A melegedő Földön többet hűtünk, ezzel viszont tovább melegítjük a légkört
A hűtőszekrények és a légkondicionálók hűtőanyagát le kell cserélni olyanra, amely nem rongálja tovább az ózonréteget. Bármennyibe kerül is, törekedni kell a hűtőanyagok ártalmatlanítására.
Minden hűtőszekrény, hűtőpult és légkondicionáló berendezés szintetikus hűtőközeget tartalmaz, amely elvonja és leadja a hőt, és ezzel lehetővé teszi az ételek, épületek és gépjárművek hűtését. A hűtőközegek, különösen a telített (CFC – klorofluorokarbon) és a telítetlen (HCFC – hidroklorofluorokarbon) freonok, nagyban hozzájárultak az ózonréteg károsodásához, amelynek pedig elengedhetetlen szerepe van a nap ultraviola sugarainak elnyelésében.
Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987-ben életbe lépett Montréali jegyzőkönyvnek köszönhetően ma már nem használnak freonokat (sem más ózonkárosító vegyi anyagokat, ezeket korábban az aeroszolosdobozok tartalmazták, illetve a száraztisztításban is alkalmazták), a hűtőknél pedig egyelőre kevésbé káros, úgynevezett "ózonbarát" freonnal dolgoznak.
Az Antarktisz felett tátongó ózonlyuk felfedezése és az ENSZ elfogadott cselekvési terve között csupán két év telt el. Három évtizeddel később, napjainkban pedig az ózonpajzs a gyógyulás útjára lépett.
Hirtelen összezsugorodott az ózonlyuk
1982 óta nem volt ilyen kicsi, a váratlan melegtől ment hirtelen össze.
A hűtőanyagok azonban továbbra is gondot jelentenek. A CFC-k és HCFC-k még mindig hatalmas mennyiségben vannak jelen, és tovább rombolják az ózonréteget. A helyettesítő, klórt nem tartalmazó vegyületeknek, a fluorozott szénhidrogéneknek (HFC – hidrofluorokarbon), alacsony ugyan az ózonkárosító hatásuk, de üvegházhatásuk jelentős, összetételüktől függően a szén-dioxidénál 1–9 ezerszer nagyobb.
2016 októberében Ruanda fővárosában, Kigaliban, 170 ország megbízottja ült össze annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak a HFC-k problémájával kapcsolatban. A kihívásokkal teli globális politika ellenére kiemelkedő eredmény született.