Mintha fegyvergyártókat küldenénk béketárgyalásokra vagy cigarettagyárra bíznánk az egészségügyet – mondják azok, akik rossz-szemmel nézik, hogy a november 30-án Dubaiban kezdődő klímacsúcs-találkozó (COP28) elnöke Szultan al-Dzsábir, az Abu Dhabi National Oil állami olajvállalat vezetője.
Januári kinevezése óta környezetvédő aktivisták, szakemberek, törvényhozók és politikusok kifogásolják, hogy a fosszilisenergia-ipar képviselőjére bízták az idei rendkívüli jelentőségű konferenciát. A támogatók – köztük John Kerry, az USA klímamegbízottja, volt külügyér – viszont azt emelik ki, hogy a mérnök végzettségű energetikai szakértő belülről ismeri a „dörgést”, és elkötelezett a megújuló források bővítése iránt.
Fenntartható fejlődés 2024
A cikk a Fenntartható fejlődés 2024 című magazinban jelent meg először. A kiadványnak a hvg360-on megjelent cikkeit itt találja. A magazin itt rendelhető meg.
| Tény, hogy korábban is tartottak klímacsúcsot szénhidrogén-kitermelő országokban – például 2012-ben Katarban vagy 2021-ben Nagy-Britanniában –, a különbség annyi, hogy most már rendkívüli módon sürget az idő a cselekvésre. Bár az Emírségek GDP-jének ötöde olajbevételekből származik ma is, az öbölbeli monarchia komoly PR-kampányt indított zöld erőfeszítései bemutatására.
Szakértők és civil szervezetek is üdvözölték a konferenciaelnök nyáron ismertetett akciótervét, amelyet a november 30-án kezdődő és december 12-éig tartó tanácskozásra készített.
Ez a 2015-ös párizsi klímacsúcson elfogadott megállapodás valamennyi fontos aspektusát tartalmazza. Így például az átmenet felgyorsítását az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világba, az ehhez szükséges finanszírozás megteremtését, az elszánt részvételt a klímaharcban és az emberek életének védelmét a megváltozott éghajlati viszonyokhoz igazodva.
Kezdetnek nem lenne rossz a klímacsúcs döntése a kár- és veszteségalapról, de végzetes lehet, ha a közösség nem képes felismerni, hogy a díszesen aláírt ígéretek mit sem érnek. Úgy tűnik, a klímaváltozást tagadó populisták ideje lejárt, de a szélsőjobb kezdi kisajátítani a zöldmozgalmakat, utat tör magának az ökopopulizmus és az ökofasizmus.