A bérgyártás különbözik a nemzeti vagy koprodukcióban készült filmektől, itt a szervizt végző cégnek semmilyen szerzői joga és a film értékesítéséből származó bevétele nincs, pusztán a szervezési munkáért kap anyagi ellenszolgáltatást. Jellemzően épp az alacsonyabb magyarországi árak miatt érdemes ezer kilométereket utaztatni egy-egy forgatás stábját. Úgy működik ez a piac, mint az autó-összeszerelő üzemek, csak itt nem Audit, hanem filmet gyártanak a magyar munkások, beszállítók. Egyes cégek megszervezik a gyártás egy-egy szakaszát, mások kamerát, lámpát kölcsönöznek, más szervizcégek pedig statisztákat verbuválnak, utómunkákat végeznek.
Az első lépés, amivel Prágától sikerült elhódítani „az amerikai és nyugat-európai filmes bérgyártás fellegvára” virtuális címet, még a 2004-es filmtörvény volt, amely 20, majd 2014-től 25 százalékos adókedvezményt adott a Magyarországon gyártott filmeknek. Ma pedig a gyártók már a filmek idehaza felmerült költségének 30 százalékát vagy – a Magyarországról induló projektek külföldi fizetnivalóinak beszámítása esetén – annál is többet vissza tudnak igényelni támogatásként.
Megtetszett a kormányközeli milliárdosoknak a filmipar, rá is tették a kezüket
Mire beérett a kormány igyekezete, hogy a külföldi filmgyártók évente több százmilliárd forintot költsenek el Magyarországon, az iparág legfontosabb szereplői valahogy éppen a kormányhoz közel állók kezébe kerültek.
