Mocsok-Ede, a csatornamunkás – "Eljött a paradicsom", 1990. január 11.

Bedő Iván

5 perc

2020.01.11. 15:30

Jogosultak-e kedvezményes valutaárfolyamra a többgyerekesek vagy a nyugdíjasok? – jellegzetes NDK-kérdés, ahogyan az is, mit keres Mocsok-Ede, az őskommunista propagandista a nyugati tévében.

A német egyesítés története 

Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.

A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.

1990. január 11. – Turistaellátmány

A berlini fal lebontása után két hónappal az NDK parlamentje elfogadta az új utazási törvényt, és ezzel hivatalossá tette az utóbbi idők gyakorlatát. A törvény lényege, hogy mindenki kaphat útlevelet, és korlátozás nélkül bármikor, bárhová utazhat. Ma, a második olvasásban inkább már csak technikai részleteken folyt a vita. Ezek közé tartozik a valutaellátás is.

Hadd idézzem föl, hogy az NDK-polgárok – jelentős nyugatnémet támogatással – idén 200 NSZK-márkát vehetnek 600 NDK-márkáért, ami 21 forintos NSZK-márkának felel meg, az összeg pedig testvérek között is az idei magyar turistaellátmány kétszerese. Az NDK-ban azonban, ahol a több évtizedes állami gondoskodás mély nyomokat hagyott, többen a valutát is szociális juttatásnak fogták fel, és most a parlamentben a pénzügyminiszternek kellett közölnie, hogy a többgyerekesek, a nyugdíjasok és a diákok nem jogosultak még kedvezményesebb árfolyamra.

Egyébként a magyarországi rokonok irigykedhetnek: az itt letelepült külföldiek, köztük a magyarok is jogosultak erre a valutára, vagyis az idén ők kapnak többet, nem úgy, mint tavaly az otthoniak.