A szezonvégi hajrában művészeti projektek sora látható a Balatonnál – mutatjuk a legérdekesebbeket
18 perc
2023.08.24. 14:30
A Balaton mellett számos képzőművészettel kapcsolatos esemény zajlott a nyáron, és több még hátravan. A hagyományosan is ihletforrásként, alkotótáborként működő tó és környékének programjai az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat részeként kaptak többletlendületet – és anyagi támogatást.
A teljesség igénye nélkül három nagyobb összefüggő eseménysorozatnak jártunk utána: a Hegyesd környékén Menesi Attila és az általa létrehozott Független Képzőművészeti Tanszék rendezvényeinek, az Igaz tájnak; az ökológiai-kulturális Balatoriumnak – melyben mind a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) mind az MKE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) részt vesz; illetve az 50 évvel ezelőtti legendás neoavantgárd művészeti színteret, a balatonboglári kápolnatárlatokat felidéző és annak örökségét firtató, Boglár 50 középpontjában álló Babel Camp eseményeinek.
A három rendezvénysorozat – melyek mind nagyobb programmal készülnek augusztus utolsó hétvégéjére – fő szervezőit kérdeztük, akik közt a hivatalos kulturális „establishment”-en belül és kívül állók is vannak.
Elsőként Menesi Attila képzőművészt, aki Igaz táj néven Hegyesden, Káptalantótiban, Monostorapátiban, Tapolcán, Zalahalápon futó programokat fogott össze. A Balatoriummal kapcsolatban az Európa kulturális fővárosa programsorozat művészeti vezetőjét, Can Togayt, az ökológiai elkötelezettségű PAD alapítvány vezetőjét Berecz Diánát és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Balatonnal kapcsolatos projektjeit összefogó Szalontai Ábelt kerestük meg. Balatonboglárról Nagy Géza, a Babel Camp vezetője válaszolt.
A mű: Az ön által vezetett, egyszerre öt helyszínen zajló programsorozat az Igaz táj, diszkurzív terek a Balaton-felvidéken címet kapta. Miért? Mit üzen?
Menesi Attila: Az 1970-es években kezdődő, máig több korszakot megélt és különböző szereplők – művészek, életmódváltók, befektetők stb. – által formált Balaton-felvidék szociológiai tanulmányok tárgya. Az Igaz táj projekt reflektálni kíván a térség, különösen a Káli-medence és környéke transzformációjára, társadalmi és kulturális referenciáira. Változást hozna-e a művészek új generációjának jelenléte? Újradefiniálhatók-e a ‘70-es évek együttélési kísérletei? Hogyan lehet ma a helyiekkel szót érteni?
A legkisebb tanúhegynél lévő jelenréten és a környezetében tevékenykedő művészeti szakemberek együttműködésével megvalósuló programsorozatban kutatók, színészek és a Független Képzőművészeti Tanszék network tagjai vesznek részt. A projekt közvetítési és művészeti aktivitások összessége, a települések lakóival minél szélesebb körben együttműködve – május eleje és augusztus vége közötti programokkal.
A mű: Tíz éve hozta létre a Független Képzőművészeti Tanszéket, mint egyfajta „ellenintézményt", az Igaz táj hogyan illeszkedik az FKT „curriculumába"?
M. A.: Az egyetemi autonómia megszűnésének következtében ma már csak az intézmények falain kívül aktivizálódunk. A kívülre kerülésnek persze azelőtt is voltak jelei, de a kezdeti évek kurzusaival párhuzamosan elindultak egyhetes nyári workshopjaink is különböző helyszíneken 2015-től négy éven át. Ezek csúcspontja a f***k karaván volt 2020-ban, ami 9 településen volt jelen közösségi és köztéri projektekkel.
A független képzőművészeti tanszék tanterve maga a gyakorlat, ezért abba bármi illeszkedhet, lehetséges, hogy legközelebb egy énekfüzet vagy éppen a Hold kerül fókuszba.
A mű: A szakma számos jól ismert szereplője résztvevője a programnak, ugyanakkor egyetemi hallgatók is, ők egyébként is együttműködnek a FKT-kel?
M. A.: Az Igaz táj 22 résztvevője közül a legtöbben már együttműködtek tanszéki projektekben, de vannak olyanok is, akikkel most dolgozunk együtt először. A kezdetektől cél, hogy attitűdben, pozícióban és korosztályban is különböző szakemberek vegyenek részt, és lehetőleg folyamatosan hívjunk be új szereplőket is. Egy szempont van, a progresszivitás.
