Amerikai nagykövet: a magyar tárgyalásoktól bevérzett a gyomorfekélyem

HVG: Ön kérte, hogy Budapesten legyen nagykövet. Mi vezette ebben?

David Cornstein: Csak egyetlen nagyszülőmet ismertem, ő volt az anyai nagyanyám, aki egy csodálatos, igazi magyar nagymama volt. Tehát első helyen a családi örökségem miatt szerettem volna Magyarországra jönni. Másodsorban, amikor 2013-ban itt voltam, kávéztam egyet Orbán Viktorral, akit megismertem. Harmadsorban pedig azért, mert nagyon izgalmasnak tartom, ami mostanában Európának ezen a felén zajlik, és részese akartam lenni.

HVG: Lassan másfél éve itt van. Bejött, amire számított?

D. C.: Mivel korábban fogalmam sem volt, mit csinál egy nagykövet, megpróbálták megtanítani. 81 éves vagyok, egész életemben üzletember voltam, és száz százalékig bejött, hogy eddig bármit is csináltam, a nagyköveti munka mindennél izgalmasabb lesz.

HVG: Olyannyira izgalmassá vált, hogy nem emlékszem, érte-e valaha ennyi éles kritika az USA budapesti nagykövetét, mint az utóbbi időben a The New York Times és a The Washington Post hasábjain. Egyebek mellett elhangzott, hogy nem is annyira az Egyesült Államokat képviseli itt, mint inkább Orbán Viktort a tengerentúlon.

D. C.: Nem voltam boldog ezektől az újságcikkektől, s voltak bennük részek, amelyek teljesen hamisak. Én vagyok az amerikai nagykövet Magyarországon, és nem hiszem, hogy bárki kétségbe vonhatná a hazafiságomat. Minden reggel azzal kelek fel, hogy az Egyesült Államokért dolgozzam, az amerikai elnököt képviselem, és 330 millió amerikai nevében beszélek. Ezt a felelősséget nagyon komolyan veszem, s abszurdnak tartom, ha valaki másként gondolja. Hogy a cikkek hatással voltak-e rám? Egyáltalán nem, azt mondanak és írnak rólam, amit csak akarnak. Akire hatással voltak, az az egy szem imádott unokám és a feleségem.

New York Times: Az amerikai nagykövet már inkább Orbán embere, mint Trumpé

David B. Cornstein különösen jó kapcsolatot ápol Orbánnal, a lap információi szerint emiatt többször az amerikai külügy irányvonalával is szembemegy.

HVG: A cikkek elsősorban az amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatok helyzetét boncolgatták, azokkal mi a helyzet?

D. C.: Egy kapcsolatot fel kell építeni, üzletemberként is ez volt a hitvallásom. Szerintem az előző washingtoni adminisztráció Magyarországgal kapcsolatos politikája és stratégiája nem volt helyes. Nem figyeltek az országra, nem kommunikáltak, és nem is értek el semmilyen eredményt. Úgy gondoltam, és Donald Trump elnök is úgy érezte, hogy párbeszédet kell kezdeményezni, hogy annak révén felépítsük a kapcsolatot. Aztán felépül a bizalom, amelynek révén jöhetnek a mindkét fél számára fontos eredmények. Az eltelt csaknem másfél évben ez kialakult, s ez hasznos Magyarország, az USA és egész Közép-Európa számára is.

Orbán Viktor látogatóban Donald Trumpnál /// Egy húron pendülnek

AFP / DPA / Chris Kleponis

HVG: A bírálói azt is kifogásolták, hogy nem kritizálja a magyar kormányt a média, a szabadságjogok vagy a civil szervezetek helyzete miatt.

D. C.: Egy nagykövetnek nem dolga a nyilvános bírálat, a munkám javarészt a színfalak mögött zajlik, ha valami észrevételem, kifogásom akad, azt közvetlenül mondom el a magyar kormánynak. Egyszer volt szerencsém korunk legnagyobb diplomatájával, Henry Kissingerrel együtt utazni Szingapúrból New Yorkba, és a 16 együtt töltött óra alatt nagyon sokat tanultam tőle. Többek között a magándiplomácia fontosságát, azt, hogy ha kritizálni akarom egy kormány döntését, akkor nem ragadok megafont, nem megyek el a tévébe, nem fordulok az újságokhoz, hanem elmondom közvetlenül a kifogásaimat, s megpróbálunk valami jobbat elérni az eredetinél.

Ha kapok egy telefont a magyar kormánytól, hogy segítsek Washingtonban, akkor, ha ez előnyös az USA és Magyarország számára egyaránt, megteszem, s ugyanezt mérlegelem, ha Washingtonból kapok egy hívást, hogy segítsek Budapesten.

HVG: Úgy tűnik, ez a közvetítői szerep a Közép-európai Egyetem (CEU) ügyében kudarcot vallott, pedig nagykövetként az első útja oda vezetett, és előtte, a szenátusi meghallgatásán is fölmerült az intézmény megvédésének igénye.

D. C.: Sokszor elmondtam, hogy a szívem szakad meg, amiért el kellett költözniük Budapestről, ez veszteség az egyetem és a magyar főváros számára is, és minden érintettnek. A vita azonban két ember, Soros György és Orbán Viktor között zajlott, amire senkinek nem volt befolyása.

HVG: A frissen megválasztott főpolgármester, Karácsony Gergely azt mondta, mindent megtesz azért, hogy a CEU-t visszahozza Budapestre. Számíthat ebben az ön segítségére?

D. C.: Bár még nem találkoztam a főpolgármester úrral, mindent megteszek, ami módomban áll, hogy segítsek bárkinek ezt elérni. De semmi nem változik addig, amíg Soros úgy érzi, távoznia kell, mert nem látják szívesen Budapesten, Orbán pedig a kisujját sem mozdítja azért, hogy maradhasson.

De nem ártana némi diplomácia a rektor, Michael Ignatieff részéről sem: ahelyett hogy minden egyes nap bírálja a kormányt, megpróbálhatna kompromisszumot keresni, amire szerintem esély lett volna.