Az én hetem: Parti Nagy Lajos jó nyárban reménykedik, de az úristen szomorú szelfiket gyárt
5 perc
2022.05.29. 17:05
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajonak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: szemérmetlenül, gyurcsánying, benzinhatár, adrenalinsokk, fájdalom.
Szemérmetlenül: Negyedórát sem várt Orbán Viktor az új kabinetje eskütétele után, máris veszélyhelyzetet jelentett be, és ezzel gyakorlatilag ismét bevezette a rendeleti kormányzást.
Gyurcsánying: Másodszor fordul elő, hogy egy kormány a saját választási hazugságait kénytelen korrigálni. Orbán Viktor miniszterelnök néhány héttel a választás után bejelentette, "extraprofitadót" vet ki a bankokra, biztosítókra, multikra, hogy a befolyó pénzből finanszírozzák a rezsicsökkentést és a hadsereg fejlesztését. A kiadási oldalt is megfogják: elhalasztanak beruházásokat és csökkentik a minisztériumok kiadásait is.
Benzinhatár: Péntektől – kis kivételtől eltekintve – külföldi rendszámú autós nem tankolhat 480 forintos üzemanyagot a hazai kutakon. A kormány a benzinturizmust akarja megakadályozni. A Független Benzinkutak Szövetsége szerint a rendelkezés betarthatatlan és vissza is üt.
Adrenalinsokk: Parragh László szerint nem minden a fizetés: a tanároknak ott van a hosszú nyári szünet, a tűzoltóknak pedig az adrenalinsokk. Az érintettek kikérték maguknak és Parragh távozását követelik.
Fájdalom: Tizenkilenc iskolás gyerekkel és egy tanárral végzett egy fegyveres fiatal Texasban. A világ értetlenül áll a tragédia előtt, és közben azt a kérdést ismétli mindenki: miért nem lehet szigorúbb fegyvertartási szabályokkal elejét venni az ilyen tragédiáknak.
Meghűvösödő májusvég, kis allergia-tüsszögés, fel-feltámadó nyárihó, eltolhatatlanul szép – mondanám az égre is, a koranyárra is, ahogy kisüt villogva, majd teátrálisan elborul. Amazonfelhők, lószoborcsoportok vonulnak a budai hegyek fölött, egy depressziós, roppant tágas operaszínpad, mely tán mutatja, mégsem hirdeti magát öröknek, van neki mire.
Nézem és továbbképzelem kissé egykedvűen, amit nem gondolnék rosszkedvnek, noha közel áll hozzá, de mégsem. Nem lehet éjjel-nappal a király új ruháin, góleminősített árnyékán keseregni, s elhűlve nézni a benzinhatár című magyabszurdot, amint az EU közepén fényes homlokkal rezsimagyar benzint csapol annak, aki megérdemli: magyar rendszámúnak, továbbá szlovénnak, szerbnek.
Miközben egy jó nyárban reménykedem, ott van, és nem oktalan az általános reménytelenséggel kontúrozott közeljövő-félelem, a személytelen és a személyes, hisz lassan száz napja tart Putyin aljas, mocskos háborúja Ukrajna ellen, és nem bukik bele, nem hagyja abba, és az EU-béli komája, a lassan örökös magyar miniszterelnök s rendeleti kormányzó falaz neki, szemérmetlenül kufárkodik a szolidaritással, amiben semmi meglepő nincs. Amúgy a világ legjobb dolga magyarnak lenni, ahogy a magyar kultúra s teátrum egyik égő fáklyája, Szabó László a napokban megfogalmazta.