A mű: Az EKF „Kultháló" rendezvénysorozata, melynek az Igaz táj is a része, a helyi kezdeményezésekkel együtt élő/fejlődő programokat keresett és támogatott. Mennyire tudták bevonni a helyi közösségeket a munkába/eseményekbe? Volt-e ebben valamilyen nehézség?
M. A.: Több, mint 100 napot töltöttünk már el a projektben, szerteágazó tapasztalataink vannak. Ráadásul az utóbbi években komoly gyakorlatra tettünk szert a bevonás kapcsán. Az Igaz táj jelentősen hosszabb időkerete azonban újabb tapasztalatokat eredményezett.
Például azt, hogy a több, mint ötven éve itt élő ugyanúgy megkapja a nem helyi jelzőt, mint a most beköltöző. Vagy azt, hogy az egykori bebírók ugyanolyan zárttá válnak egy idő után, mint a helyiek. Ezek sajnálatos tapasztalatok.
Üdvözlendő pedig az, amikor helyi kíváncsi arra, hogy te hogyan látod azt, amit ő minden nap néz. A nyitottság kulcsa nem a helyi hovatartozásban van, hanem a személyiségben.
A mű: Mi volt eddig véleménye szerint a legjobban sikerült program, és mi az, amire még nagyon készülnek?
M. A.: Több ilyen is van, és olyan is, ami másképpen alakult vagy újraterveztünk. Ez sajátossága a részvételi projekteknek. Az Igaz táj esetében mi ezt most ki is maxoltuk, a helyieken kívül a networkünk tagjait is próbára tette a projekt. A legelső, faliújság projekt rész például felülmúlta a várakozást, a harmadik napra már annyian szerettek volna részt venni a zalahalápi általános iskola tanulói közül a hiánypótló technika órán, hogy nem tudtunk szerszámot adni a kezekbe. Addigra egyértelműen megváltoztak a csoportviszonyok is a kezdeti hangadók és az ügyes barkácsolók tekintetében. Ez volt a célunk, új megvilágításba helyezni a közösségeket, ami a legtöbb projektrész esetében meg is történt.
A faludivatnappal – amely Monostorapáti, mint a környező települések egyház-, iskola- és közigazgatási központja aktuális viseleteit kontextualizálta volna – folyamatosan problémákkal kerültünk szembe. Ez a projektrész demóként valósul meg az utolsó hétvégén, más helyszínen, de az őszi budapesti záróeseményünkön is fókuszba kerül majd.
Augusztus 25-én, 26-án és 27-én lesz a legintenzívebb az Igaz táj. Pénteken hegyi beszéd az egyik tapolcai Y-ház 11. emeletén, utána Gróf Ferenc helyspecifikus intervenciójának avatása az egykori MHSZ rádió klub terében. Szombaton tudáscsere a mezőn, traktorvezetéstől tájképen át land art-ig, délután harmadik térinfó Káptalantótiban, este pedig egyszeri és megismételhetetlen előadás a Dollár Papa Gyermekeitől, akik egy hónapot töltöttek Hegyesden és környékén. Vasárnap egy táj installációt járunk be az érdeklődőkkel közösen, miközben paradicsomot kóstolunk a szomszéd kertje projektrész szüretén.
A Balatorium az EKF kiemelt projektje, s nemcsak a tárgyévben, azaz idén, a tényleges kultúrfővárosi lét esztendejében, hanem már tavaly is hangsúlyos eseményekkel volt jelen a tónál. A több környezetvédelmi, tudományos szakmai szervezet és felsőoktatási intézmény részvételével zajló programok főkoordinátora, aki egyébként az összes művészeti programot is összefogja, sőt, tevékeny részese volt az 50 évvel ezelőtti boglári eseményeknek is, Can Togay.
Őt, valamint a programok egyik ötletgazdáját, Berecz Diána kulturális és vizuális antropológust és a MOME révén a legnagyobb létszámú résztvevővel jelen lévő Szalontai Ábel fotográfus művésztanárt kérdeztük.
Can Togay: A Balatoriumnak hosszú előtörténete, és ilyen módon története van. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projekt pályázat első fordulós anyaga, az úgynevezett bidbook elszórtan számos olyan projektelképzelést érintett, javasolt amelynek valamilyen módon ökológiai vonatkozása volt, de nem volt közöttük olyan, amely koncentráltan és jól körülírhatóan a Balaton ökológiájára vonatkozott volna.
