„Kína régóta a világ legnépesebb országa, de várhatóan hamarosan megelőzi India, ha már meg nem tette. Becslések szerint India népessége több mint 1,4 milliárd fő, és tovább növekszik" – írta néhány nappal ezelőtt a hvg.hu. A Mashable ugyancsak múlt heti cikke azt írja, a The World Population Review szerint India már meg is előzte Kínát, míg az ugyancsak demográfiai adatokat monitorozó Worldometer szerint India erősen közelíti az ázsiai nagyhatalmat. Akárhogy is: ha még nem is történt meg, idén várható, hogy India lakosságszáma elhagyja Kínáét. Mindez azok után, hogy a Föld lakosságszáma tavaly túlnőtte a 8 milliárdot.
Különféle demográfiai modellek léteznek, de egyben megegyeznek: azt állítják, hogy még a napjainkban megszülető gyermekek életében stagnálni fog, majd csökkenésnek indul a Föld lakosságszáma.
„Mit lehet ezen ünnepelni?”
– kérdezi tőlem fiatal indiai-német ismerősöm (ugyanezt a kérdést teszi fel a Mashable vonatkozó cikke is). Márpedig az indiai újságok valamilyen formában kivétel nélkül pozitív eseményként könyvelik el, hogy India ebben lehagyta Kínát. A vasárnapi The Hindu egyik cikke hangsúlyozza, hogy a kínai népességcsökkenés nem egyszerű megingás, hanem tartós történelmi folyamat, amely 1961-ben kezdődött Mao „egykepolitikájával”, és ennek a módosítása nem sikerült 2016-ban. Hiába ajánlottak fel adókedvezményeket a kétgyerekeseknek, nem sikerült komoly demográfiai változást elérniük.
Az egykepolitika olyan mértékben torzította a kínai társadalmat, és annyira fenyegeti a gazdaság jövőjét, hogy a kommunista párt családpolitikája reformjára kényszerült. A szülést megparancsolni viszont nem lehet.
A cikk további része kitér arra is, hogy Kína munkaképes lakossága egyre csökken, 2010 óta 75 millióval lett kevesebb. A munkaintenzív gyárakat Délkelet-Ázsia más részeibe telepítik át, a hatvan év feletti lakosság száma pedig 280 millióra növekedett, 30 millióval több lett a korábbi adatoknál. Úgy tűnik, hogy Kína hamarosan Japán példáját fogja követni csökkenő munkaképes lakosságával.