Valutaunió! Örül Szalámis Tóni és a frankfurti tőzsde is – 1990. július 1.
6 perc
2020.07.01. 11:15
Példátlan pénz- és árucsere: keleti helyett nyugati márka, tej és kenyér, zökkenőmentesen állt át az NDK. A német egyesítéshez vezető utat felidéző "Eljött a paradicsom" című sorozatunk következő epizódja.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1990. július 1., vasárnap reggel – Márkabolt
A legjobb üzletet az NDK-márka utolsó napján talán éppen Szalámis Tóni csinálta, no meg azok, akik nála vásároltak. Az élelmes nyugat-berlini kereskedő reggel 9-től késő estig felvágottat árult kétkilós csomagokban az Alexanderplatz szomszédságában, ezzel lehetővé téve a berlinieknek, hogy elköltsék maradék keleti márkájukat. Más módjuk nehezen akadt: az állami kereskedelem szombaton jórészt zárva tartott, de az eredmény már este látható volt a berlini belvárosban: a nagyáruházak és az élelmiszerüzletek részben még csak teljesen kiürítve, részben viszont már új kirakattal és természetesen új árakkal mutatták magukat az arra sétálóknak. Nyitás hétfőn reggel.
Szombat este az NDK fővárosa csöndes nyári este képét mutatta, a város nem volt olyan élénk, mint az utóbbi hetekben. A belvárosban a szokásostól eltérően késő estig nyitva tartottak az utcai büfék, és az emberek kisebb sorokban állva várták, hogy utolsó márkáikért még egyenek-igyanak valamit. Valószerűtlenül hosszú sorok álltak viszont a néhány éjjel is nyitva tartó benzinkút előtt, pedig az előrelátó polgárok már az utóbbi hetekben időzített bombává változtatták kocsijukat vagy pincéjüket a rengeteg színültig töltött marmonkannával.
Jó keletnémet szokás szerint megint akadtak olyanok, akik elsők akartak lenni egy hosszú sor elején: voltak, akik már este odaálltak egy belvárosi bankfiók elé, hogy éjfélkor, amikor a keleti márka helyébe a német márka lép, elsőként vehessék kezükbe az új – legalábbis nekik többé-kevésbé új – pénzt. A rohamra a pénzintézetek rendkívüli kifizetőhelyek berendezésével készültek fel, és a nyugatnémet bankok is segítenek.