Ezt felismerve merült fel bennünk egy ökológiai fesztivál gondolata, anélkül, hogy pontosan tudtuk volna, mit is takarhat egy ilyen esemény. Ugyanakkor bizonyosak voltunk abban, hogy a Balaton ökológiája olyan téma, amelyet érdemes megfontoltan megközelítenie egy ilyan európai igényű kezdeményezésnek.
A Balaton ennek a sok tekintetben fragmentált régiónak a legfontosabb identitásképző eleme, kimagasló természeti kincse, amely nemcsak az itt élők és a természet mindenkori viszonyának leghívebb tükre, hanem az egész ország egyik legfontosabb és legösszetettebb természeti-társadalmi entitása.
Tudtam, hogyha a tó ökológiai valóságára, kihívásaira akarjuk felhívni a figyelmet akár a tágabb, akár a szűkebb értelemben vett kultúra eszközeivel, nem tehetjük, hogy csak romantikus alaptartásból reflektáljunk a Balatonra, ahol hegedűszó veri fel a nádas csöndjét vagy tájkép készül a tóról, hanem hogy a művészeti akciók, intervenciók, alkotások az ökológia megfontolásokat és kihívásokat megfelelő módon tegyék témájukká és közvetítsék a közönség felé.
De miből áll a tó ökológiai valósága, melyek a leginkább közvetítést igénylő kihívások? Ezt a kérdést eleinte a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársaival próbáltuk megközelíteni, de az igazi áttörést a szabadonbalaton öko-művészeti társulással, illetve a PAD Alapítvánnyal való együttműködésünk hozta. Ezek, a Balaton ökológiájában és az ökológiai művészetben egyaránt jártas szakemberek garanciái annak, hogy az EKF projektje nem csupán gesztusokban merül ki, hanem tudományosan megalapozott és releváns esztétikával épülő, fenntartható projektté váljék. Ez egyben a programsorozat távlati célja is: egy olyan platform létrehozása, ahol az edukáció és a művészet eszközeivel a Balaton tó- és tájhasználók figyelmét a Balaton ökológiai kérdéseire, kihívásaira irányítjuk.
E közös célok tekintetbevételével dolgozta ki a PAD Alapítvány a Balatorium programsorozat fő eseményeit, mérföldköveit, amelyeknek egyes részei már 2022 során megvalósultak. A program előkészítő fázisában közös workshopokban, illetve a PAD által folytatott szakinterjúk és projekt-előkészítő munka során körvonalazódtak a fő témák, célok, a projekt filozófiája. Ez utóbbi fontos aspektusa, hogy a tóval szemben támasztott számos, gyakran egymásnak ellentmondó igények és az azokat képviselő stakeholderek között hogyan nyílhat esély konszenzust alakító folyamatokra az edukáció és a kulturális akciók ethoszt emelő, érzékenyítő közvetítésével.
Az egyik fő kérdés többek között, hogy a tó rendkívül komplex ökológiai rendszere művészek és kutatók együttműködő közvetítésével hogyan tudatosulhat a tó- és a tájhasználókban személyes felelősségük és az, hogy magunk is, társult részei vagyunk ezeknek az összetett élőhelyeknek.
A mű: Hogyan állt össze a Balatoriumban részt vevő szervezetek, felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek együttműködése?
C. T.: Az EKF már a projekt kezdeti stádiumában felvette a kapcsolatot a Limnológiai Kutatóintézettel, ehhez jöttek megbeszéléseink a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felelőseivel, akikkel már a Balatorium projekt körvonalazódása előtt is készültünk együttműködni. Fontos körülmény, hogy a MOME sok projektben partnere a VEB 2023-nak, így velük is elindult már a gondolkodás. Szerencsés körülmény, hogy a PAD ugyanezeket az intézményeket gondolta bevonni a közös munkába. Így a szabadonbalatonnal, a BABAKO egyesülettel és a Pannon Egyetemmel kiegészülve már jelentős intézményi együttműködés jött létre a PAD szakmai koordinációja és az EKF támogatása mellett.
