Hasbeszélő: Az asztal a béke terepe, de ott is előfordulnak orosz–ukrán villongások

Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Budán, a Paulaner Sörházban jártunk.

  • GyéZsé GyéZsé
Hasbeszélő: Az asztal a béke terepe, de ott is előfordulnak orosz–ukrán villongások
Hasbeszélő
Ez a hvg360 gasztrosorozatának újabb darabja. Minden megjelent rész itt található meg.

A helymeghatározás nem egészen pontos, mert nem bent jártunk, inkább nagyon is kint ültünk a teraszon, hiszen éppen ez csalogatott minket vissza a MOM Park környékére, ahol nemrégiben véletlenül fordultunk meg, most azonban tudatosan vettük arra az irányt. Részben, mert a (szép emlékű) hét eleji nyár kiülős helyet kívánt, másrészt odavonzott a kék-sárga lobogó, amelyet kint és bent is kifeszítettek, és már február 25-én, a közösségi hálón is megjelent a profiljukon a szolidaritást jelképezve. Nagyon úgy tűnik, villámgyorsan újranyomták az asztali alátétként is szolgáló étlapokat, amelyeken immár az orosz helyett ukrán borscs és pelmenyi szerepel.

Nem volt kétséges, hogy legalább az egyiket rendelni fogjuk. Mondhatnánk, hogy szolidaritásból, de be kell vallanunk, amúgy is szeretjük mindkettőt. Mint ahogy nagyon szerettük volna megtudakolni, mitől ukrán a borscs és a pelmenyi? Sejtettük, hogy a kérdés költői, felszolgálónk diplomatikus válasza: most ez van.