Korábban indult, de az elmúlt két évtizedben vált iszonyatosan látványossá, ahogy Kína megpróbálja zsebre vágni Afrikát. Segítő keleti bácsiból kőkemény behajtóvá vált, miközben a kínai pénzen, kínai anyagból, kínai szakértelemmel épített autópályák, erőművek pár évvel az átadás után már porladnak is szét. Pekinget azonban nem tántorítják el a részleges kudarcok, és a stratégiáján csavarva egy fokkal woke-osabban folytatja a nyomulást Afrikában.
Az elmúlt évtizedekben újra felélénkült az Afrikáért folytatott versenyfutás, és a leglátványosabban Kína sprintel. Az afrikai kontinens, miután évszázadokig a nyugati hatalmak fosztogatásának legfőbb terepe volt, a csendesebben telt '90-es évek után a kétezresek elején került ismét a geopolitika fókuszába, elsősorban a klasszikus ásványkincseinek - olaj, gáz, arany és gyémánt - köszönhetően, a kétezer-tízes évek óta pedig még nagyobb jelentősége lett, a zöld átálláshoz jelen tudásunk szerint nélkülözhetetlen ritkaföldfém-készletei miatt.
A versengés ma már szerencsére nem olyan - és nem is lehetne olyan -, mint évszázadokkal ezelőtt volt, amikor a nyugati gyarmatosítóknak egy fabatkát sem ért a helyiek élete.
Ezzel együtt vannak kivételek, Oroszország nyomulása bizonyos szempontból a régi borzalmakat idézi: a térnyerés erőszakos eszközeként bevetett Wagner-csoport a kontinens több országában kizárólag a haszonszerzésre koncentrál, és a névleg a dzsihádista csoportok leverése náluk sok esetben ártatlanok kivégzésével, akár egész falvak kiirtásával jár. Ennek ellenére Oroszország még mindig nyeregben van Afrikában, mert propagandájukkal nagyon sikeresen használják ki a helyiek kvázi-örökletes Nyugat-szkepticizmusát és Kelet-szeretetét.
Az oroszok térnyerő manővereivel, és különösen a Wagner-csoport afrikai tevékenységével a cikksorozat első részében részletesen foglalkoztunk:
Véreskezű orosz zsarnokok, mégis keblére öleli őket Afrika
A Wagner-csoport viselkedése a legrosszabb gyarmatosító emlékeket idézi Afrikában: egész falvakat irtanak ki, kizárólag a pénz, az arany és a gyémánt mozgatja őket, és tisztes helyi polgárokat is simán kórházba juttatnak, ha épp úgy tartja kedvük. Ennek ellenére a kontinens több országa valósággal rajong az oroszokért, van, ahol a zsoldosseregnek szobrot emeltek, a mozik a „hőstetteikről" szóló akciófilmeket vetítik.
Most pedig a helyiek általánosságban inkább Kelet felé húzó érzelmeit sokáig szintén sikeresen meglovagló Kína nyomulását mutatjuk be.
Miután leketyegett Afrika sötét évtizede, a legsúlyosabb éhínségeket és polgárháborúkat hozó - ezzel együtt a külföldi érdeklődés minimumra csökkenésével járó - '90-es évek, Kína ébredt elsőként. De a kétezres évek elejének nagy mozgósítása sem volt előzmény nélküli, azt is már komoly, évtizedes munka előzte meg. 1949-ben létrejött a népi Kína, és már az '50-es évek közepén megindult az Afrika felé fordulás. A közeledés mögött akkor még elsősorban ugyanaz húzódott meg, mint a Szovjetunió barátkozása esetében: a nyugati hatalmak befolyását akarták csökkenteni a kontinensen.
"A kínaiak '56-ban aláírták az Egyiptommal közös testvéri szerződést, majd a tanzániait is - igazából folyamatosan építették ki a jelenlétüket a kontinensen, de mi csak most, az elmúlt tíz-húsz évben csodálkoztunk rá a mára meghatározóvá vált jelenlétre" - magyarázta lapunknak Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára, a PTE Afrika Kutatóközpontjának vezetője.
A barátkozás új sebességre kapcsolásának első látványos lépése az volt, amikor Kína 2000-ben elindította a FOCAC-ot, vagyis a három évente megrendezett Forum on China-Africa Cooperation csúcstalálkozót. Ez keretbe foglalja Kína afrikai politizálását. A legutóbbi ilyen csúcsot 2021 novemberében rendezték Szenegálban, melynek keretében Kína 40 milliárd dolláros csomagot ajánlott fel afrikai fejlesztésekre, mutatott rá Tarrósy. Ennek keretében több képzési lehetőséget kínálnak afrikai országokban - nemcsak felsőoktatási, de szakképzési lehetőségeket is, amire a szakértő szerint óriási szüksége van a kontinensnek.
A fentiek fontos kezdeményezések, és később még vissza is térünk rájuk, de nem ezek adják ki a legmonumentálisabb és leglátványosabb kínai területfoglalás elemeit. Azokat Kína az egész világot átölelő, egyes nyugati kritikák szerint nem ritkán adósságcsapdába torkolló megaprojektjének helyi beruházásai hozzák.
2021 óta az 55 fontos csúcsról 10 fontra csökkent a Wizz Air részvényeinek árfolyama, a befektetők az elmúlt 15 céges jelentésből 13-ra negatívan reagáltak. A magyar gyökerű légitársaság életét a háborúk és az olajárak sem könnyítették meg, de a mélyrepülésben a menedzsment is szerepet játszott Bukta Gábor, a Concorde elemzője szerint.
A biztos pártválasztóknál 44-37-re vezet a Tisza a Fidesszel szemben, a Mi Hazánknál viszont erősen rezeg a léc a kutatás szerint.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
A kormányzati beruházási ügynökség ajánlgatott nekik két óriási területet a szomszédos Csomád külterületén.
Kisebb lett, mint tavaly, a GDP 3,9 százalékát teszi ki.
A Messinai-szoros alig pár kilométer, ennél jóval hosszabb hidat is képesek már építeni a szakemberek.