Az együttműködés egyébként sok tekintetben kihívás. A PAD-dal, illetve végső soron a PAD által kidolgozott projektterv pontosan megadja a szakmai koordinátákat. Ugyanakkor a különböző résztvevők saját agendákat is követnek, amelyek ugyan a Balaton ökológiáját tematizálják, de a saját tevékenységük, érdekeik mentén is. Ezekkel azonban gyakran olyan értékeket hoznak létre, amelyek kiegészítik a projekt fő irányát, illetve erősítik a láthatóságát, és fontos multiplikátorokat érzékenyítenek.
Az például, hogy a MOME hallgatói hosszabb távon is intenzíven foglalkoznak a Balaton ökológiai kérdéseivel, komoly hozama a projektünknek. Ugyanakkor pont a különböző indíttatásoknak az egybehangolása képezi az egyik távlatos célját a Balatorium projektnek, amely egyben társadalmi kísérletnek is tekinthető és amely reményeink szerint megtalálja a későbbiekben is működési módozatait.
A mű: A természet- és társadalomtudományt, valamint a képzőművészetet összekötő, ökológiai célú közös munka kommunikációs megjelenése, neve is meggyőző.
C. T.: Tekintve, hogy a Balatorium sok szempontból kommunikációs projektként is felfogható, a VEB 2023 és a PAD munkamegosztása a kommunikációt illetően nagy vonalakban úgy alakult, hogy a PAD az eseménysorozat szakmai kommunikációjáért, az EKF a Balatorium brand-kommunikációjáért felelős. Ez a kissé önkényes felosztás gyakran zavart is okozott. Egy ilyen, bizonyos tekintetben kísérleti projektnél, ahol ugyanakkor a szakmai szempontoknak határozottan érvényesülniük kell, a kommunikáció sok energiát, pontos odafigyelést igényel.
Szerencsére az utóbbi időben közös tapasztalataink a kommunikációnak is új lendületet adtak. Ki-ki a maga ötleteivel és lehetőségeivel járul hozzá ennek sikeréhez. Az EKF tekintélye segíthet bizonyos szervezetekkel való együttműködésben, például nemzetközi együttműködések alakításakor. Külön-külön és közösen is vannak fontos kommunikációs ötletek, sikeres megoldások. Ilyen például a PAD-nak számos, többek között a projekt nevére tett javaslata.
A mű: A tavalyi eseményekhez képest jöttek létre új elemek idén?
C. T.: A Balatorium ismétlődő formátumokból építkezik: meet-up-ok, rezidens művészekkel való együttműködés, művészeti intervenciók, lassú tájbejárások és ökológiai hétvégék, illetve a társult intézmények különböző edukációs, művészeti projektjei. A 2022-e ökológiai hétvége volt megítélésem szerint az a rendezvény, amely végképp eldöntötte, a Balatorium rendezvényei olyan értéket képviselnek, amelyek a tó partján az elkövetkezendő években is meg fogják találni a helyüket. A 2023-as évben ugyanezek a formátumok már a tapasztalatok birtokában és szélesebb terítésben kerültek megvalósításra.
Az erősebb láthatóság, és hogy úgy mondjam, az élvezeti értékek további emelése érdekében is a VEB2023 kezdeményezésére, a Banana Records kiadóval együttműködve egy Balatorium tematikájú zenei nagylemezt elkészültét támogattuk, ahol a zenészek a Balatorium tárgyalta ökológiai-biológiai fogalmak és saját balatoni élményeik ihletésére komponálnak zeneszámokat. A lemez bemutató koncertjére augusztus 19-én került sor a salföldi Bánya Kertben, többek közt a Jazzbois és Deva fellépésével.
Fontos rendezvény lesz 2023 őszén a Balatorium projektet dokumentáló, illetve annak kérdésfelvetéseit tematizáló kiállítás a veszprémi Művészetek Házában. A projekt, illetve tartalmainak kommunikációját meggyőződésem szerint a Veszprémben létrejövő CODE digitális immerzív élményközpontban bemutatásra kerülő 360 fokos Balatorium-projekció is hatásosan támogatni fogja. De ezeken felül is bizonyára tervez a szabadonbalaton, a MOME és a többi társult intézmény Balatorium megjelenéseket.
A mű: A Balatorium 2023 egyik sarkalatos programja a két artist residency, melyekre tavaly ősszel, illetve most tavasszal került sor. Hogyan választották ki a helyszíneket, illetve miért érezte fontosnak, hogy a PAD képzőművészekkel működjön együtt? Hol láthatók a létrejött alkotások?
