Mindenkinek van egy terve, amíg jól pofán nem vágják
– összegezte a szorító kötelei között szerzett tapasztalatait Mike Tyson egykori amerikai nehézsúlyú ökölvívó világbajnok.
Nem más a helyzet a politikai ringben sem. A republikánusoknak az volt a tervük a november 8-ai félidős kongresszusi választás előtt, hogy a képviselőházban biztos többséget szereznek, és átfordítják a két párt közti döntetlen helyzetet a szenátusban. Bár vagy tucatnyi képviselőházi körzetben még a hét elején is számolták a postán leadott szavazatokat, a republikánus többség csak minimális lehet, a szenátusban pedig már legrosszabb esetben is a status quo marad, amikor a testület elnöki posztját betöltő Kamala Harris alelnök billentheti a demokraták felé a mérleget.
A demokraták ünnepelnek, mert legutóbb két évtizede mondhatta magát sikeresnek az első mandátumát töltő elnök pártja a félidős választáson: akkor a 2001. szeptember 11-én New York és Washington elleni terrortámadás, illetve az ezt büntető afganisztáni háború keltette patrióta hullámnak köszönhetően a republikánusok örülhettek. Akik között most rögtön megindult a felelős keresése.
Trump nem indult, de a trumpizmus nagyot bukott múlt héten az Egyesült Államokban, a szektásodott Republikánus Párt veresége azonban egyáltalán nem meglepő, ha megvizsgáljuk, hogyan változott a szélsőjobboldal az elmúlt években. A radikálisok világszerte észlelték, hogy vissza kell lépniük egyet, hogy ne idegenítsenek el senkit - most Amerikán a sor.