Mindenki pályatévesztő, aki jól szeretne élni, mégsem kőfejtőnek állt. Tavaly ugyanis az átlagos magyarországi béreknek csaknem a háromszorosát, átlagosan havonta több mint 1,1 milliót kerestek azok, akik Orbán Viktor kormányfő édesapjának gánti bányájánál dolgoztak. Ha viszont jobban megvizsgáljuk ezt a havi bő egymilliót, kiderül, hogy természetesen a bérből és fizetésből élők között is van némi különbség.
A Dolomit Kőbányászati Kft. 12 fehérgalléros munkavállalójának jócskán 4 millió forint fölé kúszott a havi járandósága, míg a fizikai munkások bruttó bére havi 421 ezer forintra esett vissza az előző évi 484 ezerről.
És akkor még meg sem említettük a két ügyvezetőt, idősebb és ifjabb Orbán Győzőt, akik a tulajdonosokat megillető osztalékon kívül ügyvezetői fizetést is kaptak. A cég tavalyi évről szóló friss mérlegbeszámolója szerint ketten együtt 230 millió forinthoz jutottak ezen a jogcímen, ami havi átlagban 9,5 millió forint.
Vajon kire gondolt a miniszterelnök, amikor a minap azt mondta, hogy „bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk”, megviselt a járvány gazdasági következménye? A kormányhoz közel álló vállalatok beszámolóit átnézve általános az a kép, hogy a melósokat – ha egyáltalán foglalkoztatnak fizikai munkásokat – kevésbé becsülik meg, a kapcsolati hálójukkal zsíros üzleteket leszakító munkatársakat annál inkább.