Berecz Diána: – A PAD kezdetek óta többféle projektben különböző művészekkel dolgozik aktívan együtt, hogy művészeti eszközökkel és nyelven tegyen láthatóvá a sokszor komplex és nehezen érthető környezeti és társadalmi folyamatokat. A szabadonbalaton csapata is egy ilyen tudományos-művészeti kollaborációként jött létre.
Ezt a koncepciót tágítottuk tovább, két, a térségben aktív nagy intézménnyel – a már említett Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága – együttműködve, ahol kutatók és természetvédelmi szakemberek helyspecifikus tudása és tapasztalatai alakították a programba felkért és beválogatott művészek két hetes intenzív munkáját. A rezidenciaprogramban sok más szakember is részt vett, és a Balatorium szinte minden projektje tudományos-művészeti együttműködés. Az AIR azaz a rezidencia programban alkotók munkáinak egy részét augusztus 25-én pénteken Tihanyban, a Balatoni Limnológiai Intézet nyílt napján, és augusztus 26-27-én az örvényesi szabadstrandon lehet először megtekinteni.
A mű: Idén az ökológiai-kulturális hét keretében nemcsak a Limnológiai Intézet, hanem a Képzőművészeti Egyetem tihanyi művésztelepe is megnyílik a közönség előtt. Itt milyen programok várhatók? Hogyan vonták be a Képzőművészet-elmélet tanszéket?
B. D.: – A MKE nagymúltú művésztelepét sokan nem ismerik a tihanyi belső tó partján, ahogyan a művésztelepi műhelymunkák folyamatát sem, és fontosnak gondoltuk, hogy a hallgatók mutassák be, és helyezzék kontextusba az ilyen típusú művészeti munkát, másrészt, hogy láthatóvá váljon maga a helyszín is, amelynek nem elhanyagolható része a környezet, ahol van. Ezekre való reflexiók izgalmas gyűjteménye lesz a péntek délutáni, a Nekem a... nyíltnapi programsorozata.
A mű: A MOME-n hosszabb ideje futnak Balaton témájú projektek, hogyan illeszkedik ebbe a Balatoriumban való részvételük?
Szalontai Ábel: – Az elmúlt közel tíz esztendőben a Balatont és környékét érintő programjaink egyik kiemelt részét a regionális hálózatépítés és a helyi közösségekkel való kapcsolatépítés képezte. A közös gondolkodás lehetősége, a lokálisan felmerülő feladatok és kérdésekre adott válaszaink meggyőztek arról, hogy a MOME jelenléte hasznos lehet a régióban élők számára. A Balatorium projekt minden szempontból ideális kereteket és hosszú távú célokat fogalmazott meg, ami szinkronba kerül az ökológiai fókuszú, a fenntarthatóságot és közös felelősségvállalást kutató projekteket, műhelyeket összefogó MOME MAG víziójával.
A mű: A VEB2023 után hogyan élhetnek tovább ezek az eredmények?
Sz. Á.: – Talán a legnagyobb kihívás és feladat, hogy a Balatorium eredményeit életben tartsuk. Ehhez az intenzív együttműködés fenntartása, és a jelenlét elengedhetetlen.
A mű: A Balatorium keretén belül melyik projekteket emelné ki?
Sz. Á.: Nehéz választani a kapcsolódó kurzusainkon, kurzusheteinken megszületett munkák közül. A Foliorium pavilon megvalósításával egy kültéri, közösségi funkciójú teret hoztunk létre. A közönséget aktívan bevonni képes építmény edukációs program közvetítésére és művészeti akció lebonyolítására egyaránt alkalmas.
A kooperatív társasjáték a Balaton ökológiai problémáira érzékenyíti a fiatalokat, a célja az intelligens és fenntartható tájhasználat megvalósítása a régióban. Az adatvizualizáció és -fizikalizáció kurzus során a hallgatóink a Balaton ökológiájához kapcsolódó adatok elemzéséből és vizuális feldolgozásából művészeti és design projekteket hoztak létre. A pedagógiai módszertan kurzus eredménye egy, az éghajlatváltozás és a területhasználat problémaköreit feldolgozó, edukatív feladatgyűjtemény lett, amelyet a régió középiskoláiban 3400 gyerek bevonásával teszteltek a továbbképzésünkön részt vett pedagógusok.
