nagyfőnök?

- Nagy Richárd. Mondták neki, hogy éppen kivándorlófélben vagyok. "Azonnal vegyük fel!" - adta parancsba. Így kerültem a Szabadság térre.

- Az illető úr, akárhogy is, mégiscsak a kommunista kultúrpolitika helyőrségi parancsnoka is volt. Politikai aktivitást, netán ellenkezőleg, passzivitást is elvárt öntől?

- Én soha nem foglalkoztam aktuális politikával. A forradalomról is otthon ülve, a tévéből értesültem. Akkor, bevallom, elbőgtem magam, pedig nem tartozom az elérzékenyülőkhöz. Rohantam a tévébe, ahol kiderült, nincs túl sok, románul tudó rendező, szerkesztő, aki jól ismeri azt a világot. Beálltam, és tíz napig haza se mentem.

- Később apósát a helyszínen úgy megverték, hogy még az élete is veszélyben forgott. Hogyhogy nem tudta kimenteni?

- Ebben ő volt a ludas. Én napokkal előbb egy román-magyar gálaműsorról csináltam filmet Marosvásárhelyen. Aztán jöttek a provokatőrök, és üvöltöztek, hogy akasszuk fel Sütő Andrást. Könyörögtem az apósomnak, hogy szálljon be a magyar tévé fekete Volgájába, és uzsgyi. De nem jött. Merthogy dolga van. Aztán megtörtént a baj.

- Van, hogy az ember nem tud menni. Ön is csak a megalakulása után négy évvel ment át az önhöz - mint most igazán kiderült - sokkal közelebb álló Duna Tv-hez. Miért várt?

- A román palotaforradalom közvetítése nem várt előnyhöz juttatott, onnantól rengeteg munkát kaptam az MTV-nél. Miért akartam volna elmenni?

- Akkor mi vette rá arra, hogy a népnemzeti érában elegáns tévésből egy - még ha puccos - mozi igazgatója legyen?

- Amikor a mozi ügye felmerült, egyre-másra szűntek meg a műsoraim, a mobiltelefonomat is bevonták. Akkor valaki megkérdezte, nincs-e ötletem arra, ki tudná lelkiismeretesen elvezetni a megújuló Urániát. Azt mondtam: tudom, én magam. Az illető - hadd ne mondjam a nevét - meghökkent, de azt mondta, adjam be én is az elképzeléseimet. És tudni kell rólam, hogy nem vagyok rossz pályázó. Ezen azt értem, tudom, miképpen kell egy pályázatnak magával ragadnia az olvasóját. Mozaikszerűen jönnek az emberben a jobbnál jobb, sziporkázó ötletek, és ezeket valamilyen sorrendben egybe kell fonni. Persze akinek van tévés szövegírói rutinja, az a püspöksüveget akár a vécékagylóval is össze tudja kötni.

- Aztán most mégis továbbment. Megint egy hűtlen elhagyás?

- Három év munkám van benne. A lelkemet adtam bele, és amikor közöltem néhány kollégámmal, hogy többet nem leszek itt, rám néztek, én pedig kifelé menet a kávéházból elbőgtem magam. Mert nemcsak egy intézmény szellemiségéről van szó, hanem arról is, hogy igyekeztem jó gazda lenni, a ház minden bútordarabját magam választottam...

- És hogyan rendezi be műsorral a tévéjét? Mitől lesz az amolyan cselényis?

- Én azt mondom, olyan tévé lesz a Duna, amelyből érződni fog, hogy Hajrá, Magyarország! - meg az, hogy Lendületben az ország! Amivel csak azt akarom érzékeltetni, hogy engem nem érdekel semmiféle politikai szlogen.

- Ez szinte világos. Pesten ilyenkor azt is kérdik: miből?

- Bennem - lehet, hogy apósomtól örököltem? - van némi garasoskodás. Az Urániában is mindig eloltottam a villanyt, ha utoljára jöttem ki a férfimosdóból.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN