A metoo mozgalom megosztja az embereket, pálcát törnek egyik vagy másik fél fölött, de mélyebbre nem ásnak. Megteszi ezt most Nagy Zoltán rendező-forgatókönyvíró, aki bevallottan a molesztálási esetek bonyolultabb rétegeit kívánja feltárni.
„Attól zengett a média, hogy az elkövető hányszor és hova nyúlt be, miközben nem ez a lényeg"
Egy zeneiskola idős karmestere zaklatja a 14 éves csellista lányt. Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje, a Szép csendben az első olyan magyar film, amely megkapta a Me Too mozgalom láthatatlan hitelesítő pecsétjét, hiszen a produkció már a poszt-Weinstein- és a poszt-Marton László-érában született. Mivel témája megint nagyon aktuális, a filmre nagy figyelem irányul, de a kritikai fogadtatás elég vegyes.
Az ilyen ügyekben érintett két személy egyike vádol, a másik általában tagad. Mindkettejüknek tudnia kell az igazságot, tehát valamelyikük hazudik. Talán önmagának is? A harciasan ítélkező külső szemlélőknek viszont fogalmuk sincs, mi történt valójában. Megesik, hogy valaki, nem érintett félként, tanúja valamely abúzusnak. Hol hallgat, hol nem.