Balatorium által generált lehetőség, hogy a megvalósítás is reálissá válik, más perspektívába helyezi a kurzusainkat. Ha nem tudtunk volna csapatban dolgozni, meggyőződésem, hogy zátonyra futunk. Eredményeinket a nagyközönség augusztus 26-27-én az örvényesi szabadstrandon láthatja.
Az idei nyár kezdetének egyik izgalmas momentuma volt a balatonfüredi Vaszary galériában június 10-én megnyílt Boglár itt és most című, Mélyi József által berendezett tárlat, mely az 50 évvel ezelőtti neoavantgárd, alternatív művészeti szcéna szabad artikulációjára, az ún. „kápolna tárlatok”-ra emlékezett, illetve helyezte mai kontextusba. Az évforduló kapcsán a helyszínen is több program vállalkozik ugyanerre, melyeket Nagy Géza, a Babel Camp vezetője koordinál.
A mű: A 2016 óta élő kulturális bázis, a boglári Babel Camp mennyiben érzi magát örökösének a ‘70-es évek elején rendezett kápolnatárlatoknak?
Nagy Géza: Az, hogy a Babel Camp alkotó bázis helyet talált Balatonbogláron egy hosszabb útkeresés eredménye. A Babel Sound Világzenei Fesztivál 2010 óta létezik, a fesztivált szervező csapat sokáig kereste a megfelelő helyet. Ebből a szempontból hasonlítunk a Kápolnában rendezett műteremtárlatok csapatára, hogy Boglár befogadott minket.
Másrészről Balatonboglár mindig is helyszíne volt az alternatív kultúrának, nem csak a ‘70-es években, hiszen egy évtizeddel később itt volt a legendás kaposvári társulat nyári színháza; a 90-es évektől olyan ifjúsági klub volt Bogláron, ami a száz kilométeres körzetből vonzotta az akkori alternatív zenekarokat. A zenei és tehetségkutató programok mellett a városhoz kötődő amatőr filmesek, fotósok és képzőművészek jelentik a fontosabb kapcsolódást a ‘70-es évek neoavantgarde hagyományai, és az akkori alkotók által inspirált művészekhez és művészeti áramlatokhoz. A Kápolnában rendezett műteremtárlatok a belőlük táplálkozó későbbi alternatív vagy underground kultúra számos ponton kapcsolódik Balatonboglár kulturális életéhez.
Éppen ezért magától értetődő volt számunkra, hogy a VEB2023 projekthez mi a ‘70-es évek Kápolnákban tartott műteremtárlatok és az alternatív kultúra témakörével kapcsolódjunk. Mivel épp fél évszázada zárta be a hatalom az akkori kiállításokat, így adódott, hogy a program az évforduló kapcsán visszaemlékezés és a kortárs reflexió köré szerveződjön.
A mű: Milyen programokkal készültek az évfordulóra?
N. G.: Alapvetően két egymást kiegészítő programsorozat fut a Babel Camp szervezésében. Az első a Performatív Archívumok: Balatonboglár 1970-73. Ennek keretében az eredeti helyszínen, a jelenlegi Kék kápolnában, illetve az azt körülvevő park részen lesznek a megemlékezések.
Elsőként, augusztus 24-től 27-ig Pálinkás Bence György és Török Tímea, Akik a dombot a hátukon tartják című, a nézőket résztvevőként is bevonó – színházi elemeket, meséket és történeteket, s ezek kapcsán beszélgetéseket, valamint workshop jellegű együttléteket is magába foglaló – produkció lesz látható, mely a balatonboglári közel négy év mozzanatait nők elbeszélésein keresztül mutatja be.
Augusztus 29. és szeptember 30. között a Kék kápolnában és a Kék kápolna kriptájában lesz megtekinthető a Nyomrögzítések című összeállítás Schuller Gabriella és Százados László válogatásában, amely Galántai György balatonboglári kápolnaműterme (1970-73), valamint a Dohány utcai lakásszínház és a Halász Péter nevéhez köthető Squat (1972-1985) dokumentumaiból, illetve a Performatív archívumok-projekt eseményeinek folyamatosan alakuló anyagaiból készült.
