Az ellenzéki összefogásmantra jövője a tét az önkormányzati választásokon

Egyetlen igazán emlékezetes pillanata volt a most búcsúzó önkormányzati ciklusnak: amikor Nagykőrös város önkormányzata elítélte és „megalapozatlan, kommunista hangvételű aljamunkának” bélyegezte az unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértéséről szóló Sargentini-jelentést. Hogy az Elios-lámpákon, ferencvárosi parkolóórákon és budavári ingatlanokon kívül kevés téma talált utat az országos sajtóba, az a média kormányzati megszállásán túl akár arról is tanúskodhat, hogy a helyi politika végre helyi ügyekről szól, az pedig csak az érintettek számára fontos.

Amennyiben ez a helyzet, úgy az összhangban áll a Magyarország által húsz éve aláírt Helyi önkormányzatok európai chartájával, mely szerint a törvény szabta kereteken belül a hatáskörük teljes és kizárólagos, és az országos politikának – így a pártok kormányzásért folytatott küzdelmének – csak közvetett hatása lehet a települések közéletére.

Jó hír ugyanakkor Nagykőrös elöljáróinak, akiknek merész elképzelései szerint nemhogy az országos, de az európai politika is szervesen összefügg a települési döntéshozatallal, hogy a valóságban nincsenek ilyen éles határok. A lokális összecsapások többnyire részét képezik az országos viaskodásoknak, különösen az általános helyhatósági választás esetében, mely szerte a világon a nagypolitika barométereként szolgál.

Ellenzéki visszavágás vagy kormánypárti tarolás