Az új, már a 2026-os parlamenti választásra is érvényes rendszerben ugyan megmarad az egyéni képviselőjelöltek járó állami kampánytámogatás, és az az előírás is, hogy a költésekről utólag minden pártnak beszámolót kell közzétennie, ám a leírtaknak nem lesz többé jelentőségük, hiszen a költési korlát megszüntetésével a szankciókat is eltörlik – ha nincs mit megsérteni, nincs is mit büntetni.
„Bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. A sok pénz legyőzte az igazságot” – így kesergett Orbán Viktor, amikor elveszítette a 2006-os választást. Azóta nem kapott ki a Fidesz – de minden korábbinál többet is költ kampányokra a párt. A költéseit vagy „kiszervezte” olyan proxyszervezeteinek, mint a közpénzszázmilliókkal kitömött Civil Összefogás Fórum (CÖF) és Megafon, vagy „kormányzati tájékoztatásként” igyekszik eladni.
Ezekre a módszerekre azért volt szükség, mert az eredetileg jelöltenként egymillió forintos állami támogatást ugyan inflációkövetővé tették – és ehhez jön a pártoknak a jelöltek száma alapján járó plusz kampánykeret –, a fejenként mintegy ötmilliós költési plafon legfeljebb egymilliárdos kampánykiadást enged meg. Márpedig mindig is nyilvánvaló volt, hogy a nagyobb pártok ennél lényegesen többet költenek.
