Katasztrófafilmbe illő történésekre számítsunk, ha leáll a nagy óceáni szállítószalag

Hiába figyelmeztettek előre a tudósok. Az emberi természetkárosítás nyomán leálltak a tengeráramlatok, az északi féltekére hurrikánszerű szuperviharok törtek, és a dermesztő hidegben egész Európát négyméteres hótakaró borította be.

Akkor, amikor ez borzongatta a 2004-ben bemutatott katasztrófafilm, a Holnapután nézőit, egyes kritikusok még tudománytalannak minősítették a forgatókönyvet. Idén azonban kutatók már másodszorra jelezték, hogy a Golf-áramlat valóban egyre jobban lelassul. Ez pedig kísértetiesen hasonló – ha nem is olyan gyors – következményekkel járhat, mint a filmben (a nyitóképen annak egy jelenete).

Márciusban egy nemzetközi tudóscsapat azzal rukkolt elő, hogy az Atlanti-óceánban a Mexikói-öböltől Norvégiáig, illetve Grönlandig tartó áramlat másfél évezrede nem volt ilyen lassú. Még az 1850-ig tartó „kis jégkorszakban” tapasztaltnál is 15 százalékkal gyengébb lett. Pár hete pedig a Berlini Szabad Egyetem kutatója, Niklas Boers állította, hogy az elmúlt évszázadban a Golf-áramlat vészesen destabilizálódott. Más kérdés, hogy azt még nem lehet pontosan megállapítani, vajon ez már végleges kizökkenés, vagy csupán egy természetes változási folyamat része.

Indokolt-e világvége-hangulatot kelteni klímaügyben a tudósok megállapításai nyomán?

A 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett nemzetközi klímavédelmi szervezet új jelentése szerint az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy megállítsuk a felmelegedést, különben katasztrofális következmények jöhetnek. A sajtó hajlamos mindezt szenzációhajhász módon tálalni, de még ekkor is van igazság abban, amit ír.

Az ijesztő jóslatok megértéséhez érdemes felidézni, hogy a tengeráramlatokat alapvetően három fő erő: a szél, a vízrétegek között – a sótartalom- és a hőmérséklet-változás hatására – beálló nyomáskülönbségek, illetve a Föld forgásából adódó Coriolis-erő hajtja.