Mécs Mónika: Nem vagyok politikus alkat, de ami ma zajlik, nem felel meg az ízlésemnek
A most kezdődő cannes-i fesztiválon az Arany Pálmáért versenyző Enyedi Ildikó-film, A feleségem története producere sárdobálás helyett egy olyan országban szeretne élni, ahol mindegy, melyik oldal van hatalmon, mert van egy nagyjából egységes értékrend, amelyhez így vagy úgy, de mindenki tartja magát. HVG-portré.
HVG: Lobbizás vagy váltságmenedzselés terén volt húzósabb az európai koprodukcióban, 10 millió eurós költségvetésből, világsztárokkal készült A feleségem története?
Mécs Mónika: Ahogy ez lenni szokott, sok kis taposóaknán át lépdeltünk. Minél drágább és nagyobb szabású egy filmprojekt, annál több alkalom van hibázni és annál nagyobb az ember felelőssége. Vezető producerként az volt az elsődleges feladatom, hogy a négyes koprodukcióhoz meglegyen a 3 milliárd forintnak megfelelő összeg, amit 21 helyről sikerült összeszedni. Majd munkatársaimmal együtt le kellett vezényelni az ezt követő összes filmkészítési folyamatot, beleértve az előkészítést, forgatást, utómunkát stb. Ez egy sokéves munka volt tele nehéz és felemelő pillanatokkal. A forgatás megkezdése előtt nem sokkal például Enyedi Ildikó lecserélte a férfi főszereplőt, mert rájött, nem látja benne Störr kapitányt. Végül is jó döntés volt, csak nagyon későn. Az egész forgatási tervet át kellett variálni a helyébe lépő Gijs Naberre, aki addigra elvállalt egy másik filmet is. A női főszereplő, Léa Seydoux pedig párhuzamosan forgatott az új James Bond-filmben. Igazi gyártási bravúrt igényelt kettejük és a többi, szintén elfoglalt színész egyeztetése.
Enyedi Ildikó: A feleségem története komoly küzdelem volt, pánikhelyzetekkel
A rendező az Arany Pálmáért versenyez Cannes-ban Füst Milán A feleségem története című regényéből készült filmjével. A macsó Störr kapitányt a holland Gijs Naber, Lizzyt a francia Léa Seydoux alakítja. Hasonló karakterek, mintha egyetlen emberen belül zajlana a dráma.