Szeptember elején látogatható majd Kelemen Kristóf Szeánsz (Necromancy) című dokumentarista VR-installációja, mely Halász Péter társulatának King Kong előadása kapcsán született meg; az érdeklődők VR-szemüvegen keresztül fogadhatják be a színház és a 360 fokos film határmezsgyéjén mozgó, különböző érzékekre ható hibridprojektet. A performatív archívum záró eseményeként pedig szeptember végén kerül sor Németh Hajnal, részben Hajas Tibor művészi gyakorlatára is emlékező Szabadságcsapda című nyolcnapos performatív installációjára, mely minden alkalommal egy kontrakoncerttel egészül ki a nap végén.
Most pénteken, augusztus 25-én pedig újra lesz Boglár 50 Underground Audiovizuális happening, melyet a Tilos Rádióval közösen szervezünk. Ezen az eseményen egykori résztvevőkkel és visszaemlékezőkkel lehet találkozni az interaktív rádióműsorok keretében, valamint Najmányi Lászlóra emlékezünk egy a hagyatékából származó anyagok alapján készült audiovizuális happeninggel. Zenében is megidézzük a ‘70-es évek korszakát a Tilos DJ-ivel, köztük Palotai Zsolttal.
A mű: A helyeikre építő, velük együttműködésben születő Kultháló programsorozatba is beneveztek.
N. G.: Igen, a Kulthálónak 2022-ben és 2023-ben is részei voltunk: ennek a gerince az az eddig nagyjából két tucat beszélgetés, melyek témája az egykori események helyi emlékezetének feldolgozása, valamint a helyi kulturális identitás elemeinek összegzése volt.
A mű: Milyen tanulságokkal szolgáltak a helyiekkel közösen megtartott programok?
N. G.: Talán a legfontosabb visszajelzés, hogy a helyi kollektív emlékezet és a helyiek személyes emlékei mennyi mindennel vannak átitatva. Egyfelől az akkori hivatalos álláspont is megjelenik még mindig a visszaemlékezésekben, de természetesen az ezzel ellentétes, a művészek emlékeiből kirajzolódó kép is megtalálható. Az igazi érték az ezeket az emlékezéseket színesítő helyi, sokszor személyes emlékek.
Nagyon sokaknak nincs közvetlen élményük, hiszen még gyerekek voltak, de a felnőttek elmeséléséből származó információik érdekes adalékot jelentenek az egykori történések rekonstrukciója során. Fontos felismerés, hogy a helyben is felmerülő legendák és sztorik végül nem valamiféle egyedüli igazságot adnak, hanem sokkal inkább egy rétegzett, ezerszer újra írt, tiltásokkal, törlésekkel és elhallgatásokkal teljes képet, ami olyan, mint egy vászon amire több rétegbe festették fel a korszak történetét.
A harmadik tanulság, hogy a helyiek számára ennek a pár évnek az emléke beleolvad abba a több évszázados történetbe, ami Balatonboglár kultúrája, s aminek csak egy szelete a Kápolnák története, és még ebből is csupán egy apró részt képeznek a hetvenes évek elején zajló események.
A mű: Milyen művészeti rezidenciaprogramot szerveznek?
N. G.: A Kultháló keretében három képzőművészeti alkotótábort (Artist Residency) is szerveztünk. Az első 2022 őszén volt, ahol 22 művész vett részt, a helyi kötődésű művészek mellett többek között a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának oktatói, és hallgatói, valamint a MOME hallgatói a Vízivárosi Galéria vezetője és alkotók Nyíregyházáról, Balatonalmádiból és Budapestről.
A második idén tavasszal volt, a harmadikra pedig az ősz folyamán kerül sor. Itt arra keressük a választ, hogy 50 év távlatából vajon milyen érvényessége van az akkori alkotásoknak, az azokban rejlő társadalmi és művészeti kérdéseknek. Három témakört érintünk: a természet és az absztrakt művészet találkozása, ami a környezetvédelem szempontjából mára máshogy lett fontos, mint a korszakban volt; a dokumentáció kérdését, mivel a Kádár-kori képzőművészek egy része nem állíthatott ki, illetve a számos performance vagy művészeti akció helyben és időben nem megismételhető alkotás volt – ami a közösségi média jelenidejűséget megkövetelő korában új kérdéseket vet fel. A harmadik téma a művészi, alkotói szabadság és társadalmi szabadság kapcsolódása, mely ma éppúgy érvényes kérdés, mint a szocialista korszakban.
Borítókép: Balatorium ökológiai-kulturális hétvége az örvényesi strandon, 2022. Fotó: Turós Balázs
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!