A hatékony, őszinte és előítélet-mentes társadalmi párbeszédhez szilárd közös minimumokra van szükség. Nem is olyan régen bizonyos mértékben még volt ilyenünk. Mára azonban az alapfogalmaink is kiüresedtek. És ebben nemcsak a kormány kirekesztő, etikátlan propagandája sáros, de az ellenzéki média is. Itt van például a Gulyás Márton-féle tartalomgyártói morál.
Totálisan erkölcstelen az a magatartás, ahogy Gulyás deklaráltan nem tartja magára nézve kötelezőnek a sajtó- és újságíró-etika alapszabályait.
Rövid idő alatt két megsemmisítő interjút töltött fel a YouTube-ra a Partizán csapata, az első felett jobbról, a másodikon balról ült tort a közönség. Miközben mindkettő elfogadhatatlan mértékben sértett meg olyan alapvető normákat, mint hogy nem forgatjuk ki az alany szavait, hogy a rákérdezés nem mehet át zaklatásba, és hogy méltatlan állapotában senkit sem mutatunk. Bár el kell ismerni, éppen ebből lett napjainkra politikai hovatartozástól függetlenül norma: annak kell tisztelni a méltóságát, akit kedvelünk, akit meg nem, azzal szemben nem kell válogatni az eszközökben.
Az idős volt politikus úgy gondolja, elég világosan beszélt arról, hogy a pedofíliaként kezelt esetek egy részét óvatosan kell kezelni.