Ilyet soha máskor nem találhattak a németek a fa alatt – "Eljött a paradicsom", 1989. december 23.
4 perc
2019.12.21. 11:30
Amíg a Brandenburgi kapu zárva, addig a német kérdés nyitva – szólt évtizedeken át a politikai bölcsesség. És a kaput a 30 évvel ezelőtti karácsonyra nyitották ki, majdnem két hónappal a történelmi berlini falbontás után.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1989. december 23. – Egység vagy önállóság?
Bármi történt is, a héten mindenkinek mindig csak egyvalamin járt az esze: a német egységen. Vörös fonalként, vagy talán jobban mondva fekete-vörös-arany nemzeti színű szalagként húzódott ez végig az elmúlt hét eseményein: a hétvégi pártkongresszusokon, sőt a nyugatnémet szociáldemokraták nyugat-berlini programadó kongresszusán is, valamint elsősorban a két német kormányfő drezdai találkozóján és a francia elnök berlini látogatásán.
Pedig a hétvégi NDK-beli pártkongresszusok önmagukban is jelentősek voltak. Az eddigi állampárt a tőle telhető legnagyobb határozottsággal szakított a sztálinizmussal, és ezenközben még a pártszakadást is elkerülte, pedig ez a veszély is fenyegetett. A kereszténydemokraták még inkább eltávolodtak eddigi politikájuktól, amelyet a kommunisták iránti hűség jellemzett. A harmadik a Demokratikus Ébredés alapító kongresszusa volt, de az új párt még ezután sem találta meg végleges irányvonalát.