Tömegtermékek helyett kézműves munka és tudatosság

HVG: A MOME-s diplomamunkájából kiinduló itthon. elnevezésű tárgyaival szülővárosa, a vajdasági Ada kézműveshagyományait akarja feléleszteni. A Kiscelli Múzeumban megrendezett Határtalan Design című kiállításon tavaly bemutatott, tálakból, tárolókból, vázákból álló kollekciója elnyerte a fődíjat. Hol tart a közös munka az adaiakkal?

Szalai Bálint: Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem a MOME-t és hazajártam, akkor a Mit tanulsz? kérdésre rendszerint azt válaszoltam, hogy építész leszek, mert a formatervezői szakma nem igazán ismerős errefelé. A mostani munkánál már az elejétől a családon keresztül kerestem meg a mestereket, és még ma sem tervezőként járunk hozzájuk. Ők talán inkább megrendelőkként tekintenek ránk, habár az együttműködésünk ennél szorosabb. Középiskolában keramikusnak tanultam, így fontosnak tartottam tudatni a helyiekkel, hogy nem átláthatatlan számomra, amit csinálnak. Viszont amikor elkezdtem velük dolgozni, világos lett, hogy nekem itt valóban nem ez a dolgom.

A koronavírus-járvány alatt divatba jöttek a hazai dizájnerholmik

Sok magyar kreatív alkotó alapozza eladásait a vásárokra, és a hozzánk látogató turistákra. Ezek közül idén egyik sem adott. Annál nagyobb és erőteljesebb mozgalom indult el azonban a hazai divattervezők és kézművesek, vagy akár csak hobbialkotók támogatására. Jobb híján a legtöbbeknek most marad az online tér, ami azonban új kapukat is megnyit az alkotók előtt.

Király Adrienn: Fontos látni, hogy van, amit csak az adaiak tudnak, viszont nekünk is van olyan tapasztalatunk, ami nekik nincs. Miután ezt kölcsönösen felismertük, jól tudunk együtt dolgozni. Bútorasztalosi végzettségem is van, és tudom, mennyi munka egy-egy tárgy elkészítése, ami ad egyfajta alázatot.