Schadl-Völner-ügy
Máig nem tudjuk pontosan, ki lehet "Tóni, Barbara és Ádám", de legalább azt már sejtjük, hova tűnt Schadl György kisrepülője és luxusautói. Számos kérdőjel maradt még az elmúlt évek legsúlyosabb korrupciós ügyében (amibe a végrehajtói kamara elnöke mellett Völner Pál igazságügyi államtitkár is belebukott), ezeket igyekszünk tisztázni, tartsanak velük!
hvg360: Ebben az évben jó pár olyan esemény történt a közéletben, amelyeknek apropóján felmerült a titkosszolgálati szál. Nyilván ezekből a Pegasus volt a csúcs, de említhetném Szájer József brüsszeli kalandját éppúgy, mint például „Anonymus” Városháza-botrányát. Valóban több ügy mögött állhatnak titkosszolgálatok, vagy azért érzékeljük így, mert a politikai szereplők egyre többször dolgoznak „titkosszolgálati módszerekkel”?
Katrein Ferenc: Szerintem az a baj, hogy a politikusok fogékonyabbak lettek ezekre a módszerekre, talán azért, mert azt gondolják, ezzel az ő narratívájukat tudják előretolni a másikéval szemben. Konfrontatív helyzetet tudnak előidézni, ami a titkosszolgálatok számára nagyon rossz irány.
hvg360: Miért rossz ez a titkosszolgálatoknak?
K. F.: Azért, mert a szolgálatokat alapvetően nem erre tartják. És arra sem, hogy a politikai térben nekik bármilyen szerepet tulajdonítsanak. A szolgálatok úgy szeretnek dolgozni, hogy háttérben, csendben vannak, politikailag viszonylag intakt módon. Mert bár a szolgálatok kormányzati szervezetek és a hírigényeket a mindenkori kormánytól kapják, de alapvetően az alkotmányos keretek között tevékenykedhetnek, illetve a szövetségi rendszer keretein belül.
Tóta W.: Városházi mesék
Az Orbán-rendszernek nem lesz vége úgy, hogy megegyezünk a tirannoszaurusszal, és onnantól mindenki betartja a szabályokat. Vélemény.
hvg360: Szájer József lebukása kapcsán is felmerült, hogy az nem lehetett véletlen, biztos valamelyik külföldi titkosszolgálat machinációja állt a háttérben. Mit gondol erről? Eshet-e áldozatul egy viszonylag konfrontatív külpolitikát folytató állam egy ilyen akciónak?
K. F.: Nyilván lehetnek ilyen félelmei a kormánynak. Szájer esetében nehéz erre mit mondani, mert az ő életvitele viszonylag nagy körben ismert volt, tehát egy ilyen lebuktatáshoz nem kellett volna különösebb előkészület, titkosszolgálati rásegítés. Az más kérdés, hogy ezt a kockázatot miért nem kezelte megfelelően a politikán keresztül a magyar szolgálat, vagy a szolgálaton keresztül a politika. Miért nem adtak a szolgálatok jelzéseket a politikai döntéshozóknak, vagy ha adtak ilyeneket, akkor azokat miért nem fogadták el azt a döntéshozók? Nyilván nem a szolgálatok döntenek arról, hogy ki milyen pozíciókat kaphat, de javaslatokat, ajánlásokat tehetnek.
hvg360: Amíg ön a kémelhárításnál, vagy ahogy nevezik, a Cégnél volt, megesett, hogy szólni kellett egy döntéshozónak, hogy „vegyen vissza”, mert bajba kerülhet?
