Bemutatjuk az embert, aki erdővé változtatta a sivatagot

Jakuba Szavadogo nem is tudta pontosan, hány éves. Fejszével a vállán, könnyed léptekkel gyalogolt át birtokának erdein és földjein. De közelebbről szemlélve a szakálla ősz volt, és az is kiderült, hogy már dédunokái is vannak, úgyhogy legalább hatvanéves lehetett, vagy talán a hetvenet is súrolta. Eszerint jóval 1960 előtt kellett megszületnie – ebben az évben nyerte el függetlenségét a ma Burkina Fasóként ismert ország Franciaországtól. Ez megmagyarázza, hogy Szavadogo miért nem tanult soha olvasni vagy írni.

Franciául sem tanult. Törzsi nyelvét, a moszit, mély, megfontolt búgással beszélte, egy-egy rövid horkantással a mondatok végén. Analfabetizmusa ellenére Jakuba Szavadogónak úttörő szerepe van a fásításalapú gazdálkodás bevezetésében, amely a Száhel-övezet nyugati részét az elmúlt 20 évben teljesen átalakította.

„A klímaváltozás olyan téma, amihez nekem is van mit hozzáfűznöm”, mondta Szavadogo, aki, szemben a legtöbb helyi gazdálkodóval, némiképp ismerte a fogalmat. Barna pamutköntösben ült az akácia- és jujubafák alatt, amelyek a gyöngytyúkok ketreceit árnyékolták. Két tehén szunyókált a lábánál; kecskék mekegése törte meg a késő délutáni csendet. A helyi viszonyokhoz képest a Burkina Faso északi részén elterülő gazdaság nagynak számított – 20 hektár –, és generációk óta a családja tulajdonában állt.