Néhány éve jártam Nigerben, abban az országban, ahol néhány napja katonai puccs takarította el a demokratikusan megválasztott elnököt. A diktatórikus fordulat nagy felháborodást váltott ki a világban, megszólalt Amerika, az EU és az egykori gyarmatosító Franciaország is. A nyugat-afrikai államok hétfőn egyenesen katonai beavatkozást lengettek be, ha nem normalizálódik a helyzet. Mindez érthető lenne, ha Niger gazdasági, ipari, vagy legalább utazási központ lenne. De Niger annyira a civilizáció peremén van, hogy sokan még csak nem is hallottak róla, vagy egyszerűen keverik Nigériával.

Ahogy megérkeztem a fővárosba, megértettem, hogy miért van Niger a világ három legfejletlenebb országa közt az ENSZ adatai szerint. Niamey inkább emlékeztetett egy sivatagi kalandfilm utolsó helyőrségére, mint fővárosra: az utcákat homok borította, néha bukkant fel egy-egy terepjáró, amúgy a kietlen fővárosban leginkább nőket lehetett látni a fejükön nagy csomagokat egyensúlyozva, miközben a férfiak teaházak teraszán sziesztáztak.