Parászka Boróka: Minden út Rómából vezet?
3 perc
2022.11.24. 11:30
Kezdetnek nem lenne rossz a klímacsúcs döntése a kár- és veszteségalapról, de végzetes lehet, ha a közösség nem képes felismerni, hogy a díszesen aláírt ígéretek mit sem érnek. Úgy tűnik, a klímaváltozást tagadó populisták ideje lejárt, de a szélsőjobb kezdi kisajátítani a zöldmozgalmakat, utat tör magának az ökopopulizmus és az ökofasizmus. Vélemény.
Az idei egyiptomi klímacsúcs úgy zajlott, mintha a résztvevők valami kínos, vidéki szüreti bálon feszengtek volna. Olyan mulatságon, amelyen fontos, hogy ki van jelen, de még fontosabb, hogy ki nincs. Nem is történt különösebb fordulat, áttörés, már ha nem nevezzük annak, hogy a politikai-gazdasági elit feladta a felmelegedés megállítását másfél fokon. Utánuk a vízözön.
Ursula von der Leyen a csúcs után sietett bejelenteni, hogy személy szerint ő csalódott, amiért nem sikerült erős garanciákat kicsikarni a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítására (szegény, a világ gazdasági össztermékének csak az egyhatodát képviseli). Az is leginkább a német kormánynak köszönhető részsiker, hogy döntés született a klímakárok enyhítéséről. A tervek szerint egy kompenzációs alapon keresztül a globális felmelegedésért felelős gazdagabb országok fizetnek majd azoknak, akiknek az árvizek, az erdőtüzek, földcsuszamlások, az élővilág átalakulása (zsugorodása, eltűnése) a lakóhelyét, napi megélhetését veszélyezteti.
A klímacsúcs kis lépése nem elég nagy az emberiségnek
Az éghajlati káralap létrehozása a fejlődő országok sikere az egyiptomi klímakonferencián, de háttérbe került a fosszilis energiahordozók kivezetése. Így alig maradt remény arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg a másfél Celsius-fokot.
Bár Európa déli országaiban immár menetrendszerűen pusztítanak erdőtüzek, folyamatos a vízhiány, és egyre több uniós tagállamban válik akut problémává az aszály, a klímakatasztrófát még mindig riogatásként tudják le sokan, amit kezelnek majd, ha a küszöbön áll. Sőt az apokalipszis mindig olyan távoli, alulfejlett, túlnépesedett, szervezetlen (tetszőleges negatív jelzők sokaságát képzelje ide a kedves olvasó) társadalmakat talál meg, mint amilyen a pakisztáni, az indiai vagy a bangladesi. Úgy kell nekik, tetszettek volna fejlett nyugati, iparosodott társadalmakká válni időben!